Ha kissé bukdácsolva, vissza-visszafordulva is, de megérkezett a tavasz. Etimológiai értelemben – az Arcanum szerint – a szó gyöke, a „tav” ősi örökség a finnugor korból. Ebből képződtek a vogul „toj”, az osztják „tava” (‘tavasz’), a finn „touko” (‘vetésidő’) szavak. A finnugor alapszó is bizonyára a vetéssel volt kapcsolatos.
Mindennapi szóhasználatunkban a tavasz nemcsak egy évszakot jelöl. Átvitt értelemben az újjászületést, a természet és a remény megújulását jelenti. A hosszú tél után a tavasz hozza el a természet örök körforgásának bizonyosságát.
„Tavasz van! Gyönyörű!” – kiáltott fel József Attila, üdvözölve a kikeletet és a szerelmet, ami szinte kötelező tartozéka az évszaknak. Se szeri se száma a verseknek, amelyekben a tavasszal nemcsak a fák, de az emberi érzelmek is úgymond kivirágoznak. Érzékletesen fejezi ezt ki az egyik legszebb népdalunk, a „Tavaszi szél vizet áraszt…” kezdetű. A megújuló természet ideális kerete a szerelmesek egymásra találásának. Nálam ezt sokkal
avatottabban beszéli el Radnóti Miklós a Tavaszi szeretők versében, amelynek itt csak utolsó sorait idézem: „a vízen, messze partok / homályos tövén / tükrösen fénylik / tavaszi kedvünk! Mert // mi vagyunk most a fű / a fa, a part, az öröm is / és szépszavú áldása / a tájnak!”
A tavaszt ugyanakkor gyakran használjuk az enyhülés, vagy a megszabadulás metaforájaként. Ha a tél a melankólia, a szenvedés, a reménytelenség kifejezésére használt évszak, akkor a tavasz mindennek az ellenkezője.
S minhogy a tavasz egybeesik a húsvéttal, a keresztény kultúrkörben Krisztus
feltámadásának példája révén a reményt is jelenti a Megváltó újbóli eljövetelében. Ugyancsak tavasszal – idén épp ezekben a napokban – ünneplik a zsidók a pészah ünnepét, amely három nap múlva, április 20-án ér véget. A pészah héber nyelven elkerülést jelent és Mózes második könyvének ama fejezetére utal, amikor Isten minden elsőszülöttet megöletett Egyiptomban, de a csapás a zsidók házait elkerülte. Látható tehát, hogy a fenti példákban a tavasznak minden közvetett és közvetlen jelentése
pozitív kicsengésű, újjászületést, új kezdetet, reményt fejez ki.
Politikai vonatkozásban a kép sokkal összetettebb és árnyaltabb. Sok esetben a demokratikus változások kezdetét jelöli. Az 1848-ban kezdődött európai foradalmakat a népek tavaszának nevezték, majd százhúsz évvel később a prágai tavasz a kommunista diktatúra elleni lázadás szinonimájaként vonult be a történelembe.
Sokkal vitatottabb a megítélése azonban a 2011-ben kibontakozott úgynevezett arab
tavasznek, amelynek során Egyiptomban, Líbiában és Jemenben megdöntötték a korrupt kormányokat – többek között lemondatták a volt francia elnök, Sarkozy barátját, Hoszni Mubarakot is – ám a helyüket iszlamista szélsőségeseket is magukba foglaló kormányok foglalták el, amelyek támogattak olyan terroristákat, mint Ossama bin Laden. Kiderült, hogy a nyugati típusú demokrácia exportja nem olyan egyszerű folyamat, mint ahogyan azt Washingtonban, vagy Brüsszelben addig gondolták.
Aztán akadnak politikusok, akiknek a tavaszról a nagytakarítás, a poloska- és féregirtás jut eszükbe, és a náci propagandát idéző szóhasználattal szítnak gyűlöletet politikai ellenfeleikkel szemben. Ezek gyógyíthatatlanok.
Mi azonban örüljünk a tavasznak és reménykedjünk abban, hogy nemcsak az idő, de az idők is jóra fordulnak.
Rovat: VÉLEM ÉN
