Nem szavazott bizalmat a parlament a Veştea-kormánynak, aminek legalább annyira lehet örülni, mint bánkódni fölötte. Az ugyanis, örvendetes, hogy a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nem szállt be a kormányt támogató parlamenti többségbe (nélkülük viszont nem jött össze a szükséges szavazatszám).

Egy ilyen gesztusnak nemcsak a szimbolikája lett volna lesújtó, de a szavazatokat sehol nem adják ingyen, a magyarellenes párt minden bizonnyal megkérte volna az árát Adrian Veştea kormánya támogatásának. De még ha el is tekintünk az egyébként jogos kisebbségi félelmektől, akkor sem ígért semmi jót az, hogy a kijelölt miniszterelnök programját szinte teljes egészében a korábbi kormányprogramokból ollózta össze, néhány homályos lózungon kívül nem tudhattuk meg, hogy miként akarja a kormány újraindítani a gazdaság motorját, élénkíteni a beruházásokat és a fogyasztást.
Másfelől viszont egyelőre itt maradtunk Bolojannal, aki jobb ügyhöz méltó lendülettel veri szét az ország gazdaságát – és immár saját pártját is. Paradox módon az a szerencsénk, hogy az ügyvezető kormány nem bocsáthat ki kormányrendeleteket és törvénytervezeteket, így működésének ártalmas hatása valamennyire korlátozott (mint a régi viccben: milyen jó, hogy lassan haladunk, mert rossz irányba megyünk).
Eljárási szempontból most minden kezdődik elölről, a helyzet ugyanaz, mint május 5-én, amikor megbukott a Bolojan-kormány. Az elnök konzultál a parlamenti pártokkal, majd újra nevesít egy kormányfő-jelöltet, és a többit már tudjuk…
Az eddigiekhez képest a különbség annyi, hogy a politikai válság a Veştea-epizód nyomán tovább mélyült. Gyakorlatilag szakadás következett be a Nemzeti Liberális Pártban (PNL). A jelentős hagyományokra visszatekintő – bár vitatható demokratikus kvalitásokkal rendelkező – történelmi párt mára teljesen elvesztette ideológiai arcélét, és Bolojan hatalmi, illetve személyes ambícióinak eszközévé vált.
Călin Popescu-Tăriceanu volt pártelnök és kormányfő nem minden keserűség nélkül jegyezte meg, hogy a párt nevében a “liberális” jelzőt, akár “szocialistára” is cserélhetnék (hogy nemzeti szocialista párt legyen), ez az égvilágon semmit nem változtatna a PNL politikáján.
Veştea szereplését úgy is felfoghatjuk, mint a párt rebellis szárnya kétségbeesett lépését arra, hogy megszabaduljon az egyre autokratiksabb tempókkal politizáló Bolojantól. A szomorú ebben az, hogy úgy tűnik, a szakadároknak csak a pártelnök személyével van gondjuk, de nem fogalmaznak meg alternatívát annak gazdaságpolitikájával szemben. Az pedig már a történet vígjátékba hajló része, hogy a szcéna minden szereplője úgy határozta meg saját magát, mint aki a Rendszerrel harcol, miközben leginkább egymást gyepálták. (De ha már itt tartunk: az azért legalábbis gyanús egybeesés, hogy egyetlen napon helyezték – korrupció gyanújával – rendőri felügyelet alá Bukarest főpolgármesterét, Ciprian Ciucut, Bolojan leghangosabb támogatóját és a bíróság, felfüggesztette a PNL döntését, amellyel kizárta a szervezet vezetéséből a szakadárokat.) 
Az, hogy elmaradt a Veştea-kormány beiktatása, egyben Nicuşor Dan államfő kudarca is. Kiderült ugyanis, hogy a román és magyar hochértelmiség által Crin Antonescuval szemben nagy erőkkel támogatott matematikus-politikus semmiben nem különbözik elődeitől, a transzparens társadalmi vitákkal szemben ő is a háttéralkukat részesíti előnyben.
Most a labda ismét az államfő térfelén pattog, aki két dolgot tehet: vagy megbízza kormányalakítással a Szociáldemokrata Párt vezetőjét, Sorin Grindeanut, vagy pedig keres egy újabb, többé-kevésbé független, jelöltet, aki – ha nem tudja megszerezni a szélsőségesek legalább egy részének a támogatását – megjósolhatóan Tomac vagy Veştea sorsára jut.
A helyzetet némiképp színezi, hogy két visszautasított kormányalakítási kísérlet és hatvan nap elteltével az elnöknek jogában áll feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni. Az igazi gond az, hogy a felsorolt változatok mindegyikében – beleértve az előrehozott választásokat is – a stabil kormánytöbbség létrehozása nem lehetséges az AUR támogatása nélkül.
Ennek minden bel- és külpolitikai következményével együtt…

A szerkesztő megjegyzése

1. Június közepén Adrian Veștea ellen is eljárás indult, alapja az, hogy 2007-ben, még brassói polgármesterként városrendezési engedélyt írt alá egy ingatlanfejlesztő számára, miután az utóbbi 600 ezer eurót fizetett neki egy neki tulajdonában lévő magánterületért.

2. Az RMDSZ elnöke három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az első egy PNL–USR–RMDSZ kisebbségi kormány lenne, a második egy PSD-kormány, amelyet a PNL, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek támogatnának a parlamentben. Harmadik lehetőségként egy rendkívül szűk többségű PSD–PNL–RMDSZ–kisebbségi koalíciót említett. (!) Tehát visszatérést az eredeti nagykoalícióhoz a sokak által toxikusnak tartott USR (gyenge miniszterei) nélkül; és Alexandru Nazare pénzügyminiszter lehetne a kormányfő.