Nicuşor Dan államfő kijelentette, hogy amennyiben a parlament elfogadja a 2025/168-as számú törvénytervezetet, amely módosítaná a fasiszta, légionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek, szimbólumok és cselekmények, valamint az emberiség ellen elkövetett népirtás és háborús bűnök elkövetőinek kultusza tilalmáról szóló 2002/31-es számú Sürgősségi Kormányrendeletet, akkor azt visszaküldi a törvényhozásnak.
Mint ismeretes – és a múlt heti jegyzetemben részletesebben is foglalkoztam a kérdéssel – a Lex Wexler lényege, hogy kiegészítené és pontosítaná a hivatkozott jogszabály olyan fogalmait, mint fasiszta, légionárus, rasszista vagy idegengyűlölő cselekmények, illetve ezek terjesztése. Nem mellesleg a jogszabály megnövelné az egyes bűntetési tételeket, ami olyan körülmények között, amikor az internetes felületeket elszaporodott ezeknek a száma, és egyes politikusok, illetve pártok nyíltan
vállalták az ordas eszmék terjesztését – egyikük ellen büntetőeljárás is folyamatban van emiatt –, teljesen indokolt.
Ezt a törvénytervezetet támadta meg Nicuşor Dan az Alkotmánybíróságon, s miután a
taláros testület visszautasította óvását, most a parlamentben akarja megtorpedózni a jogszabályt. Jegyezzük meg, hogy ehhez a köztársasági elnöknek joga van. Az alaptörvény értelmében az államfő egyszer újragondolásra visszaküldheti a parlamentbe a már elfogadott törvényt, ám amennyiben a törvényhozás változatlan formában fogadja el, akkor az automatikusan életbe lép.
Az elnök csökönyössége egy olyan jogszabály ellen, amely nemcsak időszerű, de összhangban van minden jóérzésű ember véleményével, szinte megmagyarázhatatlan. A Vexler törvény elutasításának kizárólagos haszonélvezői a szélsőséges pártok és politikusok lennének, beleértve azt a George Simiont, aki ellen Nicuşor Dan két hónappal ezelőtt kampányolt, és akiről azt állította, hogy a politikában csak „egy szerepet játszik el”.
Kárvallottja lenne azonban mindenki, akit sérelem ért, mert meggyalázták a szélsőségesek és egyértelmű jogszabály hiányában az igazságszolgáltatás nem tudja
felelősségre vonni az agresszor(oka)t. De ugyancsak kárvallottja lenne egész Románia, hiszen az a közösség, amelyhez máskor büszkén valljuk, hogy tartozunk: az Európai Unió értetlenül áll az államfő gesztusa előtt.
Van továbbá a kérdésnek egy jogi vetülete: Nicuşor Dannak, mint állampolgárnak joga van nem egyetérteni az Alkotmánybíróság döntésével, mint ahogyan ezt ő meg is fogalmazta: „véleményemet akkor is fenntartom, ha az Alkotmánybíróság mást mondott”. Mint államfőnek azonban Nicuşor Dannak kutya kötelessége betartani a taláros testület döntését. Ha ugyanis ágál ellene, akkor ezzel azt üzeni, amit Georgescu és hívei már rég szajkóznak, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit figyelmen kívül lehet hagyni. Más szóval elutasítja a jogállamiságot, ami rendkívűl súlyos dolog egy államelnök részéről.
De tegyük félre a morális szempontokat. Az elnök gesztusa, amelyet sportnyelven én ki nem kényszerített hibának minősítek, minden tekintetben politikai öngól. Ha ugyanis a parlament az elnöki közbenjárás nyomán elutasítja a Lex Vexlert, akkor Nicuşor Danról a jégeső sem mossa le a felelősséget, hogy ellenállt a szélsőséges eszmék megfékezését célzó korszerűbb jogszabály elfogadásának, tehát egy követ fúj Simionnal és társaival (akárcsak a tusványosi táborba készülő Orbán Viktor). Ha viszont a törvényhozás módosítás nélkül újra elfogadja a törvényt, akkor ez annak a jele, hogy az államfőnek nincs politikai súlya, alkalmatlan alkotmányos feladatának betöltésére, lám, a
parlament rá se hederít.
Márpedig az államelnöknek nem az a dolga, hogy törvénytervezetekkel hadakozva ellentéteket generáljon, hanem ennek épp az ellenkezője: az hogy egyeztessen és konszenzust keressen az állam intézményei és a politikai pártok közötti vitákban.
Utóirat
Újabb törvényt támadott meg az alkotmánybíróságon Nicușor Dan: az államfő ezúttal azt a jogszabályt vitatja, amely szankcionálná azokat, akik papnak vagy szerzetesnek adják ki magukat anélkül, hogy bármely hivatalosan elismert egyház tagjai lennének. A törvénytervezet Silviu Vexler kisebbségi képviselő kezdeményezésére és a romániai egyházak – köztük a Román Ortodox Egyház – támogatásával született meg – írta meg a Transtelex. Most vagy Silviu Vexler képviselővel van valamilyen személyes csörtéje az elnöknek, vagy továbbra is úgy gondolja, hogy elsődleges feladata az értelmetlen pereskedés, amit főpolgármesterként hosszú évekig gyakorolt.