Nagyszalontán tahóságnak nevezik azt a magatartást, amikor valaki az illemet, jóérzést, szabályokat felrúgva, neveletlenül, esetenként gátlástalanul követi a saját érdekeit. A közösség egy idő után az ilyen embert megbélyegzi, elszigeteli, aki ezek után választhat: vagy beilleszkedik és elfogadja a társadalmi együttélés írott és íratlan normáit, vagy megmarad tahónak, vállalva az ezzel járó örökös frusztrációt és konfliktusokat. Kisvárosomban mindkettőre tudok példát, bár ez utóbbira lényegesen kevesebbet.
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a tahóság csak az alulképzett, szeretethiányos, felszínesen nevelt emberekben alakul ki. A jelenség a politikai életben is megnyilvánul, jóllehet felismerése nem mindig könnyű. Mindazonáltal önök is én is fel tudnánk sorolni jó néhány hazai és külföldi tahó politikust még ha nem is bizonyos, hogy ugyanazokra gondolunk.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy azt olvasom: a Nemzeti Liberális Párt (PNL) összevonná az idei helyhatósági és elnökválasztásokat. A kezdeményezést az RMDSZ is támogatja, mi több a Szövetség már törvénytervezetet is benyújtott annak érdekében, hogy az elnökválasztást az elnöki mandátum lejárta előtt már kilencven nappal meg lehessen tartani (a jelenlegi szabályozás harminc napot ír elő). Amennyiben a
Tisztelt Ház rábólint a kezdeményezésre, akkor az elnökválasztás első fordulója összevonható a szeptember 29-én esedékes helyhatósági választásokkal. A liberálisok azt szeretnék, hogy az elnökválasztás második fordulójára, novemberben, a parlamenti választásokkal egyszerre kerüljön sor.
Hogy ebből mi haszna lenne az RMDSZ-nek, azt nem tudni (ha most valaki költségmegtakarítást emleget, azt körberöhögöm), a liberálisok szempontjából viszont a javaslat megcsillantja annak reményét, hogy Nicolae Ciucă ülhessen az elnöki székbe. Az elképzelés ugyanis az, hogy a PNL kihasználva polgármestereik mozgósítási képességét és pártjuk kiterjedtebb vidéki hálózatát, lenyomja a nyakában lihegő Románok Egységéért Szövetséget, Ciucă még épp elcsípi a második fordulót, ahol aztán bízhat abban, hogy felsorakozik mögé a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), és a többi
jobbközép, vagy szélsőjobb törpepárt és a hagyományoknak megfelelően elfenekeli a baloldali ellenjelöltet, legyen az Marcel Ciolacu, vagy Mircea Geoană.
Úgy látszik, hogy a politikában nincs sem
örök harag, sem hosszú memória, ha ehhez az elképzeléshez az RMDSZ is társul, elfelejtve, hogy ki lökte le őket a lépcsőről, mert szemet vetett a Fejlesztési Minisztériumra (amelyet azóta sokkal rosszabbul vezet).
A Szociáldemokrata Párt (PSD) eddig nem döntött arról, hogy támogatja saját jelöltjének a kigolyózását az elnöki székből, de arról még nem értesültünk, hogy a közelmúltban valamelyik falvédőről ereszkedtek volna le a Kiseleff sugárúton található székházukba. Nekik – elnökválasztási szempontból – az lenne a legjobb, ha Ciolacu vagy Geoană mögé az AUR bohóc-politikusa, George Simion futna be másodiknak és megismétlődne az, ami 2000-ben történt, amikor Iliescu valósággal lemosta a pályáról szélsőséges ellenjelöltjét, Corneliu Vadim Tudort. Másfelől viszont nem áll érdekükben az sem, hogy megerősítsék az AUR-t a PNL rovására, mert nem szívesen kormányoznának együtt egy habókos, kiszámíthatatlan párttal, amivel ráadásul teljesen aláásnák, nehezen alakuló nyugati elfogadottságukat.
Nagyban folynak tehát a spekulációk arról, hogy kinek mi lenne jó és a pártok csak olyan apróságokról feledkeznek meg, mint az, hogy az Alkotmánybíróság már 2012-ben egyértelmű döntést hozott arról, hogy a parlamenti és a helyhetósági választások nem vonhatók össze, egyebek mellett azért sem, mert a választások összevonása sértené a mandátumoknak az alaptörvényben rögzített időtartamát.
Ugyanennek a logikának a mentén megjósolható, hogy a taláros testület a helyhatósági és az elnökválasztások összevonását is elkaszálná. Az sem mellékes, hogy az elnökválasztást és a helyhatósági választásokat külön törvények szabályozzák, tehát két választási bizottságra lenne szükség, ami máris megkérdőjelezi a költséghatékonysági érveket.
Azzal pedig, hogy a választások lényege a jelöltek programja, jövőképe, amelyek között az állampolgár – érett megfontosás után – dönthet, és ezért a társadalmi cél az lenne, hogy a különböző kampányok ne tevődjenek egymásra, megzavarva a döntések szabadságát, már csak olyanok foglalkoznak, akik Nagyszalontán és másutt is kirekesztették maguk közül a tahókat.
Rovat: VÉLEM ÉN