Nyilván, jó és valamiféle össznépi túlélési ösztönről árulkodik az, hogy az előjelekre rácáfolva nem George Simion, hanem Nicuşor Dan győzött. Ennek csak örülni lehet és még belegondolni is félelmetes, hogy mi következett volna, ha nem így történik.
Ugyanakkor érdemes feltenni néhány kérdést, legalább most, ha már a novemberi eltörölt választások előtt ezek nem foglalkoztatták sem a pártokat, sem az elemzőket.
Az első az, hogy mivel magyarázható a szélsőjobb ilyen mértékű előretörése, s ha már ez megtörtént, akkor miért a kurzus legbrutálisabb, legprimitívebb képviselője jutott esélyesként a második fordulóba.
Ismét bebizonyosodott az, amit már Finkelstein óta tudunk, nevezetesen, hogy az emberek érzelmi alapon és nem racionálisan szavaznak. Döntéseiket elsősorban a félelmeik motiválják. Egy erkölcsi és ideológiai támpontok nélküli világban, ahol ráadásul az elmúlt két évtizedben gyors és gyökeres változások mentek végbe, az átlag-állampolgár könnyen elveszítheti biztonságérzetét. Konkrét, fizikai közössége helyett egy manipulálható virtuális közösségbe lépett át. Az információáradat paradox
módon információhiányt generált, a valós és az álhírek halmazából az emberek jelentős része képtelen volt tájékozódni, mindenben elvesztette a bizalmát. Új jelenségek, mint a bevándorlás, az etnikai, vallási vagy nemi kisebbségek iránti tolerancia, az Európai Unió egyes túlkapásai ilyen körülmények között félelmet keltettek, és vágyat érleltek a régi, megszokott, hagyományos életvitel iránt, s a szélsőjobb ennek az illúzióját kínálta. George Simion a személyében is garancia volt arra, hogy egyre komplexebb világunkat nem kell sem elfogadni, sem megérteni. Csak nyers erőre van szükség, arra,
hogy odacsapjon valaki és visszahozza a giccses nacionál-kommunizmust, ahol minden érthető és kiszámítható. Azt már szükségtelen is hozzátenni, hogy ezt az életérzést a hazai és külföldi politikai erők milyen profi módon használták ki és indították el a vulgáris politizálás, a ionescoi „rinocérosszá válás” folyamatát.
Egy további következtetés az, hogy a bal- és jobboldali középpártok válságba kerültek. Az a tény, hogy a kormánykoalíciónak nem sikerült a minden tekintetben legalkalmasabb politikust, Crin Antonescut a második fordulóba juttatni, nem a jelölt, hanem az őt támogató pártok kudarca. Nemcsak és talán nem is elsősorban a szociáldemokraták és a liberálisok egy részének árulásáról van szó, akik az első
fordulóban Victor Pontát, illetve Nicuşor Dant támogatták, hanem arról, hogy ezek a pártok egyre inkább hitelvesztettek, felőrölte őket a kormányzás (ami mellesleg nem is volt olyan rossz, de ez az érzelmi és indulati erőtérben már senkit nem érdekel). Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu a legkevésbé sem voltak karizmatikus politikusok, és képtelennek bizonyultak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Amikor pedig már minden készen állt a szélsőséges George Simion győzelméhez, akkor hirtelen felébredt a társadalom túlélési ösztöne és elnökké választották az erre a szerepre legkevésbé sem alkalmas jelöltet, akinek – bár ne lenne igazam – minden esélye meg van arra, hogy Băsescu 2.1 néven vonuljon be a honi politikatörténetbe. Nincs különösebb társadalmi és politikai beágyazottsága, ezért első gondja lesz konszolidálnia a hatalmát, ergo beindulnak a szolgálatok, az igazságszolgáltatás,
kattognak majd a bilincsek, lesz korrupcióellenes purgatórium (magyar fordításban: a rivális politikusok eltávolítása az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály révén). Állandósul a káosz és a botrány, leállnak a fejlesztések, beruházások (az állami tisztviselők félnek a közbeszerzési szerződések aláírásától) és megkezdődik a gazdaság hanyatlása. Ismétlem, bár ne lenne igazam.
Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de olyan érzésem van, hogy volt egy láthatatlan kéz is, amelyik mozgatta a szálakat. Ezt nyilván nem tudom bizonyítani, de mégiscsak különös, hogy Simion az első forduló után még húsz százalékponttal vezetett, a másodikban pedig héttel kikapott. Hasonló eset 2014-ben történt, amikor Ponta 10 százalékkal megnyerte az első fordulót Iohannis-szal szemben, majd ugyanilyen arányban elvesztette a másodikat. Történt ez akkor, amikor az Egyesült Államok nagykövete, Mark Gitenstein, Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes és Joe Biden akkori alelnök versenyt aggódtak a Szociáldemokrata Párt korrupciója miatt…
Rovat: VÉLEM ÉN
