Mint a hazai román nyelvű sajtó többé-kevésbé rendszeres olvasója, úgy vélem, hogy Romániában mindeddig nem alakult ki átfogó, igényes társadalmi párbeszéd a nemzeti érdekről. Bár a politikusok gyakran hivatkoznak rá, nem érzik szükségét sem a fogalom meghatározásának, sem pedig annak, hogy azonosítsák és rangsorolják azokat a célkitűzéseket, amelyek megítélésük szerint a nemzeti érdek szolgálatát jelentené. Legtöbbször saját programjaikat nemzeti köntösbe öltöztetve idézik meg a vélt nemzeti érdeket (lásd: Gabriel Oprea).
De mi is a nemzeti érdek, és ki jogosult annak eldöntésére, hogy mi minősül annak és mi nem?. Vladimir Pasti szociológus, a Bukaresti Egyetem Közigazgatási és Politikatudományok Karának tanára szerint a nemzeti érdek az, ami az ország állampolgárai legnagyobb többsége számára közös értéket jelent. Szerinte – minthogy az állampolgárok akaratát a képviselők és szenátorok jelenítik meg és artikulálják a politikai döntéshozatalban – a parlament hivatott a nemzeti érdek mindenkori tartalmának a megfogalmazására.
Csakhogy – teszem hozzá – hazánkban a parlament funkciója egyre inkább jelképes. A döntéseket a kormánypártok koalíciós egyeztetéseiken hozzák meg, s aztán – dicséretes kivételektől eltekintve – sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásával valósítják meg. A parlament ugyan utólag módosíthatja, esetleg el is törölheti a kormány rendeleteit, ez azonban inkább csak elméleti esély. Samuel Huntington, („van ki e nevet nem ismeri…”) amerikai politológus, egyetemi tanár már valamivel konkrétabban fogalmazott, amikor azt írta, hogy a nemzeti érdek „politikai közvagyon”, ami az állampolgárok összességét, de legalábbis nagyon nagy hányadát érdekli és amiért hajlandóak anyagi áldozatra, sőt az életüket is kockára tennék érte. Ezek elsősorban az ország biztonságára és jólétére vonatkozó érdekek, tehát az anyagi és az erkölcsi, etikai szempontok valamilyen kombinációjáról van szó.
Szerintem Pasti meghatározása – bár elvontabb – jobb. Huntington ugyanis az államérdeket tekinti nemzeti érdeknek, ami azért szűkebb fogalom, mint ez utóbbi.
Azért tartanék időszerűnek egy ilyen vitát, mert egyre többen próbálják összemosni az államérdeket a nemzeti érdekkel és szembeállítani Európában a nemzeti érdekeket az EU általános érdekeivel. Amikor a román sajtóban felróják – legtöbbször joggal – a Külügyminisztériumnak, hogy nem képviseli kellő határozottsággal Románia nemzeti érdekeit, akkor általában arra gondolnak, hogy magatartása nem kellően szuverenista. Az Avangard Intézet tavaly októberi felmérése szerint a lakosság 71 százaléka sokkal inkább szuverenista politizálást várna el a kormánytól. Feltűnő az is, hogy a nemzeti érdek képviseletét szinte mindenki külügyi kérdésnek tartja és a szaktárca – jobb esetben a kormány – hatáskörébe utalná, holott ennél azért összetettebb fogalomról van szó.
Úgy gondolom, hogy a nemzeti érdek elsősorban az állampolgárok és nem az állam érdeke (noha a kettő nem feltétlenül ellentétes). Az állampolgárok érdeke a nagyobb integráció, a határok légiesülése (megint csak Schengen), a közös európai politikai értékek (jogállamiság, pluralizmus, emberi jogok, szabad sajtó, független igazságszolgáltatás stb.) elfogadása. Ez nem jelenti azt, hogy a kormánynak nem kellene határozottabban képviselnie a romániai vállalkozók és munkavállalók érdekeit Európában, azonban erre korlátozni a nemzeti érdek fogalmát egyértelműen hibás megközelítés, már csak azért is, mert olyan szuverenista, izolacionista politikát generálhat, ami a legkevésbé sem felel meg az állampolgárok akaratának.
Végezetül azt is érdemes megemlíteni, hogy a szuverenista, nemzetállami politika egyértelműen fenyegetést jelent a nemzeti kisebbségek számára, akiknek az identitásuk kifejezésével és fejlesztésével kapcsolatos sajátos érdekei nagyon könnyen összeütközésbe kerülhetnek a nemzeti érdek szűkkeblű értelmezésével, esetleg egyenesen biztonságpolitikai kockázatot jelenthetnek. Talán elgondolkodhatnának ezen azok, akik – magyarországi mintákat követve – Románia szuverenista, euroszkeptikus politikájában vélik fellelni nemzeti érdekeiket.
