Úgy tűnik, Magyarország mégsem marad ki az ukrajnai háborúból, ugyanis a kormány ötszáz liter misebort küldött „az ukrajnai katolikus közösségeknek”. Az adomány Lengyelországon keresztül, a lengyel Caritas Catolica segítségével érkezik majd meg Ukrajnába.
A 168 óra tájékoztatása szerint Soltész Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal egyházügyi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára ezzel kapcsolatban elmondta, hogy „lengyel barátainkkal vitában állunk” ugyan, mert „mi továbbra sem vagyunk hajlandók” sem fegyvert, sem katonát küldeni Ukrajnába, de „minden együttműködésre készek vagyunk”, amellyel akár a Magyarországra menekült családoknak, akár a Kárpátalján vagy Belső-Ukrajnában maradt embereknek segítünk.
Ha rosszindulatú lennék, nagy adag kaján cinizmust tulajdonítanék a magyar kormánynak, ugyanis nehéz magyarázatot találni arra, hogy amikor az ukrán családokat és a „Belső-Ukrajnában maradt embereket” rakétákkal lövik, az orosz csapatok iskolákat és kórházakat bombáznak, az ország pedig a túlélésért küzd, akkor a magyar kormány úgy gondolja, hogy ami leginkább hiányzik most a háborút megszenvedő embereknek, az a misebor. Figyelem: kizárólag a katolikus közösségek számára, jóllehet a római katolikusok száma az ország lakosainak egy százalékát sem éri el, és a görög-katolikus hívek aránya is csak 14,1 százalék. Ekkora érzéketlenség láttán óhatatlanul felvetődik az emberben a gondolat, hogy ez nem segítség, hanem gúny. De én jóhiszemű vagyok, úgy vélem, a magyar kormány nem cinikus, csak egyszerűen hülye.
Jóhiszeműségemet viszont aligha tudom megőrizni Soltész úr másik tézise, egy ordas csúsztatás kapcsán. A „továbbra sem küldünk sem fegyvert, sem katonákat Ukrajnába” kijelentés ugyanis azt sugallja, mintha egyrészt már korábban is kérték volna erre Magyarországot és most ezt megismételték, másrészt pedig mintha lennének olyan országok – és itt alighanem mindenekelőtt Lengyelországra céloz az államtitkár (akivel ugye a magyar kormánynak vitái vannak erről a kérdésről) –, amelyek hivatalosan katonákat küldenek Ukrajnába, s ezáltal bekapcsolódnak az ottani háborúba.
A hazugsággal az államtitkár azt a gondolatot igyekszik elhinteni a közvéleményben, hogy milyen jó is a magyar kormány, amelyik megvédte katonáit az ukrán háború poklától, holott erről szó sincs.
A NATO főtitkára Jens Stoltenberg többször és határozottan kijelentette, hogy az észak- atlanti szervezet nem küld csapatokat Ukrajnába, következésképp Magyarországtól sem kérte senki, hogy katonáival vonuljon fel az ukrajnai fronton. (Igaz, a közösségi oldalakon olvashattunk eszement bejegyzéseket arról, hogy ez lenne a kedvező pillanat Kárpátalja visszafoglalására.)
Egyszerűen bicskanyitogató az a mód, ahogyan a magyar kormány propagandája a háborút megszenvedő emberek tragédiájából is politikai tőkét próbál kovácsolni.
Rovat: VÉLEM ÉN