Valószínűleg önök is gyakran kapnak ismerősöktől, barátoktól megosztott médiatartalmakat olyan megjegyzésekkel, hogy “ez fontos” vagy “feltétlenül olvasd el”, esetleg “ha ma csak egy cikket olvasol el, akkor ez legyen az”. Bevallom, ma már óvatosabb vagyok, de korábban mohón elolvastam az így kapott információkat, aztán rendre kiderült, hogy számomra azok egyáltalán nem voltak fontosak, bizonyos esetekben pedig – amikor az egészségemet megóvó, vagy vélt nyavalyáimból kigyógyító titkos csodaszereket reklámoztak nekem – kimondottan irritálóak voltak.

Az, hogy ki mit tart fontosnak nagymértékben függ az egyén anyagi, szellemi helyzetétől, érdeklődési körétől, életkorától, kulturális közegétől. Egy munkanélkülinek nem sokat mond az a hír, hogy benzinár emelkedésének nyomán közel húsz százalékkal olcsóbbak lettek a nagy fogyasztású luxus személyautók és gyanítom, hogy egy kisnyugdíjas nagymamát sem hoz lázba az, ha egy harmadosztályú rapper fellépéséről szóló beszámolóval találkozik, ami viszont az unokája számára nagyon érdekes lehet.

Természetesen az egyének – akár csoportosan is – szabadon dönthetnek arról, hogy milyen információkat fogyasztanak, még akkor is, ha a számukra érdektelen, viszont objektíve fontos hírek az ő életüket is befolyásolják.

Merőben más azonban a helyzet a kormányokkal, illetve a politikai elittel, amelyiknek azokra az értesülésekre kell alapoznia a döntéseit, amelyek valóban relevánsak a gazdasági, kulturális élet perspektíváit illetően. Ezért költ az állam jelentős összegeket külképviseletek, hírszerző szolgálatok fenntartására. Ha pedig ennek ellenére sem tud helyes döntéseket hozni, annak két oka lehetséges. Vagy nem értékeli súlyának megfelelően a hozzá eljutó információkat, vagy pedig céljai ellentétesek a társadalom többségének érdekeivel. Lássunk mindkét esetre egy-egy példát. 

Az amerikai és izraeli légicsapások nyomán Irán lezárta a Hormuzi-szorost, a kőolaj világpiaci ára pedig – a számításoknak megfelelően – meredeken emelkedett, és már átlépte a hordónkénti száz dolláros árat. A CNN elemzése szerint Donald Trump amerikai elnök optimista nyilatkozatai ellenére az iráni háború még hosszú ideig elhúzódhat és – amint arra Somogyi Zoltán szociológus egy elemzésében rámutatott – “az Amerikai Egyesült Államokat egy újabb „iraki” vagy „afganisztáni” típusú kudarc fenyegeti, Oroszország rövidtávon nyertese lehet a magasabb olajárnak (és az orosz olajra kivetett szankciókon akár tartósan is enyhíthetnek), Európát pedig különösen nagy mértékben sújthatja egy újabb energiaválság”.

Ilyen körülmények között a gazdasági szakemberek jelentős adócsökkentéseket javasolnak, azért, hogy ellensúlyozzák az olajár emelkedésének hatásait és mozgásban tartsák a gazdaságot. A hatósági árstop rövid távon szintén eredményes lehet, azonban egy elhúzódó válság esetén nem járható út, mert erőteljesen növeli az inflációt, arról nem is beszélve, hogy amikor végül ki kell vezetni az árszabályozást, az óriási árrobbanáshoz vezet, annak minden gazdasági és szociális hatásával együtt.

Mit tesz ilyenkor Románia kormánya? Arról vitatkozik, hogy elfogadhatja-e a Szociáldemokrata Párt (PSD) – a szociális biztonságot javító – javaslatait, amelyeket a költségvetés törvényéhez kívánnak benyújtani és amelyek a belső nemzeti össztermék 0,16 százalékával megemelnék a költségvetési kiadásokat. Sorin Grindeanu, a baloldali párt elnöke sejtetni engedte, hogy javaslataik leszavazása esetén megbuktathatják a Bolojan-kormányt. Egyetlen szó sincs adócsökkentésről, béremelésekről, a gazdaság élénkítéséről, miközben a Románia technikai recesszióban van. A kilátások pedig nem jók. Amint azt Adrian Codirlaşu gazdasági elemző a közszolgálati rádió hétfő reggeli műsorában elmondta, a fogyasztás riasztó mértékű csökkenése azzal fenyeget, hogy az ország gazdasága tényleges recesszióba kerül. Úgy tűnik azonban, hogy a kormányzat számára mindez nem fontos, Ilie Bolojan miniszterelnök még mindig a költségvetési hiány csökkentését tartja elsődleges feladatának.

A másik példa: miközben rangos nemzetközi kutatóintézetek, például az ISD (Institute for Strategic Dialogue), valamint a sajtó (Financial Times) arról cikkeznek, hogy az orosz hírszerzés beavatkozik a magyar választásokba. Sajtóinformációk szerint ötven magyar influenszert (lánykori nevükön véleményvezért) kívánnak beszervezni – nyilván nem kevés pénzért – a kormánypropaganda narratíváinak “finomhangolására” és terítésére az online-térben. Az országgyűlés nemzetvédelmi bizottságában még a magyar hírszerzés képviselői is elismerték, hogy kaptak ilyen jellegű figyelmeztetést a nyugati szolgálatoktól, és az is közismert tény, hogy az oroszok megpróbáltak beavatkozni a lengyel, moldáviai, németországi és romániai választásokba is és a minap pedig Bulgária kért segítséget az Európai Bizottságtól, arra hivatkozva, hogy információik szerint az orosz hírszerzés megpróbálja befolyásolni az április 19-én esedékes előrehozott parlamenti választásokat.

Mindezeket a híreket Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is “kamunak” minősítette. Ennek felgöngyölítése nem érdekük és úgy gondolják, hogy a magyar közvélemény számára nem fontos információról van szó.