Néhány napja fedeztem fel a szélsőjobbos hírportálokon és a közösségi oldalak bugyraiban egy úgynevezett „szégyenlistát”. A dokumentum nem véletlenül épp február 7-én jelent meg, épp aznap amikor a Trump-kormányzat bejelentette, hogy szinte teljesen felszámolja a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökséget, az USAID-ot. Elon Musk a költségek és a bürokrácia csökkentésének szükségességére hivatkozva kilátásba helyezte több ezer alkalmazott elbocsátását, ezzel gyakorlatilag véget vetve annak,
hogy a hat évtizede működő humanitárius szervezet tovább küzdjön az éhezés és a járványok ellen, finanszírozza az oktatást, egyszóval jobbá tegye a világot.
A döntésre azonnal lecsaptak tenyésztett szuverenistáink sztahanovistái, s úgy értelmezték azt, mint az ország feletti külföldi befolyással kapcsolatos gyanújuk megerősítését. Ekkor jelent meg a több mint száz nevet tartalmazó lista (azóta folyamatosan változik, esetleg több is van belőle), amelyen azok szerepelnek, akik állítólag kaptak az USAID pénzéből, és akiket nemzetárulással vagy külföldi
érdekek képviseletével vádoltak. Sok újságíró, értelmiségi, civil aktivista,, a demokratikus értékek és az emberi jogok előmozdításának ismert személyiségeiről van szó. Őket próbálták megfélemlíteni, arra kényszeríteni, hogy cenzúrázzák megnyilvánulásaikat (az érintettek reakcióit olvasva, ez nem sikerült).
A lista annak jele, hogy a populista-nacionalista szélsőség szintet lépett és immár nem elégszik meg az összeesküvés-elmélettel mely szerint létezne egy globalista értelmiségi hálózat, amelyik a nemzeti identitás felszámolását tűzte ki célul. Itt már nemcsak általánosságban van szó a haza árulóiról, hanem konkrétan meg is nevezik őket, így uszítva ellenük.
Nevezhetném ezt ostobaságnak, rágalomnak, karaktergyilkosságnak, de azt érzem, hogy ez esetben többről van szó. Ez nem a finánc szégyenlistája az adóelkerülőkről, itt egyértelműen erőszakra buzdítanak „a nép ellenségeivel” szemben. Jelen esetben emberek egy csoportját a véleményük, világnézetük alapján bélyegzik meg. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a mostani szennyes akció és a Vasgárda halállistái között, amelynek alapján – „az árulóknak golyó jár” jelszó jegyében – merényleteket követtek el többek között Ion Gheorghe Duca, Armand Călinescu volt miniszterelnökök, Nicolae Iorga történész és Virgil Madgearu közgazdász ellen.
Az értelmiségi elit démonizálása, a közéleti tisztogatás sürgetése, vagy akárcsak szuggerálása a szélsőségesség illetve a totalitárius rezsimek sajátja. Ezek a kultúrát, tudományt és a kritikus gondolkodást az „árulással” és a „felforgatással” azonosítják. Persze, nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy a szóban forgó listán szereplők ellen a szuverenista szerző(k) nem javasol(nak) azonnali intézkedéseket, „megelégednek” a kiközösítésükkel. Csakhogy a huszadik század történelme azt igazolja, hogy a szélsőség nagyon gyorsan jut el a szavaktól a tettekig. A listát akár úgy is tekinthetjük, mint a hatóságok számára készített feladatkijelölést arra az esetre, ha májusban Călin Georgescut választják elnökké (mintha ugyan az elnöknek konkrét közigazgatási kompetenciái is lennének).
Sokatmondó tény ugyanakkor a lista időzítése. Szuverenistáink, akik elkötelezetten harcolnak a külföldi befolyás ellen, Trump és Musk beintésére kaptak elánt arra, hogy idegen érdekek szolgálatával vádolják meg a hazai értelmiség legjavát.
Csakhogy ez nem pusztán politikai kérdés. Romániában a diszkrimináció, a gyűlöletbeszéd, a felbujtás büntetőjogi kategóriák, amelyekkel kapcsolatban az állami intézményeknek, az igazságszolgáltatásnak feladatai vannak. [Ajánlott olvasmány: gyűlöletre vagy diszkriminációra való felbujtás (büntetőtörvénykönyv 369. cikkelye), nyilvános felbujtás (büntetőtörvénykönyv 368. cikkelye), fenyegetés (büntetőtörvénykönyv 206. cikkelye), zaklatás (büntető törvénykönyv 208. cikkelye].
Remélem, hogy ebben az ügyben rövidesen az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is fogja hallatni a hangját.
Rovat: VÉLEM ÉN