A múlt héten megkezdődött a nagyváradi Gaudeamus – Románia Rádió elnevezésű könyvvásár. Május 15. és 19. között a Szent László téren 780 négyzetméteren rendezték meg a közrádió 144. könyvvásárát, ami az idén tizedik alkalommal jutott el a Pece-parti Párizsba. Negyvenhét standon nem kevesebb mint nyolcvan cég kínálta termékeit, elsősorban természetesen könyveket, de voltak itt hanglemezek, játékok is. A szép számú látogató több ezer könyv közül válogathatott, de – híven a
hagyományokhoz – voltak különböző rendezvények, könyvbemutatók, dedikálások, versenyek, nyereményjátékok.
Az idei nagyváradi esemény minden korábbinál nagyobb léptékű volt a résztvevők
és a látogatók számát, valamint a bemutatott könyvek mennyiségét tekintve is.
A közszolgálati műsorszolgáltató 1994 novembere óta aktívan és folyamatosan részt vesz a könyvpiac támogatásában. Az első Gaudeamus Vásárral, amelyet a közrádió fővárosi épületének előcsarnokában rendeztek meg, megszületett a leghosszabb ideje működő és legkedveltebb, a könyveknek szentelt projekt, a Gaudeamus Románia Rádió, amely több mint 130 könyv- és oktatási vásár, több mint 3 millió 150 ezer látogató és több mint 14 ezer kiadói esemény mérlegével büszkélkedhet. Kevesen tudják, hogy a romániai közszolgálati rádió a világ egyetlen olyan műsorszórója, amelyik önyvvásárokat
szervez.
Nyilván, szerényebb keretek között, de nemrég zárult a csíkszeredai könyvvásár is. Az eseményről a Bukaresti Rádióban Sarány István közölt részletes elemzést, én most csak Markó Béla megnyitó beszédéből idézném fel a következő gondolatokat: „Máig érzékenyek vagyunk, ha valahol valakik beleszólnak a könyvek sorsába, mondjuk, bedarálják vagy fóliázzák őket. Mintha minket hallgattatnának el. Mert hát végső soron sohasem a könyvekről van szó, hanem az emberekről”. Továbbá: „Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet
megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?”
Könyvvásárokban egyébként nincs hiány Romániában, hiszen az említetteken kívül ott van még a bukaresti Bookfest, illetve a kolozsvári, marosvásárhelyi és nagyváradi magyar könyvvásárok.
Paradox dolog viszont az, hogy Romániában vásárolják a legkevesebb könyvet az Európai Unió országai közül, és ez aligha magyarázható kizárólag az alacsony életszínvonallal vagy az internet terjedésével. Kétlem ugyanis, hogy a világhálóról könyvolvasókra letölthető könyvek eladását tekintve jobban állnánk az európai átlagnál. Az olvasási kedv alacsony szintjének összetettebb okai vannak, s ezek között az
oktatás minősége minden bizonnyal komoly szerepet játszik, hiszen a szövegértési, értelmezési képességeket vizsgáló Pisa-teszt tanúsága szerint a hazai diákok csak bulgáriai társaikat előzik meg.
Úgy tűnik, a Klaus Iohannis államfő által kezdeményezett „Művelt Románia-projekt” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A mai diákoknak javallott házi olvasmányok ugyanazok a Jókai, Gárdonyi, Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond-könyvek, amelyeket már én is untam. Talán észre kellene venni, hogy a kortárs szerzőknek is vannak olyan művei, amelyek felkelthetik a diákok érdeklődését, rászoktathatják őket az olvasásra.
Végezetül pedig még egy észrevétel a könyvvásárok kapcsán. Miért nincsenek jelen a magyar könyvkiadók a Gaudeamus vagy a Bookfest könyvvásárokon és miért nem jelennek meg román kiadók a magyar könyvvásárokon? A Gaudeamus Románia Rádió ráadásul a közszolgálati rádió rendezvénye, tehát az adófizetők pénze is benne van. Miért az etnikai határ a könyvvásárokon? Talán kiadóink egyszer választ adnak erre a kérdésre is.
Rovat: VÉLEM ÉN