Claudiu Târziu, a Románok Egységéért Szövetség (AUR) Országos Vezetői Tanácsának elnöke szombaton Gyulafehérváron, a párt rendkívüli kongresszusán kijelentette, hogy céljuk abszolút többséggel megnyerni az összes 2024-ben tartandó választást.
Eltekintve az AUR-ra általában és annak korifeusaira különösen is jellemző nagyotmondási kényszertől, a szélsőséges párt előretörése, támogatásának folyamatos növekedése tagadhatatlan. Felmérések szerint a George Simion vezette párt a harmadik legerősebb politikai erő Romániában. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy – az előrejelzések szerint – a botrányairól elhíresült szenátorasszony, Diana Şoşoacă pártja az
(S.O.S. Románia) is átlépte a parlamenti küszöböt, akkor egyértelműnek tetszik, hogy a szélsőséges, nacionalista EU-ellenes diskurzus egyre inkább eladható politikai termék Romániában.
Felismerte ezt az AUR is, és ezért létrehozta az úgynevezett Szuverenista Pólust, azzal a céllal, hogy becsatornázza a szép számmal burjánzó szél-jobb és szél-bal kalandorokat, mint például az Koalíció a Nemzetért (CN – Dan Chitic), Jobboldali Alternatíva (AD – Adela Mârză), A Román Nemzet Pártja (PNR – Ninel Peia), Szövetség a Hazáért (APP – Codrin Ştefănescu), a Nemzet Emberei Együtt (NOI – Viorica Dăncilă). Gondolom, hogy ide várják az újabban kevésbé finnyás volt miniszterelnököt, Ludovic Orbant és pártját, a Jobboldal Erejét (FD), valamint az akolból elcsángált Diana Şoşoacát is.
Megítélésem szerint az igazi veszélyt a demokráciára nem az AUR jelenti, hanem az, hogy a romániai társadalomban félelmetes sebességgel terjednek az euroszkeptikus, gyűlöletkeltő, megosztó, ukránellenes, putyinista üzenetek. Olyan politikusok váltak a román társadalom jelentős részének példaképeivé, mint Donald Trump, Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor.
Az okok minden bizonnyal sokrétűek, kezdve a schengeni csatlakozás elmaradásától, az orosz propagandán és titkosszolgálati jelenléten át az ukrán oktatási törvényig sok minden. A kérdés az, hogy van-e elég életerő a hazai demokratákban, az állami intézményekben ahhoz, hogy elejét vegyék egy szélsőjobb fordulatnak. Sajnos e tekintetben a nagyrészt Orbán imádatába ájult rommagyar társadalomtól sem várhatunk sokat, sőt a Szövetség elnöke ugyan igyekszik fellármázni híveit az AUR
ellen, de egy rossz szava sincs a magyarországi fóliázásról, kultúrharcról, vagy a szuverenitásvédelmi törvénynek elkeresztelt agyrémről.
Rá egyébként nem jellemző módon az afrikai körutazásáról a hidegebb hazai tájakra hazaérkező Klaus Iohannis államfő is érzékelte a veszélyt, és a nemzeti ünnep alkalmából tartott beszédében egyebek mellett kijelentette: „ … a mi felelősségünk, hogy megvédjük nemzetünk jövőjét, ugyanakkor ébernek kell maradnunk a szélsőséges áramlatokkal szemben, amelyek, ha nem vagyunk elég óvatosak, valódi fenyegetést jelenthetnek társadalmunk alapelveire és értékrendünkre nézve”.
Nem úgy tűnik viszont, hogy a két kormánypártban hasonlóan gondolkodnának. Miközben korábban már bejelentették, hogy a szociáldemokraták választási szövetséget kötnek a liberálisokkal, ez utóbbiak egy hónappal ezelőtt, a párt vezetőségi gyűlésén kihátráltak a megállapodásból és közölték, hogy külön listán indulnak a jövő évi választásokon, Nicolae Ciucă pártelnök pedig meglebegtette, hogy indulni kíván az elnökválasztáson. Egyértelműnek tetszik, hogy a döntés hátterében a párt vezetőinek a
személyes frusztrációi állnak: zavarja őket az, hogy a másodhegedűs sorsára jutottak a
Szociáldemokrata Párt (PSD) mögött. Ennek a dölyfnek az ára pedig az lehet, hogy egyrészt nem sikerül megállítani a párt további erózióját, másrészt pedig – és ez a veszélyesebb – nem tudják útját állni a szélsőségesség további térnyerésének. Amennyiben ugyanis a Nemzeti Liberális Párt százalékpontjai nem lennének elegendőek ahhoz, hogy a PSD velük (esetleg az RMDSZ-el együtt) alakítson kormányt, akkor Ciolacuékat belekényszerítik egy AUR-al kötendő koalícióba, annál is inkább mert egy kis nacionalizmusra náluk is mutatkozik igény.
