Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik Bródy János egy nagyszerű dalát, A királylány balladáját. Az alapigazságot megfogalmazó mű egy közismert népmesei motívumból indul ki: a sárkány fogságában szenvedő királylányt a hős herceg megmenti, megszerezve királyságát és fele leányságát (vagy fordítva?), egybekelnek és úgy tűnik, hogy a mese szép véget ért. Ám a herceg lassan ugyanolyan zsarnokká válik, mint a sárkány, a „mátrix újra működik”, s a királylány új hercegre vár, aki minden bizonnyal majd megjelenik, megmenti, majd ő is zsarnokká válik, és mind így…
Ezt a dalt juttatta eszembe az, ami a honi igazságügy körül a szemünk előtt zajlik. Jusztícia királylányt 2010 és 2018 között fogságba ejtette a kétfejű sárkány (lásd: binomiális együttható), amelyiknek egyik feje az igazságszolgáltatást vezető politikailag kinevezett személyek (Monica Macovei, volt igazságügy-miniszter, Livia Stanciu, a legfelsőbb bíróság volt elnöke, jelenlegi alkotmánybíró, Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály, a DNA volt vezetője, Augustin Lazăr, a
Legfőbb Ügyészség volt vezetője), másik feje pedig a Florian Coldea által irányított titkosszolgálatok voltak.

épülete előtt a bíróság elnöke, Lia Savonea ellen 2025. november 14-én.
Az együttműködési megállapodások által lefedett időszakban, 2010 és 2020 között, a büntető igazságszolgáltatási rendszer nagy része a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) fiókintézményeként működött, visszaélve a törvényekkel és eltorzítva az igazságszolgáltatás szerepét. A televíziós igazságszolgáltatás, a törvénytelenül meghozott ítéletek, a „levajazott” bírói tanácsok és gyűlölettől fröcsögő tárgyalások jellemezték ezt az időszakot. A SRI–DNA páros egyrészt a bírák illegális megfigyelése és megfélemlítése, másrészt pedig egyes bírák és ügyészek bűnrészessége révén valóságos bírósági terrort gyakorolt. Ez utóbbi kisebbség akkoriban kiváltságos helyzetben volt, és a bírósági rendszer csúcsán minden adminisztratív és vezetői hatalmat magához ragadott, miközben a média sztárjaivá és a nem kormányzati szervezetek hőseivé is váltak. A rendszer kedvezményezettje pedig Traian Băsescu volt, aki a „binomiális együttható”(a SRI–DNA binom) segítségével börtönbe küldhette politikai ellenfeleit.

az igazságügyi törvények módosítása ellen (gyakorlatilag a „binom” mellett) tüntetve Foto: Dan Mihai Balanescu
És ekkor jött „a herceg”, azaz a szociáldemokrata–ALDE kormány és Tudorel Toader igazságügyminiszter, aki az igazságügyi törvények módosításával gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Az együttműködési megállapodásokat eltörölték, a „binomiális együtthatót” feloszlatták, és a jogrendszer fokozatosan visszatért a normális működéshez.
A törvények módosítása ugyanakkor a hatalom koncentrációjához vezetett a bíróságok és az ügyészség vezetői kezében. Ez egyúttal a bírósági felügyelet megerősítését is eredményezte, így az igazságügyi rendszer vezetői határt tudtak szabni egyes magisztrátusok önkényes, egyénieskedő megnyilvánulásainak.
Az igazságügyi rendszer kívánatos függetlenségének és autonómiájának is megvoltak azonban a vadhajtásai: elsősorban az, hogy a bírák foggal-körömmel ragaszkodtak minden szempontból méltánytalan előjogaikhoz (amelyeket korábban épp azért kaptak, hogy a politikai elvárások végrehajtására ösztönözze őket). A magisztrátusok szolgálati nyugdíjai és kedvezményes nyugdíjazási lehetőségük érthetően kiverte a biztosítékot a társadalom egy jó részénél.
És akkor ismét megjelent a „herceg” (most mindjárt kettő is) Nicuşor Dan államfő és Ilie Bolojan miniszterelnök képében, akik vissza kívánják állítani a Băsescu-éra gyakorlatát. A korrupcióellenes harc ismét nemzetbiztonsági kockázattá vált, ergo a titkosszolgálatok hatáskörébe került, a Recorder tényfeltáró aktivistái egy izgalmas, de igencsak egyoldalú riporttal felkorbácsolták a kedélyeket, a kormányzati támogatásoktól függő civil szervezetek pedig utcára hívták az embereket, hogy megmentsék Jusztícia királylányt – ezúttal saját magától.
*
Bródy János: A királylány balladája
Olvadt a jég, s a hosszú tél már véget ért,
Amikor hercegünk a történetbe lép.
A sárkány foglya még a szép királyleány,
Kit elrabolt a zsarnok hajdanán.
Az ifjú hős szívében nem volt félelem.
„Feláldozom, ha kell, e lányért életem!
Nem tűrjük el a sárkány hatalmát tovább!”
S a harc terére vakmerőn kiállt.
Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen,
Hogy hallottam már én ilyen mesét
Egy de ja vu, s a mátrix újra működik
s hiába már a jelbeszéd!
Vén volt a sárkány, s kókadt mind a hét feje,
Lángot lövellni alig volt már ereje,
Itt hagyott csapot-papot, s végleg elvonult,
S a királylány a hős ölébe hullt.
Legyőzve már a sárkány, mégsincs béke még.
Ígéret földjén Kánaánt kíván a nép.
Üres a kincstár és a széna rosszul áll,
Nagy gondban van az új király.
Hírmondók hirdetik az új törvény szavát.
„A múltnak szellemétől csúf az új világ!
Bizony, hogy boszorkány a szép királyleány,
Sárkány babája volt, az ám!”
Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen,
Hogy hallottam már én ilyen mesét.
Egy déja vu, s a mátrix újra működik,
s hiába már a jelbeszéd!
Fogságban él megint a szép királyleány.
Egy sárga rózsa hervad sápadt homlokán.
Süvít az őszi szél, s a tavasz messze jár.
A királylány egy új hercegre vár.
Megint egy új hercegre vár.
Megint egy új hercegre vár.
Hiába vár, hiába vár.
Remélem, nem hiába vár.
„Nem tudom, hogy működik-e bármi jobban Romániában, mint a korrupció az igazságszolgáltatásban…” (Daniela Panioglu bíró)