Tőkés László sajtóirodája a jogállamiság megcsúfolásának nevezte a Legfelsőbb Bíróság döntését, amellyel visszautasította az az ellen az elnöki rendelet ellen benyújtott fellebbezését, amellyel megvonták tőle a Románia Csillaga érdemrendet – írta meg a Transtelex. A kitüntetést Tőkés 2009–ben kapta Traian Băsescu, volt államfőtől az 1989-es forradalomban játszott szerepéért, és Klaus Iohannis vette tőle vissza 2016-ban nyilatkozatáért, mely szerint Magyarországnak védőhatalmi státust kellene vállalnia az erdélyi magyarok felett, úgy, ahogyan Ausztria is képviseli a dél-tiroli német közösség érdekeit. A volt püspök és volt EP-képviselő azonban nem hagyja annyiban a dolgot, és az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszi az ügyet – elvégre minden állampolgárnak alapvető emberi joga, hogy megkapja Románia Csillagát.
Meglehetősen különös, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntésében Tőkés a jogállamiság megcsúfolását véli felfedezni. A jogállamiság lényege ugyanis a jog uralma, amelyet a független bíróságok szavatolnak. A kitüntetés megvonásáról pedig most a legmagasabb igazságszolgáltatási fórum döntött. Felvetődik a kérdés, hogy milyen feltételek teljesülése esetén látná a volt csillagos biztosítva a hazai jogállamiságot. Az igazságszolgáltatás helyett kinek, vagy minek kellene döntenie egy ilyen kérdésben ahhoz, hogy csorba ne essék a jogállamiságon?
Tőkés hét éven át pereskedett – elkeseredetten, de eredménytelenül – azért, hogy visszaszerezzen egy román állami kitüntetést. Ebben az a különös, hogy Tőkés, amikor még magasan állt a csillaga a honi politikában, meglehetősen lesújtóan nyilatkozott Romániáról általában és a román államról különösen. Akkoriban még olyanokat mondott, hogy magát a román nyelvet is az asszimiláció eszközének tekinti, és hogy Románia „egyfajta etnikai tisztogatást” végez a magyar állampolgárai között.
Ilyen előzmények után én arra számítottam, hogy egyszerűen visszautasítja annak a román államnak a kitüntetését, amelyet eredendően diszkriminatívnak és magyarellenesnek tekint. Nem így történt.
Megjegyzendő, hogy szerintem a kitüntetés odaítélésének román részről volt egy olyan üzenete is, hogy Tőkés László immár nem tényező a romániai közéletben, teljesen mindegy, hogy milyen kemény dolgokat mondott a kilencvenes évek elején, ennek már nincs hatása a hazai társadalmi folyamatokra. Bekerült a politikai panoptikumba és csak az maradt meg belőle, amit a történelem feljegyez; a temesvári forradalom kirobbanásában játszott szerepe kétségtelenül ezek közé tartozik.
Ezek után még kevésbé érthető Tőkés kétségbeesett ragaszkodása Románia Csillagához. Arra a körülményre is utalnunk kell, hogy a volt püspök nem követi Pál apostol példáját, aki a gyülekezetben végzett szolgálatának jutalmáról lemond az erőtlenek javára, ahogyan azt a Bibliában a korintusbeliekhez írott első levél kilencedik részének 18-ik versében találjuk megfogalmazva: „Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem a Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal”. Átvitt értelemben tehát azt mondhatnók, hogy Tőkés nem ingyen hirdette a szabadság igéit 1989 decemberében, utólag ezért igényt tart egy román állami kitüntetésre.
Persze, az is lehet, hogy Tőkés László ragaszkodásának a kitüntetéshez más oka van, amelyről a Románia Csillaga érdemrend újra-létrehozásáról szóló 1998/11-es számú Sürgősségi Kormányrendelet 20-ik cikkelye a következőket mondja. „A Románia Csillaga érdemrenddel kitüntetett személyeket meghívják a Románia nemzeti ünnepe alkalmából vagy különböző más évfordulók és megemlékezések alkalmából tartott nyilvános rendezvényekre, és a szervezők díszhelyet biztosítanak számukra.”. Nem tudni biztosan, de nem is zárható ki, hogy Tőkés azt szeretné, ha a jövőben is díszhelyet biztosítanának számára a December 1-jei nyilvános ünnepségeken.
