Székely Ervin: Hol a pénz?

Navracsics Tibor, a magyar kormánynak az uniós alapok felhasználásáért felelős minisztere márciusban azt nyilatkozta, hogy már az idén nyáron Magyarország megkaphatja az Európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Alapból neki járó pénzt. Korábban, a volt uniós biztos tavaly decemberre jósolta a megállapodás megkötését az Európai Bizottság és a magyar kormány között. Májusban ugyanaz a Navracsics Tibor már „ez év második felére” tolta ki a pénz érkezésének határidejét. Immár szeptembert írunk és „a magyarok pénze” még a kanyarban sem látszik.
Ennek pedig nem az az oka, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök belengetett, miszerint a Budapestnek járó alapokat lehet, hogy Brüsszel már odaadta Ukrajnának, hanem az, hogy Magyarország továbbra sem teljesíti a jogállamisági feltételeket.
A magyar kormányfő pontosan tudja, hogy Ukrajna segélyezése és a tagállamok támogatása két külön forrásból történik, szóba sem jöhet, hogy a két alap között bármiféle átjárhatóság lenne, hiszen ez Brüsszelben is (pontosabban inkább csak ott) bűncselekménynek minősülne. Sunyi, populista manipulációról van tehát szó, ami
Orbán részéről persze egyáltalán nem meglepő.
A valóság az, amit a minap a Die Presse nevű tekintélyes osztrák lap is megírt , hogy az Európai Bizottság véleménye szerint bár Magyarországon történt némi előrelépés az igazságügy függetlenségének helyreállítása terén, és üdvözölte az Integritási Hatóság megalakulását is, továbbra is „súlyos aggályok maradtak fenn az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban”. Így például az Állami Számvevőszék nem tudta elfogadhatóan megmagyarázni, hogy miként szándékozik ellenőrizni a
Helyreállítási Alapból befagyasztott összegek felhasználását, hogy megelőzze a visszaéléseket.
Emellett az Orbán-kormány a közbeszerzési megrendelések esetében előnyben részesít bizonyos oligarchákat oly módon, hogy a kiírásokat eleve a baráti cégek ajánlataira szabják és önkényes rendeletekkel kiszorítják a velük nem együttműködő piaci szereplőket – ami sérti az európai belső piac szabályait. Számos vállalkozó panaszkodott megfélemlítési kísérletekre, a titkosszolgálat látogatásaira, gyakori ellenőrzésekre és önkényes bírságokra stb.
Az európai pénzek azonban Romániába sem érkeznek, vagy legalábbis késésben vannak. Miután tavaly hazánk megkapta a Helyreállítási Alap első részletét, a második egyelőre zárolva van. Az ok: a tervezettnél nagyobb költségvetési hiány és a szolgálati nyugdíjak eltörlésének problémája. A kormány felgyorsította a tárgyalásokat az EU intézményeivel. Előbb a munkaügyi- pénzügyi- és európai alapokért felelős miniszterek utaztak Brüsszelbe augusztus 28-án, majd rá két napra maga a miniszterelnök kereste fel az Európai Unió Tanácsának, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak az elnökeit, egyelőre kézzelfogható eredmény nélkül, bár Marcel Ciolacu azt ígérte, hogy a tárgyalások folytatódnak. Ami a költségvetési gondokat illeti a kormányfő a világjárvány, valamint az ukrajnai háború hatásaival indokolja a hiánycél növelésének a szükségességét, ami pedig a szolgálati nyugdíjakat illeti, ott egy szerzett jog visszavonása egyértelműen alkotmányba ütköző és ezt az álláspontot az Alkotmánybíróság mindeddig következetesen képviselte is.
Nyilvánvaló, hogy választási év előtt a kormány nem szívesen hoz megszorító intézkedéseket, ezért szeretné inkább maga előtt görgetni a költségvetési hiányt, ami viszont érthetően nem tetszik Brüsszelnek.
Másfelől, a szolgálati nyugdíjak eltörlése, vagy akárcsak jelentősebb megnyirbálása nem hozna sokat a konyhára, viszont kiváltja igen befolyásos intézmények (titkosszolgálatok, Alkotmánybíróság) ellenállását (még a parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal van a legkevesebb baj, akik lelkesen szavazták meg különjövedelmük eltörlését.
Van azonban egy lényeges különbség Románia és Magyarország helyzete között (túl azon, hogy Bukarest már kapott pénzt a helyreállítási alapból, Budapest viszont még nem). Románia esetében a gondok technikai jellegűek és épp ezért előbb-utóbb áthídalhatóak lesznek. Magyarország viszont az Európai Unió alapelvével került szembe. Budapest esetében Brüsszel nem hanyagságot, hanem rosszindulatot szankcionál, amit csak gyökeres politikai változás oldhat fel. S ez nyilván nem Brüsszelben fog bekövetkezni.