Tekintettel arra, hogy nincs autópálya és gyorsvasút a Prahova völgyében, a hatóságok tervbe vették menetrendszerű repülőjárat beindítását a főváros és a Brassó-Vidombáki (Brasov-Ghimbav) repülőtér között – tájékoztatta a hallgatókat a közszolgálati rádió. A légiforgalmat a TAROM nemzeti légitársaság biztosítaná. Az első repülőgép leghamarabb a jövő év végén landolhat a vidombáki repülőtéren – nyilatkozta a rádiónak Radu-Cătălin Prunariu, a TAROM igazgatója.
Ugyanakkor Európában – környezetvédelmi és gazdasági megfontolásokból – visszaszorulóban van a rövid távú légi járatok üzemeltetése, egyes országokban ezeket meg is tiltották, abban az esetben, ha az útvonalon van gyorsvasút – írta tegnap RADOR Hírügynökség.
Szerintem nincs ember széles e hazában, aki ne örülne ennek a hírnek. Nem is értem, hogy ez miért nem jutott eddig az illetékesek eszébe. Már harminc éve piszmognak kevesebb mint ezer km autópályával, a Konstanca – Bukarest – Nagyszeben vonalon 160 km/h sebességgel száguldó gyorsvasút infrastruktúrája még mindig csak egy terv a Közlekedésügyi Minisztérium valamelyik fiókjában, de egyelőre még a beruházás pontos nyomvonala sem ismert (több változatot tanulmányoznak), a költségekről és a határidőről nem is beszélve.
Most viszont megszületett a megoldás: beszáll (és felszáll) a TAROM. Hagyjuk a fenébe a milliárdokat felemésztő, évekig tartó beruházásokat (max. leszállópályát kell betonozni Csajágaröcsögén, de a kisebb gépek az Udrea által épített falusi stadionokban a fűre is leszállhatnak).
Nem kell órákon át zötykölődni, bosszankodni a késések miatt, azt a rongyos 150-160 eurót pedig amennyibe egy oda-vissza útra a biléta kerülhet, még a nyugdíjasok is röhögve kifizetik, hiszen az eltörpül a villanyszámlájuk mellett.
Az Országos Autópálya és Közúti Infrastruktúra Egyedáruság tíz évvel ezelőtt készült felmérése szerint a Prahova-völgyén naponta 30-55 ezer gépkocsi halad át. Joggal feltételezhető, hogy ez a szám azóta nem csökkent, hanem nőtt. Egy személygépkocsiban ritkán utazik valaki egyedül, tehát nyugodtan számolhatunk úgy, hogy a közúti utasforgalom ennek a számnak a többszöröse. A TAROM ilyen rövid távra nem valószínű, hogy a 416 férőhelyes Boeing 747-eseit, hanem az ötven utas befogadására alkalmas ATR 42-500-as gépeit fogja beállítani. Ha feltételezzük, hogy Otopeniről negyedóránként indulnak repülőgépek Vidombákra, akkor nyolc óra alatt 1600 utast kímélhetnek meg az idegtépő autóúttól, s ráadásul ezek a szerencsések még a benzinnel is takarékoskodnak, a többi néhány tízezer meg kit érdekel.
Nem elhanyagolható a repülőutak áldásos hatása az amúgy siralmas állapotban lévő honi közművelődésre sem, hisz „ki géppel száll fölé, annak térkép e táj”, s így pótolni lehet az esetleg kimaradt, vagy elfelejtett földrajzórák anyagát is.
Szóval csak gratulálni lehet az ötletgazdáknak, a Brassó Megyei Tanács elnökének, Adrian Veşteanak és a vidombáki reptér igazgatójának Anghel Alexandrunak. Országos problémát oldottak meg mindannyiunk örömére.
