Az elmúlt héten még arról értekeztem, hogy az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott azokkal a felvetésekkel, amelyek nem az elnökválasztás lebonyolításának a törvényességét vitatták, hanem a kampányban felhasznált közösségi média részrehajló beavatkozása okán vélték az alaptörvénnyel ellentétesnek nemcsak a választás első fordulóját, hanem az eljárás egészét. Közben, mint ismeretes, újabb részletek kerültek nyilvánosságra arról, hogy az egyik jelöltet – nevezetesen Călin Georgescut – egy egész kiberhadsereg és a már hírhedt TikTok is támogatta, esélyegyenlőtlenséget teremtve közte és a többi jelölt között. A szálak pedig minden bizonnyal Oroszországba vezetnek, ahol a Putyin-rezsimnek már nagy gyakorlata van az úgynevezett hibrid-hadviselésben.
Miután pedig az Alkotmánybíróságra ebben az ügyben több újabb megkeresés is érkezett, a taláros testület két nappal az elnökválasztás második fordulója előtt elmeszelte az egész folyamatot, és így azt alapjaitól kell újrakezdeni. Az, hogy az Alkotmánybíróság döntése jogilag helyes volt, számomra nem kérdéses, hiszen az előző jegyzetemben is amellett érveltem, hogy a választásokat nemcsak az urnáknál, fizikai beavatkozással lehet elcsalni, hanem a választók törvénytelen befolyásolásával, vagy félrevezetésével is.
A történteknek rengeteg tanulsága van, ezeket szociológusok, politológusok, nemzetbiztonsági elemzők bizonyára alaposan ki fogják vesézni, én most csak néhány olyan vonásra hívnám fel a figyelmet, amelyek lehetővé tették, hogy a romániai demokrácia ellen ilyen súlyos támadás indulhasson.
Nem kielégítő a közösségi oldalak működésének a szabályozása. Erre bizonyíték az, hogy a Facebook évekkel ezelőtt a felhasználók jelentős részének adatait adta át az Oxford Analytica geopolitikai tanácsadó cégnek, amelyet kémtevékenységgel vádolnak. Miközben az állam intézményeit szigorú törvények szabályozzák a tekintetben, hogy kik és milyen feltételek mellett férhetnek hozzá az állampolgárok személyes adataihoz, a magáncégeket e tekintetben sokkal kevésbé ellenőrzik.
Csutak István egy rövidesen megjelenő tanulmányában hivatkozik a Pisa-tesztre, amelynek értelmében a romániai diákok 41,7 százalékának gondjai vannak az olvasással, 45 százalékuk pedig funkcionális analfabéta, azaz tud olvasni, de nem érti azt amit elolvas. Ezzel magyarázható az, hogy a romániai társadalom jelentős része hajlamos elfogadni a leegyszerűsítő magyarázatokat, álhíreket, összeesküvés elméleteket, vagyis könnyen válik a manipulációk áldozatává.
A román állam nem készült fel Oroszország és Kína kommunikációs hadviselésére, az ország digitális hálózata sérülékeny, a hírszerző szolgálatok nem képesek időben kiszűrni az orosz propaganda ügynökeit, azokat a hírportálokat, amelyek ontják a Kreml propagandáját, aláássák a román társadalomnak az Európai Unióba és a NATO-ba vetett bizalmát.
A mérsékelt jobb- és baloldal – bár az utóbbi három évben együtt kormányoztak – nem volt képes annak felismerésére, hogy energiáikat nem egymás felőrlésére, hanem a szélsőséges pártok térnyerésének megakadályozására kellene fordítaniuk. Ezelőtt másfél évvel még arról olvashattunk, hogy a szociáldemokrata és a liberális párt közös listán indul a parlamenti választásokon és közös államfő-jelöltjük lesz, aki már az első fordulóban elnyerheti a tisztséget.
Ha ez történt volna, akkor Călin Georgescu csak egy kis színes epizódszereplője lett volna a választásnak, olyan, mint az 1996-os választásokon Constantin Mudava, ő azt állította, hogy telefonon beszélt a Jóistennel, aki megparancsolta neki, hogy induljon a választásokon, a tévénézőket pedig arra biztatta, hogy nyissák szét a lábaikat, hogy beléjük hatoljon az energia.
