Berendelték a külügyminisztériumba Ausztria bukaresti nagykövetét, vélhetően azért, hogy megmossák a fejét, mert Bécs megvétózta Románia csatlakozását a schengeni övezethez. A román sajtó és a közösségi oldalak tele vannak Ausztriát és az osztrákokat ócsárló, az osztrák termékek bojkottjára felszólító cikkekkel, bejegyzésekkel. Egyes politikusok már azt fontolgatják, hogy Romániának is meg kellene vétóznia minden olyan döntést az EU-ban, ami Ausztriának fontos lehet. George Simion – a szélsőséges Románok Egységéért Egyesület (AUR) elnöke (akinek már nagyon hiányzott egy kis villámcsődület) – tüntetést szervez a sógorok fővárosi nagykövetsége elé (csodálkoznék, ha Şoşoacă szenátorasszony nem jelenne meg ott, hogy túlkiabálja riválisát).
A frusztráció érthető. Az EU Bel- és Igazságügyi Tanácsának csütörtöki ülésén hozott döntés mélységesen igazságtalan volt Romániával szemben. Azonban ha van rossz reakció erre, akkor az pont az, ami most a honi nyilvánosságban zajlik.
„Mimagyarok” – akik valamivel nagyobb tapasztalattal rendelkezünk az igazságtalan nemzetközi diktátumokban tárgyában – talán lecsillapíthatnánk román barátainkat és elmagyaráznánk nekik a következőket:
1. Az osztrák vétónak semmi köze nincs Romániához, ennek kizárólag belpolitikai okai vannak. A sorozatos botrányok által megtépázott vezető kormányerőnek, az Osztrák Néppártnak (ÖVP) munícióra van szüksége a jövő év tavaszán esedékes tartományi és a 2024-es parlamenti választások előtt, tekintettel arra, hogy az osztrák sajtó szerint a jobboldali bástyának minősülő Alsó Ausztriában az ÖVP szénája igencsak rosszul áll. A Néppárt egyik kedvenc kampánytémája a migráció elleni határozottabb fellépés és ennek az ügynek rendelte alá a csütörtöki voksot is. Ez egyben azt is jelenti, hogy átmeneti osztrák belpolitikai kérdésről van szó, ami nem jelenti azt, hogy Románia csatlakozása lekerült volna a napirendről.
2. Az a tény, hogy a hazai diplomáciának sikerült felsorakoztatnia 25 országot a román csatlakozás mellett, egyértelmű külpolitikai siker, amit nem lenne szabad elherdálni hisztérikus, osztrákellenes kirohanásokkal. Romániának most épp azt kell bizonyítania, hogy méltósággal fogadja ezt a kudarcot, felelős európai országként viselkedik és nem megy bele a populista vétópolitikába, hanem konstruktívan viszonyul az európai szolidaritás és egység ügyéhez. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Külügyminisztérium és az államfő folytatják a párbeszédet Ausztriával, az Európai Unió többi tagállamával és nem holmi vélt putyini befolyásról elmélkednek, meg arról beszélnek, hogy mennyire megrontja a kétoldalú kapcsolatokat az osztrák vétó.
3. Elérkezett az az egyébként régen várt pillanat, amikor egy sikertelenségnek nincs romániai felelőse. Semmi értelme az egymásra mutogatásnak, a pártok közötti árkok mélyítésének. Ellenkezőleg, ez lehet az a pillanat amikor a politikusok talán valamit megértenek abból, hogy a pártérdek mellett létezik nemzeti érdek is (tudom, hihetetlenül hangzik). Halkan teszem hozzá, hogy ez a megállapítás nemcsak pártközi, hanem etnikumközi viszonylatban is igaz. Ízléstelen és értelmetlen dolog például azon kajánkodni, hogy a romániai cigányoknak mégsem kellett volna megenniük a bécsi hattyúkat.
3. Történelmi esély kínálkozik most arra, hogy az ország döntéshozói és véleményformálói legalábbis tompítsák a Romániával szembeni kultúrrasszizmust, előítéletes magatartást. Egy napig Románia volt a téma az EU-ban. Ezt a helyzetet arra kellene felhasználni, hogy erősödjenek a kötelékek Románia és a többi tagország között, természetesen Ausztriát is ideértve. Volna lehetőség egy sor romániai rendezvény létrehozására, amelyekre meg lehetne hívni osztrák és más európai politikusokat, egyszóval dolgozni kellene azon, hogy a Romániáról alkotott kép megváltozzon Európában, s ez talán még a schengeni csatlakozásnál is fontosabb lenne.