Bármennyire visszataszító is az, amit tett, az ő esete egyetlen ember botlása, amelyre lehet mentő vagy éppen súlyosbító körülményeket találni – legyen ez történészek, pszichológusok feladata (ha már az előbbieket fel is kérték rá). Esetében azonban egyéni döntésről, személyéhez köthető zsarolhatóságról, jellemhibáról, árulásról (nem kívánt törlendő) van szó.
Ez az ügy azonban – amint erre Vig Emese és Plainer Zsuzsa is rávilágítottak – felszínre hozott egy másik, érzésem szerint sokkal aggasztóbb jelenséget. Ugyanis nem tekinthető botlásnak, egyéni döntésnek az, hogy Méhesből az erdélyi kulturális élet példaképpé emelt ikonikus alakját teremtették meg, s ebben vélhetően az író irodalmi érdemeinél sokkal nagyobb szerepe volt fia, Nagy Elek pénzének és a NER hátszelének.
Évek óta tanúi vagyunk annak, hogy a Magyarországról guruló forintok és a nyomukban járó politikai kurzus hogyan alakítja a romániai magyar kulturális értékrendet.
A tehetségnek a legcsekélyebb szerepe sincs abban, hogy kik kapnak ösztöndíjakat, kitüntetéseket, kiknek a kultuszát ápolják és kiket mellőznek következetesen. Ez év március 14-én (egy nappal a nemzeti ünnep előtt) „a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal polgári tagozat kitüntetést kapta Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Az indoklás szerint a magyar gazdasági életben betöltött kiemelkedő szerepe, valamint az erdélyi magyar kultúra és közösség támogatása iránt különösen elhivatott, sokrétű tevékenysége elismeréseként kapta a díjat” – közölte akkor a Bukaresti Rádió. Igen, arról a Nagy Elekről van szó, aki tudta, hogy apja besúgó volt, mégis mindent megtett annak magyarországi és erdélyi kanonizálásáért. Arról, aki a múlttal való szembenézés helyett az arrogáns, az igazságot elfedő előre menekülést választotta.
És tehette és teheti, mindaddig, amíg a magyarországi és erdélyi művészeti teljesítmények támogatásáról és elismeréséről nem a szakma, hanem politikai alapon szelektált komisszárok (lásd: Demeter Szilárd, Orbán János Dénes) döntenek. Ez a rendszer tág teret ad a korrumpálóknak, ügyeskedőknek, konjunktúra-lovagoknak, és ellehetetleníti, agyonhallgatja a tehetséges, ám politikailag nemkívánatos művészeket.
Ez a magyarázat arra, hogy miért nem részesült magyar állami kitüntetésben például Demény Péter, Székely Csaba, Vida Gábor és mások, viszont a Magyar Érdemrend csillaggal ékesített keresztje fityeg Nagy Elek mellén, besúgó apja pedig Kossuth-díjat kapott, nevét az Erdélyi Magyar Írók Ligája által kiosztott kitüntetés viseli.
Hagyjuk Méhes Györgyöt, de beszéljünk a romániai magyar kultúra rendszerszintű átpolitizálásáról, a NER gazdasági elitjének ártalmas befolyásáról, arról a kárról, amelyet ez a jelenség okoz a magyar kultúrának határon innen és túl.
