Székely Ervin: Győzelmi ügyosztály

Egyik kedves barátom ötletét szeretném ehelyt közkinccsé tenni. Szerinte az RMDSZ-nek létre kellene hoznia egy győzelmi ügyosztályt. Az mégsem lehet, hogy a Szövetség csak úgy vaktában, mindenféle rendszer nélkül halmozza a diadalokat. Ezeket rendszerbe kell szedni, hadd lássák a magyaremberek, hogy tetőtől talpig legitim érdekképviseletük számtalan sikerei megszámláltatnak és tervszerűen kerülnek kivitelezésre.
A győzelmi ügyosztály neve lehetne stílusosan Viktoriánus Ügyosztály (VÜ), finoman utalva ezzel a nemzet vezérére és a sikerek ihletőjére. Így kampány idején el tudnám képzelni, hogy a VÜ a székelyföldi medvekérdés sikeres megoldását előrevetítendő meghirdetné az „Igyunk a medve bőrére!” programot. A medvék fölötti várható győzelemnek külpolitikai dimenziót adhatnának a „Lőjük ki Ursulát az Európai Bizottság elnöki székéből!” elnevezésű programmal, a környezetvédőket pedig a „Bocs, csak egy bocs!” jelszóval csitítanák.
A kesernyés ökörködéssel csak azért terhelem meg jobb sorsra érdemes hallgatóink
tűrőképességét, mert a kissé sületlen poénok rávilágítanak arra, hogy az RMDSZ-nek valójában nincsenek mozgósító kampánytémái. Ha fellapozzuk a Szövetség tájékoztatóit, akkor olyan sikerekről értesülhetünk, mint a játéktermek bezárása falvakon és kisvárosokban, meg az energiaitalok árusításának megtiltása kiskorúak számára. Kétlem, hogy ezek nyomán a magyaremberek sűrű tömött sorokban járulnának az urnák elé a győzelmeket meghálálandó.
Egyetlen új eleme az informálisan már hónapok óta tartó kampánynak: a Fidesz Brüsszel-ellenességének átvétele. Ezzel jómagam azért is gondban vagyok, mert ugyanazok, akik meg akarják állítani Brüsszelt, Brüsszelhez folyamodnak, hogy a MinoritySafePack keretében biztosítsák az erdélyi magyaroknak a nemzetiségi jogaikat. Vagyis azoktól várják a gondjaik megoldását, akik ellen harcolnak. Hát mi lesz, ha ‘stenmencs legyőzik őket? Ki fogja akkor a közösségi jog részévé tenni a
MinoritySafePack-et?
Korábban a kampány mozgósító ereje az autonómia ügye volt, mára azonban ez is erősen megkopott, hiteltelenné vált. Az elképzelés megvalósításának ugyanis nincs realitása, meg különben sem illeszthető a Fidesz deklarált nemzetállami törekvéseihez. Maradt a riogatás a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR), vagyis az etnikai kártya. Ennek hatékonysága azonban harminchárom évvel a rendszerváltás után fölöttébb kérdéses. Túl sokszor kiáltottak már farkast, de a népek közben már más
farkasoktól kezdtek inkább félni, például az oktatási és egészségügyi rendszer tökéletlenségeitől, az autópályák építésének lassúságától, az alacsony bérektől és a munkavállalók kiszolgáltatottságától stb.
Ezekkel viszont nem – vagy csak érintőlegesen – foglalkoznak az RMDSZ kampánystratégái.
Nekem úgy tűnik, hogy egy jeles kivételtől eltekintve (Cseke Attila), az RMDSZ nem mutatott aktivitást és kreativitást a legfontosabb belpolitikai kérdések kezelésében, legjobb esetben ráültek a kormánypártok által megoldott problémák kommunikációjára (megoldottuk, felemeltük, eltöröltük, bevezettük stb.). Egyébként maradt a pacsizás és fényképezkedés a magyarországi kormánytisztviselőkkel, Fidesz-korifeusokkal, kopjafaavatások és egyházi rendezvényeken való részvételek.
Márpedig én azt várnám el azoktól, akik a szavazatomat kérik, hogy az én életemet
érdemben befolyásoló kérdésekben legyen szavuk, legyenek kezdeményezéseik. Minden másra ott a győzelmi ügyosztály.