Székely Ervin: Gondolatok a rádiózás világnapján

Ma van a rádiózás világnapja. Napjaink sztártörténésze, Yuval Noah Harrari szerint a rádió megjelenése forradalmi hatást váltott ki a kommunikációban mi több, a politikában is. Az új technológia ugyanis lehetővé tette, hogy óriási területeken szétszórva élő emberek tömegei kapcsolódhassanak össze valós időben. Ez egyben azt is jelentette, hogy az éter hullámain keresztül milliók élhettek át erős érzelmi töltetű üzeneteket.
Közismert a történet, hogy 1938-ban a CBS rádiócsatorna közvetítette Orson Welles, akkor mindössze huszonhárom éves fiatalember rádiójátékát, amelynek témája az volt, hogy marslakók támadják meg a Földet és megkezdik az emberiség leigázását. A
forgatókönyvet úgy találták ki, hogy az pontosan követte a hírműsorok stílusát, ezzel sok amerikait megtévesztve, akik közül sokan fejvesztve menekültek a képzelt földönkívüli betolakodók elől. Bár utólag a bulvársajtó felnagyította a pánikot, és több százezer, netán millió ember meneküléséről tudósított, holott ennek csak töredékéről volt szó, az esemény tökéletesen alátámasztja a népszerű világmagyarázó állítását.
Csak idő kérdése volt, hogy a politika is felfedezze a rádióban rejlő lehetőségeket és a propaganda, illetve a pártapparátus gyors mozgósításának eszközévé tegye. Ha például 1962-ben Hruscsov elmondott egy beszédet, amit a rádió is közvetített, azt Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig minden pártaktivista hallhatta, és azonnal tudta, hogy melyek a központ új elvárásai, mit kell mondani és tenni, legyen szó mezőgazdaságról, oktatásról, külpolitikáról, vagy fegyverkezésről.
Persze nem a rádió hozta létre a diktátorokat, azok korábban is voltak szép számmal, de kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a totalitarista rezsimek hatékonyak legyenek. Az sem ismeretlen jelenség, hogy az autokratikus kormányok igyekeznek rátenni a kezüket a független médiára, így a rádióadókra is. Példáért elég a szomszédba menni.
Hiba lenne azonban ezért Gugliemo Marconit, Nikola Teslát, vagy Alexandr Popovot hibáztatni, akiket a rádiózás feltalálóiként tisztelünk, és az is tény, hogy a rádió megjelenésének áldásos hatásai sokkal nagyobbak, mint a már említett szomorú következményei. A beszélő doboz révén az emberek tájékozottabbak lettek, a koncertek, színházi előadások, sportesemények mindenki számára hozzáférhető szórakozási és művelődési élményekké váltak. Az információ és a kultúra megszűnt egy
szűk elit monopóliuma lenni és ez nagymértékben hozzájárult a közélet demokratizálásához.
Abban ugyan Harrarinak kétségtelenül igaza van, hogy a diktatúrák kihasználták a rádió adta lehetőségeket, de ugyanúgy hozzájárultak a diktátorok bukásához is, gondoljunk csak az 1989-es romániai forradalomra, amikor a rádió és a televízió híradásai a diktátor-pár elmeneküléséről pillanatok alatt lángba borították az országot.
Manapság a rádió nélkülözhetetlen része lett az életünknek. Valamennyiünk autójában automatikusan megszólal, amint elfordítjuk a slusszkulcsot, s miközben ezt a jegyzetet pönyögtetem a számítógépem billentyűzetén a Radio România Muzical dzsesszműsorát hallgatom éppen.
Az internet megjelenése pedig eltörölte a vételi lehetőségek korlátait. A telefonomon fut egy alkalmazás, amely révén a világ összes rádióadása hozzáférhető és ha netán elmulasztottam meghallgatni egy műsort, akkor a csatorna honlapján utólag is megkereshetem, így semmiről nem maradok le (csak időm legyen valamennyi
érdekességet meghallgatni). Itt jegyzem meg, hogy ennek a jegyzetnek a felvételét is bármikor meghallgathatják a Bukaresti Rádió honlapján.
Az persze, már teljesen más kérdés, hogy mit hallgatunk. A kereskedelmi rádiók között óriási a verseny, ezért hallgatottságukat gyakran giccses, bazári, harsány, otromba beszélgetőműsorokkal és olcsó, de rossz minőségű zenével töltik meg. Bevallom, ha néha taxival utazom valósággal fizikai fájdalmat okoz nekem az ilyen ökörködéseket hallgatni, amit viszont a gépkocsivezetők – tisztelet a kivételnek – láthatóan élveznek. Ilyen körülmények között még nagyobb a közszolgálati rádiók felelőssége, hogy minőségi műsorokat szolgáltassanak, és a kiélezett politikai csatározások idején is
megőrizzék pártatlanságukat, függetlenségüket. Örömmel nyugtázom, hogy eddig a Román Rádiótársaság csatornáinak ez sikerült, de sajnos ez nem mondható el minden EU-tagország nemzeti hírszolgáltatásáról. Példáért ugyancsak elég a szomszédba menni.