Hétfő este a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetősége mintegy öt órás gyűlésen tette mérlegre a párt elmúlt fél évben folytatott politikájának eddigi eredményeit, és próbálta meghozni azokat a szervezeti döntéseket, amelyektől a pártelnök – Ilie Bolojan – a liberálisok előretörését várja, de legalábbis valamilyen pozitív elmozdulást a jelenlegi 18 százalékos támogatottságról.
Sajtóbeszámolók szerint a találkozó ehelyett inkább az erőviszonyok felmérése volt, Bolojannak ugyan bizalmat szavazott a testület, a pártelnöknek azonban – a szabályzatban előírt kétharmados többség híján – nem sikerült keresztülvinnie azt a javaslatát, hogy váltsák le annak a tíz megyei szervezetnek az elnökeit, akik alulteljesítettek a parlamenti választásokon. Más szóval Bolojan a pártfegyelem és a
személye iránti hűség megerősítésétől várja a liberálisok népszerűségének a növekedését.
A dolog előzménye az, hogy a párt berkeiben többen is élesen bírálták a párt- és miniszterelnök megszorító intézkedéseit amelyek mindeddig nem bizonyultak hatékonynak. Miközben tavaly a költségvetési hiány állítólag 0,7 százalékkal csökkent a 2024-es évihez képest (bár ezt a Gândul napilap szakértői vitatják, ugyanis szerintük a bevételekhez soroltak 2 milliárd eurót amelyet az Országos Helyreállítási Terv »PNRR« keretében kellett volna megkapnia Romániának, de az nem érkezett meg, így a valós hiány gyakorlatilag elenyésző mértékben csökkent). Ezért igazán kár volt tizenkétezer alkalmazottat az utcára tenni, csődközeli helyzetbe hozni egy sor vállalkozást és megvonni olyan szociális juttatásokat, amelyek elsősorban a legszegényebb családokat sújtják.
Bolojan reakciója a bírálatokra nem az volt, hogy érdemi vitát folytasson a párt Hubert Thuma, az Ilfov Megyei Tanács elnöke körül csoportosuló kisebbségével, hanem az, hogy elszigetelje és eltávolítsa őket a pártvezetésből, helyükre pedig hozzá lojális politikusokat nevezzen ki, mint például Alexandru Nazare vagy Dragoş Pîslaru. Bolojan koncepciójában tehát „ellenség lesz mindenki, aki kételkedik” (Bródy János). A szakirodalom ezt nevezi führerprinzipnek, vagyis a vezérhez való feltétlen engedelmesség elvének.
A kérdésem csak annyi, hogy mi köze van ennek a liberalizmushoz. Milyen liberális párt az, amelyik nem csökkenti, hanem növeli az adókat, amelyik nem élénkíti, hanem megbénítja a gazdaságot és amelyik nem enged teret a belső vitáknak, felszámolja a párton belüli demokráciát? Nyilván ezek költői kérdések. A Nemzeti Liberális Párt már rég és nem Bolojannal kezdődően elvesztette ideológiai arcélét. Ez egyébként megállapítható más politikai pártokról is. Amúgy a pártoknak a XIX. századi
ideológiai tagolása amúgy is válságba került, ma a törésvonalak inkább a populista-szuverenista és a demokratikus erők között húzódnak.
Bolojan azonban nemcsak figyelmen kívül hagyja pártja doktrínáját, de egyenesen szembemegy azzal. Ide kívánkozik a pártelnök egyik elődjének, Crin Antonescunak a véleménye is, aki szerint Bolojan veszélyesen közel került az úgynevezett progresszista politikai kurzushoz, amelyet olyan pártok képviselnek, mint a Mentsétek meg Romániát
Szövetség (USR) és a REPER. A jelenség nyilvánvaló és nem Antonescu volt az első aki észrevette.
Szerintem Bolojan ezzel a gesztusával egyrészt lerója a háláját az USR-nek, amelyik már a tavalyi elnökválasztási kampányban egyértelművé tette, hogy őt látná szívesen a miniszterelnöki székben, másrészt pedig a káderhiánnyal küszködő hipszterpártból szeretné pótolni tulajdon pártjának rebelliseit, akár a két politikai alakulat fúzióját sem kizárva. Számára mindegy is, hogy ki van a pártban, a lényeg az, hogy engedelmeskedjen.