Első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy joghézag miatt Románia parlamentje sohasem vitathat és nem is szavazhat meg bizalmatlansági indítványt, ha a két ház együttes házbizottságának többsége ezt nem akarja.
Miről is van szó? Az alaptörvény 113-as cikkelye értelmében a bizalmatlansági indítványt a dokumentum bemutatása után legkésőbb három nappal meg kell vitatni és szavazni róla. Az eljárással részletesebben a parlament együttes üléseinek szabályzata foglalkozik, amelyik úgy rendelkezik, hogy a bizalmatlansági indítványt a kezdeményezők a házbizottságokhoz nyújtják be, amelyek azonnal továbbítják azt a kormánynak és napirendre tűzik a bizalmatlansági indítvány parlamenti bemutatását (felolvasását) a benyújtást követő legkésőbb ötödik napon (92-ik cikkely). Ugyancsak a szóban forgó jogszabály rendelkezik arról, hogy a házbizottságok együttes ülése akkor törvényes, ha azon a tagok többsége részt vesz (20-as cikkely).
Következésképp, ha a házbizottság többsége bojkottálja a testület munkálatait, akkor sohasem tűzhetik napirendre a bizalmatlansági indítvány bemutatását, vitáját és szavazását.
Csakhogy ez valójában nem így van. Ugyanis az alkotmány rendelkezései felülírják a törvényeket. Márpedig az alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy a bizalmatlansági indítvány bemutatása után legalább három nappal szavazni kell a kezdeményezésről. Mi több az alkotmány 67-es cikkelye arról is rendelkezik, hogy a „Képviselőház és a Szenátus tagjai többségének a jelenlétében törvényeket, határozatokat és indítványokat fogad el”. Mint megfigyelhetjük, a szöveg ebben az esetben is egyértelmű: az indítványokat – beleértve a bizalmatlansági indítványt is – a parlamentnek meg kell vitatnia, nem lehet tehát formai indokkal megfosztani a képviselőket és a szenátorokat attól, hogy kezdeményezésük napirendre kerüljön.
Van továbbá egy évezredes jogelv, miszerint senki sem hozhatja fel érvként a saját mulasztását (nemo auditor propriam turpitudinem allegans). Tehát az nem járja, hogy nem megyek el a házbizottság ülésére, majd megóvom annak törvényességét, arra hivatkozva, hogy én nem voltam ott.
Harmadsorban a bizalmatlansági indítvány az egyik legfontosabb alkotmányos eszköze a kormány parlament általi ellenőrzésének, része a hatalmi ágak szétválasztásának, a fékek és ellensúlyok rendszerének. Egy formális szervezési elvre való hivatkozással nem lehet veszélyeztetni a demokrácia működését.
Mindennek azért van jelentősége, mert a Képviselőház és a Szenátus elnökei: Ludovic Orban és Anca Dragu összehívták szeptember 9-re a parlament két házának együttes ülését, ahol – botrányos jelenetek után – felolvasták a bizalmatlansági indítvány szövegét. Szigorúan értelmezve a házszabály fent hivatkozott előírásait ezt nem tehették volna meg, mert nem kaptak rá felhatalmazást az – amúgy döntésképtelen – házbizottságoktól.
Az alkotmánybíróságnak szeptember 28-án döntenie kell a kormány által benyújtott alkotmányossági óvásról, amelyben a Florin Cîţu vezette végrehajtás azt kifogásolja, hogy a parlamentben egy nem törvényesen benyújtott bizalmatlansági indítványt mutattak be szeptember 9-én. Más kérdés, hogy a kormány elsősorban nem azt kifogásolja, hogy a két házelnök mandátum nélkül tűzte napirendere az „A Cîţu-kormány menesztése az egyetlen esély arra, hogy élni lehessen Romániában” nevű bizalmatlansági indítványt, hanem azt, hogy a házbizottságok ezt nem közölték volna azonnal a kormánnyal, úgy ahogy ezt az alaptörvény előírja; meg azt is sugallja, hogy nem lenne minden rendben az aláírásokkal. Alaposabb elemzés során azonban a taláros testület nem kerülheti meg azt a kérdést, hogy törvényesnek tekinthető-e a bizalmatlansági indítvány benyújtása akkor is, ha erről a két házbizottság nem akar tudomást venni.
Megítélésem szerint nagyon fontos – és a jelenlegi koalíciós válságon messze túlmutató – döntést kell meghoznia az alkotmánybíróságnak. A tét: a veszélybe került hazai alkotmányosság megóvása. Persze a kormány keresetének elfogadása még nem jelenti automatikusan azt, hogy a taláros testület csorbította volna a demokráciát, ugyanis elképzelhető, hogy a kezdeményezők valóban megmókoltak néhány aláírást. Ez más kérdés. Az izgalmasabb az, hogy milyen indoklással hozza majd meg a döntését az alkotmánybíróság.
