A napokban végignéztem a hetvenes években népszerű angol vígjáték-sorozat, a Monty Python (Gyalog galopp) YouTube-on fellelhető epizódjait. Az abszurd bolondozás és a klasszikus brit humor finom elegye volt ez a műsor, amely kíméletlenül célba vette az angol társadalom visszásságait, többek között a mindent elborító bürokráciát és formalitást, illetve a mögötte meghúzódó korrupciót. Bevallom, először kissé túlzónak tartottam a John Cleese – Graham Chapman szerzőpáros már-már gyilkos iróniáját, de aztán eszembe jutott egy eset, ami azt illusztrálja, hogy a Pythonosok bírálata még mindig időszerű.
Történt, hogy 1996-tól kezdődően a sznúker világbajnokságot közvetítő Eurosport csatorna nézői felfigyelhettek egy elegáns öregúrra, aki minden évben az első sorból követte a játékot. Mindannyiszor elegáns, sötét öltönyben, diszkréten nézte a gyakran nagyon izgalmas mérkőzéseket, de arca többnyire szenvtelen maradt, nagyon ritkán ragadtatta magát tapsra, bekiabálásról, vagy valamelyik versenyző hangos biztatásáról esetében szó sem lehetett. Visszafogott viselkedésével ellentétben állt harsány színű nyakkendője, amely az ausztrál zászlót mintázta. Ez tette őt különlegessé, nyakkendője elmaradhatatlan volt, és sohasem cserélte le más mintázatúra.
A brit bulvársajtó hamar kiderítette róla, hogy David Jacksonnak hívják, civilben ausztrál milliárdos, és nem rest évente közel 17 ezer kilométert utazni Sydneyből Sheffieldbe, majd ott tizenhét napot eltölteni, azért, hogy tanúja legyen a rangos sporteseménynek. Több mint húsz éven át Jackson úr úgy hozzátartozott a sznúker világbajnokságokhoz, mint Manolo, a spanyol labdarúgó-válogatott vezérszurkolója hazája csapatához. Minthogy Jackson mindig az első sorban és mindig ugyanazon a helyen ült, szerintem többet szerepelt a televíziós közvetítéseken, mint Ronnie O’Sullivan. Méltóságteljes, elegáns megjelenése valamiképp szimbólumává vált a sznúker világbajnokságoknak. Több mint húsz éven át Sheffield, a Crucible Színház és David Jackson jelentették az állandóságot a sznúkerben.
Aztán 2019-ben ez a sorozat megszakadt. Hiába kerestem, Jackson úr az ausztrál zászlós nyakkendőjével és elegáns öltönyével hiányzott az első sorból, de még a másodikból és a harmadikból is, azóta pedig egyszer sem jött Sheffieldbe. Arra gondoltam, hogy egészségi okok miatt maradt távol, esetleg valami még rosszabb történt, és komolyan kezdtem aggódni miatta, ezért átfutottam a brit és az ausztrál lapokat az interneten. Megtudtam, hogy David Jackson szerencsére jó egészségnek örvend, távolmaradásának egészen más oka van.
Három évvel ezelőtt a Crucible Színház átszervezte jegy-elővásárlási rendszerét. Ez azt jelentette, hogy a biléták sokkal drágábbak lettek. Ez még nem zavarta volna Jackson urat – lett volna miből kifizetnie a drágább jegyeket –, de amikor közölték vele, hogy ennek ellenére sem tudják számára garantálni, hogy ugyanazon a széken fog ülni, ahol az azelőtti huszonhárom évben mindig, megsértődött, és azóta nem jár Sheffieldbe. Mi pedig szegényebbek lettünk egy élő szimbólummal.
Mindez arról jutott eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt – körülbelül akkor, amikor David Jacksont megalázó bánásmódban részesítette a Crucible Színház – Nagyváradi Helyi Tanácsa úgy döntött, hogy határozatban tiltja meg a galambok etetését a Pece-parti Párizs központjában, noha jól tudták, hogy a galambok legalább annyira hozzátartoznak a váradi városképhez, mint Jackson úr a sznúker világbajnoksághoz. Szerencsére azonban a galambok kevésbé sértődékenyek, mint a tisztes ausztrál úr és nem tűntek el teljesen a Fő utcáról.
Így aztán a minap amikor arra sétáltam és egy friss kiflit majszoltam, amit az utcán vettem, észrevettem őket és – bevallom – adtam nekik enni. Tisztelt Nagyváradi Helyi Tanács! Ezúton feljelentettem magam, tessék rám lecsapni a törvény szigorával.
A szerkesztő megjegyzése
Ilie Bolojan polgármester vezetésével 2018 szeptemberében hozták meg Szent László városában a döntést, amely szerint” 1.000 és 2.000 lej közötti bírságra számíthatnak azok, akik Nagyvárad közterületein ételt szórnak a galamboknak, sirályoknak, vagy kóbor kutyákat, macskákat etetnek”. Nem tudjuk, követi-e a bírság az inflációt.
A képen nem cikkünk szerzője látható.