Ha minden igaz, akkor az elkövetkező napokban a parlament elfogadhatja az igazságügyi törvényeket módosító törvénytervezeteket. Az Igazságügyi Minisztérium három jogszabály – 1. a Bírák Tanácsa (CSM) szervezését és működését szabályozó, 2. a magisztrátusok (bírák és ügyészek) jogállását statuáló és 3. az igazságügyi intézmények szervezéséről rendelkező törvények – módosítását javasolta a törvényhozásnak, ahol a kormánykoalíciót alkotó pártok vállalták a kormány kezdeményezésének támogatását.
Paradox módon a szóban forgó jogszabályok valójában senkinek sem kellenek, mindenki bírálja őket, de valószínűleg mégis el fogják fogadni. Ahhoz, hogy ennek okát megértsük, vissza kell mennünk az időben egészen 2005-ig, amikor Monica Macovei akkori igazságügyi miniszter nyomására a kormány felelősségvállalásával fogadták el a szóban forgó törvényeket (pontosabban az addigi jogszabályok módosítását). Akkoriban a miniszter asszony azzal indokolta a különleges (az alkotmányosság és a jogállamiság határát súroló) törvényhozási eljárás szükségességét, hogy akár egyetlen vessző kivétele vagy beékelése a szövegbe romba dönthetné az ország csatlakozását az Európai Unióhoz. (Más kérdés, hogy ez nem gátolta meg őexcellenciáját abban, hogy később sürgősségi rendeletekkel tizennégyszer módosítsa a saját maga által kezdeményezett „módosíthatatlan” törvényeket.) Macovei kezdeményezése élvezte az Európai Bizottság messzemenő támogatását, minthogy az addig kormányzó Szociáldemokrata Pártról (PSD) az a vélemény alakult ki, hogy a korrupció fenntartásában lenne érdekelt.
Ezt a hátszelet kihasználva a szenvedélyességéről ismert tárcavezető létrehozhatta azt, amit később a sajtó (egy része) ügyészállamnak nevezett el. Ennek központi eleme az volt, hogy az addig is létező Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) gyakorlatilag kikerült a Legfőbb Ügyészség ellenőrzése alól, és Laura Codruţa Kövesi asszony vezetésével valóságos monstrummá válhatott, semmibe vehette a legelemibb eljárási szabályokat – s amint az később kiderült – a titkosszolgálatok fiókszervezetévé degradálódott.
Ezt a helyzetet változtatta meg 2018-ban a Tudorel Toader akkori igazságügyi miniszter által kezdeményezett igazságügyi törvénycsomag, amelyet sürgősségi rendelet révén fogadott el a kormány, s később a parlament szociáldemokrata többsége is jóváhagyta. Ez a jogszabály némileg helyretette a dolgokat, legnagyobb érdeme az volt, hogy létrehozta a magisztrátusok által elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló ügyosztályt (SIIJ), megvonva ezzel a lehetőséget a DNA-tól, hogy büntetőperek beindításával zsarolja meg a bírákat. Ugyanakkor a Macovei-féle szabályozás nagyon sok elemét érintetlenül hagyta.
Amikor tavaly az Európai Bizottság elfogadta a Románia által benyújtott Országos Helyreállítási Tervet (PNRR) akkor – vélhetően nem függetlenül az „ügyészállam” híveinek lobbijától – a pénzek folyósításának feltételéül szabta a Toader-féle igazságügyi törvények módosítását olyan értelemben, hogy az szavatolja az igazságügy függetlenségét. Cserébe kilátásba helyezték az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) feloldását, valamint a schengeni övezethez való csatlakozást.
Cătălin Predoiu jelenlegi tárcavezető megpróbálta a lehetetlent. Tett néhány gesztust Brüsszelnek, megszüntette (pontosabban átszervezte) a SIIJ-t, szigorúbb szakmai feltételeket szabott meg a Bírák Tanácsában a civil társadalmat képviselő tagok és a legfőbb ügyész tisztségét betölteni kívánó jelöltek számára, csökkentve ezzel a pártok lehetőségeit a politikailag hű jelöltek tisztségekbe juttatására, azonban nem adta vissza a DNA teljhatalmát és nem szüntette meg annak alárendeltségét a Legfőbb Ügyészséggel szemben. Ezzel a miniszter – ahogyan az várható volt – magára zúdította az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a magisztrátusok egy részének – akik szinte szóról szóra átvették a politikai párt retorikáját – fergeteges bírálatait.
A parlamenti vitán a koalíciós pártok egységesen támogatták a tervezetet, végleges elfogadása aligha kétséges. Annál inkább az, hogy vajon Brüsszelt sikerült-e meggyőzniük. Az EU vezetői ugyanis a magyar és a lengyel precedens elharapózásától tartanak. Ez rövidesen ki fog derülni akkor, ha a jogszabály elfogadása nyomán megszűnik a honi igazságügy ellenőrzése és átvilágítása, illetve megvalósul a schengeni csatlakozás. Ha ezek nem következnek be, akkor az igazságügyi törvények módosításának eposza (vagy szappanoperája) minden bizonnyal folytatódni fog.
