Ukrajna és Moldova Köztársaság gyorsasági rekordot állítottak fel a tagjelölti státus elnyerésével (a két ország február végén iktatta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz), azonban jelen esetben sokkal inkább politikai gesztusról van szó, mint a feltételek gyors teljesítéséről. Egyébként Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egyértelművé tette, hogy sem a feltételek könnyítéséről, sem pedig a csatlakozási menetrend lerövidítéséről nem lehet szó. Kijevre és Kisinyovra még hosszú út vár addig, amíg teljes jogú tagjai lehetnek az EU-nak.
Sokkal inkább arról van szó, hogy az EU a tagjelölti státus megadásával üzenni akart: egyrészt szolidaritásáról biztosította az orosz agresszió ellen hősiesen harcoló Ukrajnát és a Moszkva nagyhatalmi ambíciói által ugyancsak fenyegetett Moldova Köztársaságot, másrészt pedig értésére adta Putyinnak, hogy az EU nem hagyja magát megfélemlíteni a közös értékekért és a határok sérthetetlenségéért folytatott harcában.
Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a bővítési folyamat Horvátország 2013-as csatlakozása után megrekedt. Észak-Macedónia már 2005, Montenegró 2010, Szerbia 2012, Albánia 2014 óta tagjelölt, Bosznia pedig 2016-ban kérte felvételét az Európai Unióba, de Brüsszel egyelőre nem tud perspektívát nyújtani nekik.
És itt nemcsak arról van szó, hogy a szóban forgó államoknak nem sikerült teljesíteniük a jogállamiságra, a korrupció visszaszorítására, vagy a nagyobb gazdasági teljesítményre vonatkozó feltételeket, hanem arról, amit az „eurokraták” „bővítésnek” és „mélyítésnek” neveznek. Egyre többen vélik úgy, hogy az Európai Unió sokszor és joggal bírált lassú reakciója, döntésképtelensége azzal magyarázható, hogy a bővítési folyamat nem járt együtt a belső szabályozás reformjával, az úgynevezett „több Európával”, ami Brüsszel hatalmának növekedését és a tagállamok szuverenitásának a csökkenését jelentené. Például még mindig egyhangú döntésre van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió Tanácsa bármilyen döntést meghozzon.
Márpedig minél nagyobb a tagországok száma, annál nagyobb az esély arra, hogy valamelyik a vétó lehetőségével fog élni. A legjobb példa erre Magyarország, amelyik valóságos vétó-világbajnok lett az EU-ban és az önzőtől a bizarrig terjedő változtatásokat zsarolt ki a többi huszonhat tagállamból. (2020 végén hetekig halogatta és majdnem megtorpedózta a hétéves költségvetés és a helyreállítási alap megszavazását, legutóbb pedig azzal verte ki a biztosítékot Brüsszelben, hogy ragaszkodott Kirill pátriárkának az EU-szankciók által sújtott személyek listájáról való levételéhez.)
Az EU ilyen módon a 22-es csapdájába került, hiszen ahhoz, hogy hatékonyabbá tegye a döntéshozatalt módosítania kellene az alapszerződésen, ahhoz viszont az abban ellenérdekelt tagállamok szavazatára is szüksége lenne. A renitens tagállamok szavazati jogának a felfüggesztése sem járható út, hiszen ahhoz is egyhangú döntésre lenne szükség, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Hiába indult meg már 2017-ben Lengyelországgal és 2018-ban Magyarországgal szemben a 7-es cikkely szerinti eljárás (amely lehetővé tenné a két ország szavazati jogának a felfüggesztését) a folyamat megrekedt, hiszen nem sikerült megteremteni a döntések meghozatalához szükséges konszenzust.
Az egyetlen fegyelmezési eszköz, ami Brüsszel kezében van idén február óta, az a pénzügyi támogatás megvonásának vagy csökkentésének a lehetősége az úgynevezett jogállamisági klauzula alapján. Formálisan még ezt a mechanizmust sem tudják alkalmazni, mert az ezzel kapcsolatos eljárás még tart, azonban Magyarország nem kapta meg a helyreállítási alapból neki járó költségvetési támogatást. (Navracsics Tibor missziója a támogatások megszerzésére, szinte lehetetlen vállalkozás.) Mindenesetre úgy tűnik, hogy ez egyszer az EU keményen kitart, és – ahogyan azt Róna Péter közgazdász jósolja – Magyarország „egy fillért sem fog kapni” Brüsszelből.
Tekintettel arra, hogy az euroszkepticizmus és a nacionalizmus a tagjelölt államok szinte mindegyikében hangsúlyosan jelen van, érthető, ha az EU – nem utolsósorban Magyarország példáján okulva – halogatja a tagfelvételeket, noha ezzel kockáztatja, hogy az érintett országok Kína, vagy Oroszország felé fordulnak.
