Nicolae Ceauşescu 1974-ben vásároltatott egy Boeing 707-es repülőgépet a saját maga és hozzátartozói használatára. Ennek nyomán azonnal gúnyos viccek sorozatát suttogták szerte az országban, hiszen a gesztus szöges ellentétben állt a szocialista erkölcs és etika obligát puritanizmusával.
Horn Gyula Cölöpök című önéletrajzi könyvében írja le a következő esetet. Magyarország külügyminisztereként egy távol-keleti országba utazott, fontos ügyben. Minthogy nem volt közvetlen repülőjárat, át kellett szállnia útközben. Csakhogy a gépe késett, ezért nem érte el a csatlakozást, ami némi diplomáciai feszültséget okozott. Ám az igazi baj akkor történt, amikor kiderült, hogy a csomagja valahogyan elkeveredett és már nagyon úgy nézett ki, hogy zizegő sportruhában és tornacipőben kell megjelennie a hivatalos látogatáson, mert az öltönye a csomagjában volt. Szerencséjére a fogadó ország külügyminiszterének megesett rajta a szíve, odaadta neki a bankkártyáját, és így Magyarország rendszerváltó külügyminiszterének még épp maradt ideje arra, hogy egy nagyáruházban az alkalomnak megfelelő ruhát vásároljon.
2018-ban futótűzként szaladt végig a közösségi oldalakon az a hír miszerint Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország volt elnöke (a 2018-as oroszországi foci Vb-n tett szert nagyobb nemzetközi ismertségre, amikor hazája válogatottjának mezében szurkolt a csapatának) eladta volna az elnöki szolgálati repülőgépet és a pénzt befizette volna az országos költségvetésbe. Helyeslő kommentárok tízezreit gyűjtötte be az információ, amelyről az AFP kiderítette, hogy hamis. A horvát elnöki hivatalnak sohasem volt magánrepülőgépe, de ha lett volna azt az elnök nem adhatta volna el, ilyen hatásköre ott csak a kormánynak van. Egyébként Horvátországnak van egy állami repülőgépe, amelyet az elnök, a miniszterelnök, miniszterek és a parlamenti képviselők is használnak. A kemény PR ellenére Grabar-Kitarovićnak nem sikerült megtartania mandátumát, 2020-ban alulmaradt Zoran Milanović-al szemben.
Ez a három történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy a honi sajtó előszeretettel kajánkodik azon, hogy Klaus Iohannis újabban hivatalos utazásai alkalmával a Luxemburgban bejegyzett Global Jet légitársaságtól bérelt magánrepülőgépet. Az elnöki hivatal megpróbálta eltitkolni a repülő bérleti díját, míg végül az Antena 3 hírtelevíziónak sikerült azt megszereznie. E szerint Iohannis Japánba utazásának költsége 350 ezer euróba került a költségvetésnek. A népszerűségre vágyó krónikás itt most elmerenghetne azon, hogy hány kisiskolás tej- és kifliadagját, vagy hány nyugdíjas gyógykezelését lehetne fedezni ebből a pénzből, amit azért dobtunk ki, hogy elnökünknek ne kelljen a pórnép lábszagát elviselve fészkelődnie a kereskedelmi járatok egyébként valóban kicsi és kényelmetlen székein, hanem bőrfotelben ülve, óborokat kóstolgatva nézze, mint áramlanak alant a Selyemúton hazájába a kínai áruk, s tűnődjön a költő mélyenszántó gondolatán: „ki gépen száll fölé, annak térkép e táj”.
Nos, vállalva a következményeket én úgy vélem, hogy egy szolgálati repülőgép beszerzése a horvát modell szerint az elnök és más közméltóságok számára, nem lenne sem luxus, sem pedig a kis-jövedelműek arculcsapása. Horn Gyula esete is azt példázza, hogy a nemzetközi kapcsolatok ápolása túlságosan fontos ügy ahhoz, hogy kiszolgáltassák a repülőjáratok bizonytalanságának egy olyan világban, ahol a pilóták és a légi irányítók sztrájkjai szinte mindennaposak.
A gond nem az, hogy néhány közméltóság szolgálati repülőn utazik, hanem a hatalmi arrogancia. Az, hogy az elnöki hivatal megpróbálja eltitkolni az államfő utazási költségeit, hogy a politikai elit indokolatlanul visszatartja az őket megillető kedvezményekre vonatkozó nyilvános információkat, és ezzel csak növeli a sajtó és a közvélemény gyanakvását.
Erről jut eszembe: Orbán Viktor magyar miniszterelnök február 27-én Kairóba utazott a honvédség repülőgépével, majd visszafelé tett egy több mint ezer km-es kitérőt Olaszországba, ahol családi kiránduláson vett részt, amivel Hadházy Ákos független képviselő szerint 3-3,5 millió forinttal vágta meg az adófizetőket. No ez az, ami valóban erkölcstelen, nem az, ha egy államfő, vagy miniszterelnök szolgálati útjára magánrepülőgépet vesz igénybe.
