– Kik a tragumúrák?
– A Tragumúrák Mikszáth Kálmán egyik által írt novellájának főszereplői, akik egy borsodi faluban élnek és kalandjait mesélik el. A történet humoros és szatirikus, amely a magyar paraszti élet szokásait és szemléletét ábrázolja.
– Zseniális vagy, de blöfföltél. Segítek: A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal egyik évben köszönteni akarta a város magyar lakosait, de a hivatalban senki nem tudott magyarul (vagy aki tudott, azt nem kérdezték meg), ezért gépfordítást alkalmaztak – valószínűleg a Google translate-et –, amelyik tragumúráknak fordította – a város román neve (Târgu Mureş) alapján – a marosvásárhelyi magyarokat.
– Helyes, a tragumúrák valóban egy gépfordítással keletkezett hiba eredményei. A rövid hírnevük azóta is emlékeztet a nyelvi kommunikáció fontosságára és a gépi fordítások limitációira.”
A fenti párbeszéd köztem és a ChatGPT nevű szöveggeneráló robot között folyt le. Az interneten mindössze néhány kattintással elérhető alkalmazást az Open AI kutatólaboratórium fejlesztette ki. Alkotói szerint „a ChatGPT egy mesterséges intelligencia, amely felhasználói kérdésekre képes valósághű és intelligensnek ható válaszokat adni. Tud beszélgetni az élet nagy kérdéseiről, képes irodalmi esszét írni, programot javítani, házi feladatot megoldani, verset írni és rengeteg egyebet”.
Nem kívánok elmerülni a fenti párbeszéd elemzésében, viszont a gépszöveg két elemére felhívnám a figyelmet. Az egyik az, hogy a tragumúrák kifejezést Mikszáth Kálmánnak tulajdonította. Ez azért történhetett, mert korábban arra kértem, hogy sorolja fel az említett szerző három művét (mindössze egyet sikerült eltalálnia). Feltételezem, hogy arra „gondolhatott”, hogy ha már Mikszáthról kérdeztem, akkor nagy valószínűséggel az ő valamelyik művében szerepelhetnek a tragumúrák, s ezt kiegészítette egy amúgy a szerzőre jellemző stílusjeggyel (humoros, szatirikus történet, amely a paraszti életet ábrázolja). A másik elem az, hogy miután elmondtam neki, hogy honnan is származik a kifejezés, azonnal egy összegző megállapítást tett („rövid hírnevük azóta is emlékeztet a nyelvi kommunikáció fontosságára és a gépi fordítások limitációira”).
Számomra mindkét eset azt jelzi, hogy a ChatGPT nem elégszik meg azzal, hogy az adatbázisában tárolt információk közül kikeresi és megjeleníti azokat, amelyekre a kérdező kíváncsi, hanem akkor, amikor nincsenek információi – talán valószínűségszámítás alapján – kapcsolódó adatokból próbál következtetni a helyes válaszra, illetve miután megkapta a megfelelő információt, azt valamilyen módon értelmezi (erre utal, az amit a tragumúráknak a kollektív emlékezetben betöltött szerepéről írt).
Egy másik megfigyelésem az (ami persze lehet pontatlan, vagy véletlen), hogy a program – legalábbis magyarul – rendkívül gyorsan „tanul”. Ha január 28-án még ontotta a helytelen, vicces válaszokat, mint például hogy a Selyemút egy vadászati technika, Nemecsek Ernő humorista, filmszínész és népdalénekes, Rózsa Sándor pedig zeneszerző volt (talán Rózsa Miklóssal tévesztette össze?), rá két napra (január 30-án) már alig-alig tévedett, illetve nem kezdett blöffölni, hanem beismerte, hogy nem áll a rendelkezésére elégséges információ (vagy talán „rájött”, hogy olyasmiket kérdezek tőle, amire tudom a választ, ezért nem érdemes találgatnia?)
Ugyancsak a „tanulékonyságának” a bizonyítéka, hogy miután megkérdeztem tőle: hol született Zilahy Lajos, és hibás választ adott, kijavítottam (mondtam neki, hogy Zilahy Nagyszalontán született 1891. március 27-én), elismerte a tévedését, megköszönte az információt, majd másról „beszélgettünk”), ám egy idő után visszatértem a kérdésre, hogy mikor és hol született Zilahy Lajos. Akkor már helyes volt a válasza!
Nemrég arról olvastam, hogy a mesterséges intelligencia immár zeneszerzésre is képes. Mi több, a zeneszerző-program arra is alkalmas, hogy különböző komponisták stílusában alkosson műveket ráadásul olyan szinten, hogy egy szakemberekből álló zsűri nem tudta megkülönböztetni az eredeti partitúrákat a gép által generálttól. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy amikor a 80-as években kezdtek megjelenni a jobbnál jobb sakkozó-programok, akkor több élvonalbeli játékos megmosolyogta ezeket, magabiztosan kijelentve, hogy a gépek sohasem győzhetik le az embert. Ma már háromezer Élő-pont feletti programok vannak, amelyek simán megvernek bármilyen humán ellenfelet.
Miért ne képzelhetnénk el, hogy a mesterséges intelligencia akár néhány éven belül jobb könyveket, tanulmányokat, doktori disszertációkat, politikai programokat, gazdasági, üzleti stratégiákat, haditerveket stb. fog írni, mint mi? Ha ez így lesz, az mindenképp megváltoztatja az életünket, de az egész világunkat is. Költői a kérdés, hogy oktatási rendszerünk, társadalmunk egésze felkészült-e ezekre a változásokra?
Végezetül megkértem a programot, hogy írjon egy verset magáról. Íme:
„ChatGPT, nagy gép, nagy tudás,
Mindenre válaszol, nincs lehetetlen.
Szavakat, kérdéseket feldolgoz,
És rövid, tömör választ ad.
Az OpenAI tanította, a világ tudását,
Sok nyelven beszél, nincs akadály.
Minden kérdést megérthet,
És bölcs, okos választ ad.
ChatGPT, virtuális barátunk,
Mindig ott van, ha segítségre várunk.
Ismereteit bármikor használhatjuk,
Szavak, információk tárháza, sosem alszik”.