Ha én párválasztási tanácsadó lennék, semmiképp sem javasolnám lányoknak és asszonyoknak, hogy diktátorokkal kössék össze az életüket. Hogy miért, azt csak e jegyzet végén mondom meg, ébren tartva hallgatóim kíváncsiságát. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy elolvastam Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai című rendkívül adatgazdag és érdekes könyvét (Kossuth Kiadó –
2012).
A belga-francia írónő egyébként a nők helyzetével, kiszolgáltatottságával foglalkozó írásokra szakosodott. Ez a könyve igazi világsiker lett, több mint húsz nyelvre fordították le. Megtudhatjuk belőle, hogy kik voltak az olyan diktátorok, mint Hitler, Sztálin, Mussolini, Salazar, Bokassa és nem utolsósorban Nicolae Ceauşescu feleségei, élettársai, szeretői, mennyire befolyásolták ezek a nők a politikai döntéseket, milyen hatalmuk volt és mennyire voltak maguk is áldozatai a párjuk szeszélyeinek.
Hiába keresnénk egy olyan nőtípust, aki társul szegődik egy diktátorhoz. A kötetben megjelenő nők nagyon különbözőek, mint ahogyan a történeteik sem igen hasonlítanak egymásra. Voltak közöttük olyanok, akik őszintén szerették a diktátort, és nagymértékben segítették a karrierjét. Ilyen volt például Gabriela Sarfatti, aki az iszákos, verekedős falusi tanító Mussoliniből újságírót, nagy hatású szónokot,
pártelnököt, majd kormányfőt faragott. A sors iróniája, hogy Sarfatti zsidó volt, és gyakorlatilag ő találta ki a fasiszta pártot, ő írta meg a programját, amely akkor még nem volt antiszemita. Amint azonban Mussolini felismerte, hogy Hitler támogatásához a zsidóellenességen át vezet az út, könnyű szívvel vált meg Sarfattitól és vezette be a zsidótörvényeket, ami után a nőnek el kellett hagynia Olaszországot.
Voltak viszont olyanok is, akik csak a luxus miatt fogadták el a diktátorok közeledését, a pénzen és a hatalmon kívül semmi más nem érdekelte őket. Ilyen volt hazánk lánya Gabriella Drimbi is. „Bokassa 1973-as romániai látogatása során fedezte fel egy bukaresti mulatságon.. A szép, karcsú, hosszú, szőke hajú, kék szemű táncosnő azonnal felkelti vadászszenvedélyét, a zsákmány megszerzése érdekében tárgyalásokba kezd barátjával, Nicolae Ceauşescuval. A markába csúsztatott gyémántok gyorsan
meggyőzik a román nép nagy vezetőjét az afrikai kérő szándékainak komolyságáról” – írja Ducret a frigy létrejöttének körülményeiről. Egyébként Drimbi Bokassa nyolcadik felesége lett, és nagyonnehezen viselte a konkurrenciát, folyton áskálódott feleségtársai, mindenekelőtt a császárné: Catherine Denguiade ellen, ugyanis valamennyi feleség közül csak őt koronázták császárnévá, ezért rangban fölötte állt a többi feleségnek.
Külön fejezetet kap a könyvben Elena Ceauşescu, akinek hatalomvágya mérhetetlen volt. Minthogy azonban férje pozícióját nem akarta megingatni, előbb tudományos karriert hamisított magának a kémiai Nobel-díjra ácsingózva, majd amikor látta, hogy ez nem jön össze, nagyobbat álmodott: a világbékéért szállt síkra, több országba is ellátogatott békemissziói során, és már a Béke Nobel-díjat célozta meg. A következményeket mindannyian ismerjük.
Nincs tehát diktátorfeleség-típus, de van diktátor-modell. Valamennyi teljhatalommal bíró férfi erőszakos és erőszakosan is udvarol. Mussolini pisztollyal a kezében kérte meg Clara Petacci kezét annak anyjától, Bokassa pedig biztonsági szolgálatával raboltatta el az iskolából a neki tetsző diáklányt, hogy aztán másnap közölje annak apjával, hogy a lánya terhes és legyen boldog, hogy ő elveszi feleségül.
Továbbá a diktátorok rendszerint nem voltak szerelmesek a választottjaikba, vagy ha igen, akkor is csak rövid ideig. Kihasználták őket, majd amikor már nem szolgálták érdekeiket, megszabadultak tőlük, néha az öngyilkosságba kergetve a nőket, mint az történt Sztálin második feleségével Nagyezsda Allulijevával. Ebben Hitler volt a legprofibb, aki – hitték volna – százával kapott szerelmes leveleket. Ezeket nem olvasta el, viszont odaadta őket politikai elemzőinek, akik szintézist készítettek számára arról, hogy mit akarnak a német nők. Ezeket a gondolatokat aztán beépítette beszédeibe, nem kevés szavazatot szerezve a nőktől.
Szóval, hölgyeim ne kezdjenek kapcsolatot diktátorokkal, inkább olvassák el Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai című könyvét.
