Székely Ervin: A tudásellenesség kiterjedése

Elon Musk az általa tulajdonolt X-en – leánykori nevén: Twitter – azt közölte a világgal, hogy ő egy háromezer éves időutazó, földönkívüli, aki most felvállalja identitását és ennek érdekében személyazonosságát is hajlandó megváltoztatni. Călin Georgescu azt nyilatkozta, hogy földönkívülivel találkozott. Lám, kezd összeállni a kép, sejtjük már, hogy ki lehet az a földönkívüli, különösen annak fényében, hogy a romániai elnökjelölt a TikTok után az X-en nyomul, ahol Elon Musknak semmi gondja nincs a hamis hírek terjesztésével.
Musk főnöke, Donald Trump a világjárvány idején felvetette, hogy ha a fertőtlenítőszer megöli a vírust, akkor a betegek igyanak klórt és attól meggyógyulnak.
Nos, ha én az általános iskolában ilyen böszmeségeket mondtam volna, akkor kiváló fizika-kémia tanárnőm, Dézsi Gizike néni még az ötödik osztályt sem engedte volna, hogy elvégezzem, de az Egyesült Államok elnöke, minisztere, a romániai elnökválasztás favoritja simán lehetnék.
Nincs itt valami baj?
Mert bárhogyan is nézem, a gond sokkal nagyobb annál, hogy egyes közszereplők baromságokat mondanak (ez nem lenne újdonság). A valódi probléma a tudásellenesség legitimációja. A legelemibb természettudományos ismeretek megkérdőjelezése, vagy egyenesen tagadása a világ lakosságának jelentős része számára legitim opcióvá vált.
Ahonnan pedig a tudomány kivonul, ott megjelenik a miszticizmus, a különböző összeesküvés-elméletek, a populizmus és végső soron a politikai szélsőségesség. Mindezt kiválóan és meggyőzően fejti ki Stéphane François a Náci okkultizmus
(L’occultisme Nazi – Paris, Cnrs kiadó) című 2020-ban megjelent könyvében.
Az okokról szólva elmondhatnám azt, hogy a liberális demokrácia nem tudott megnyugtató válaszokat adni az emberiség olyan fontos kérdéseire, mint a klímaváltozás, migráció, túlnépesedés, terrorizmus, a szegény és a gazdag országok közötti különbség növekedése stb. Valamiképpen természetes, ha az emberek elkezdtek alternatív megoldásokat keresni azokra a gondokra, amelyeket a kormányaik
klasszikus eszközökkel nem tudtak kezelni. Beszélhetnék még a politikai elit korrupciójáról, elhasználódásáról, arról, hogy az információ-özöntől elkábult polgárok új arcokat akartak látni, olyanokat, akiknek egyszerű magyarázataik és megoldásaik vannak a világ legbonyolultabb kérdéseire.
Elátkozhatnám a közösségi médiát, amely teret adott az okkultista nézeteket vallók szerveződéseinek, gondoljunk például a Qanon mozgalomra. Idézhetném Umberto Eco szállóigévé vált mondását, mely szerint „A közösségi hálózatok ostobák egész légióinak biztosítanak megszólalási lehetőséget, akik azelőtt csak a bárban beszélhettek, egy pohár bor mellett, nem okozva kárt a közösségnek. Azonnal letorkolták őket, míg most ugyanúgy véleményt mondhatnak, mint egy Nobel-díjas. Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét”.
Beszélhetnék továbbá az oktatás válságáról, megpendítve azt is, hogy a kapitalista társadalomnak nem megbízható általános műveltséggel rendelkező emberekre van szüksége, hanem egy szűk, kreatív és innovatív elitre, valamint alacsony képzettségű kiszolgáltatott dolgozók tömegére, akiknek soraiban viszont burjánzik az elitellenesség, amit aztán a politikusok kihasználnak, és mind így…
Ez mind igaz, azonban én azt sejtem, hogy a jelenségnek van egy pszichológiai rugója is. Felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem fél a háborútól. A kétpólusú világrend, a hidegháború éveiben a világot olyan vezetők irányították, akik megtapasztalták a második világháború borzalmait. Voltak ugyan forró pillanatok, mint például az 1962-es kubai rakétaválság, a Dél-koreai utasszállító repülőgép lelövése 1983-ban, vagy a Szovjetunió afganisztáni inváziója 1979-ben. Voltak továbbá regionális konfliktusok
a két világhatalom között Koreában, Vietnámban vagy egyes afrikai országokban, de ez nem válhatott világméretűvé, tekintettel a háborút megélt népek és vezetőik félelmeire.
Ezek a félelmek oszlottak el, ezért lehet hitele a világ újrafelosztásáról szóló agyrémeknek, és ez magyarázza a bornírt elméletek fénysebességű terjedését is.