Diana Şoşoacă szenátor asszonynak sikerült diplomáciai botrányt kirobbantania egy ismert olasz újságírónő törvénytelen fogva tartásával. A populizmus tüzes amazonja látványpolitizálásával ezúttal kissé túltolta a biciklit, elképzelhető, hogy gesztusának súlyosabb jogi következményei is lesznek, tekintettel arra, hogy Lucia Coracci, a RAI riportere bűnügyi feljelentést tett a Şoşoacă házaspár ellen. (Silvestru Şoşoacă, a bohócpolitizálás koronázatlan királynőjének férje fizikai erejét is latba vetette annak érdekében, hogy a rendőrök egyikét nemzeti összefogásra bírja az olasz újságírónővel szemben, ezért most rendőri felügyelet alá helyezték).
Persze az ügy még nem feltétlenül érne meg egy politikai jegyzetet, hiszen a show mindig is része volt a politikának, excentrikus politikusokkal tele van a világ, s ha már nekünk nem futotta egy Trumpra, Salvinire, Johnsonra, Berlusconira, legalább egy Şoşoacánk legyen…
A gond szerintem nem is ez, hanem az, hogy az utóbbi években Romániában egyre nagyobb közönsége van a rendszeridegen politizálásnak. Şoşoacă vagy George Simion ezt az igényt igyekszik kielégíteni.
Megítélésem szerint a legfontosabb oka ennek a jelenségnek az, hogy a fősodorban lévő pártok – jelenlegi mind kormányon – nem tudnak és nem is akarnak reagálni azokra a kihívásokra, amelyek az Európai Unió bizonytalankodásainak, tökéletlen működésének a következtében érik az országot. Gondolok itt a túlzásba vitt politikai korrektség egyes vadhajtásaira, de legfőképp arra, hogy Brüsszel nem tudja uralni azokat a multinacionális cégeket, amelyek ellehetetlenítik a romániai vállalkozások egy jelentős részét. A kormánypártok ebben a helyzetben arra intik híveiket, hogy fogadjanak el mindent, ami eurokonform, becsüljék meg Románia másodosztályú státusát az EU-ban.
Ezzel szemben a şoşoacák, épp ellenkezőleg, arra buzdítanak, ami a román társadalom jelentős részében is természetes igény, hogy a nemzeti jellegnek elsőbbséget kell élveznie az uniós törekvésekkel szemben. A populisták ezek mellett meglovagolják a teljesen irracionális oltás- és maszkellenességet, amivel tovább növelik híveik táborát.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a nacionalista, nemzetféltő, EU-ellenes politika komoly támogatást élvez az Oroszországhoz köthető román nyelvű média részéről (Russia Today, Sputnik stb.). Nem tudhatjuk, hogy ezen túlmenően is kapnak-e támogatást Moszkvából a hazai populisták, de ha kiderülne, aligha lepődnénk meg.
Talán nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Şoşoacă-asszony performansza, de szerintem figyelmeztetőbb Cristian Terheş európai parlamenti képviselő esete. Ő korántsem egy egzaltált figura, hanem teológus végzettségű értelmiségi, aki az egyik egyesült államokbeli román szervezet vezetője volt, és hatásosan, racionálisan foglalt állást a romániai ügyészállam túlkapásaival szemben. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy 2019-ben a Szociáldemokrata Párt listáján bejutott az Európai Parlamentbe. Alig több mint egy évvel később Terheş átigazolt a már csak papíron létező Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba, s egyúttal belépett az Európai Konzervatívok és Reformerek európai parlamenti frakciójába (a lengyel Jog és Igazságosság párt által uralt képviselőcsoportról van szó). Nemrég annak kapcsán hallhattunk róla, hogy részt vett Varsóban a populista és szélsőjobboldali pártok találkozóján egyebek mellett Marine Le Pen-nel együtt, majd a múlt hét végén nemzeti zászlóba burkolózva felszólalt egy brüsszeli tüntetésen, amelyet az európai zöld igazolvány bevezetése ellen szerveztek.
Mindez azt jelzi, hogy ő nagyobb fantáziát lát a populista vonalban – amelynek egyik vezetője lehet –, mint a kormányzati politikában, amelyben csak a derékhadat erősíthetné.
Elgondolkodtató.
