Kelemen Hunor a Magyarország határain túl élő magyar közösségek politikai képviseleteinek nevében szólalt fel a Fidesz kongresszusán – írta meg a Transtelex.
Ez azért is különös, mert eddigi ismereteim szerint az RMDSZ elnöke nem kapott mandátumot az egymással versengő szlovákiai, vagy kárpátaljai magyar pártoktól és szervezetektől, hogy a nevükben nyilatkozzon meg. Az persze érthető, hogy a
Fidesz el akarta kerülni az esetleges disszonáns hangokat az ünnepi rendezvényen, s ezért kinevezte a legmegbízhatóbb vazallusát, hogy járulna a porta elé, s mondaná el a többi magyar szervezet nevében azt, amit azok minden bizonnyal maguktól nem mondtak volna el.
További ok lehetett az is, hogy a magyar kormánypárt kongresszusának fontos döntéseket kellett meghoznia (Orbánt újraválasztania), nem vesztegethette drága idejét azzal, hogy minden határon túli bugrist meghallgasson, mondja el egy az obligát hozsannát oszjóvan.
Nos, úgy tűnik, hogy Kelemen Hunor minden tekintetben megfelelt ennek a feladatnak. Üdvözlő beszédének sarkalatos pontja az volt, hogy Orbán Viktor kopernikuszi fordulatot hozott a politikába. E merész metafora azt sugallja, hogy a jeles csillagászhoz hasonlóan a magyar miniszterelnök egy új világkép megalkotója. Szép, bár nem túl eredeti gondolat tájainkon, ahol egy korábbi politikai vezetőt az új világrend építőjének neveztek olyan méltatói, mint például Adrian Păunescu. Persze, a világforradalmi gondolatok meghirdetői nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, amint
erről a Kárpátok Géniuszának későbbi sorsa is tanúskodik.
Kelemen beszédének további részéből azonban kiderül, hogy ő nem ilyen kozmikus perspektívában gondolkodott, amikor Orbánt Kopernikuszhoz hasonlította. Hangzatos gondolatának lényegét úgy fogalmazta meg, hogy „Száz év után nem Magyarország van az egyik oldalon és a határon túli magyarok a másik oldalon. Ma minden magyart megillet a magyar állampolgárság és a közös felelősség”. Nos, ebben a magyarázatban viszont a heliocentrikus világértelmezés, azaz, hogy a Föld kering a Nap körül (és nem megfordítva) elég nehezen érhető tetten. A mondat sokkal inkább úgy értelmezhető, hogy nem mi, hatumák állunk a középpontban, hanem a most éppen a Fidesz vezette
Magyarországnak a bolygói vagyunk. Ami nem éppen transzilvanista nemzetértelmezés, de tagadhatatlanul kifejezi a Fidesz és az RMDSZ mai viszonyát. Aggasztó, hogy az RMDSZ elnöke ezt a gondolatot helyénvalónak, mi több forradalminak tartja.
Haladjunk azonban tovább a kelemeni alapigazságok útján. A hivatkozott beszámoló szerint Kelemen Hunor úgy véli, hogy ma bátran és emelt fővel mondhatjuk, hogy erősebbek vagyunk, mint bármikor az elmúlt száz esztendőben, és abban bízik, hogy a huszonegyedik század jobb lesz, mint a huszadik volt.
Nos, a szövetségi elnök nem helyezte túl magasra a lécet: a két világháború borzalmait az emberiségre és a trianoni békét a magyarságra zúdító huszadik századnál, úgy tetszik, minden elkövetkező század csak jobb lehet. Nehezen érthető viszont az, hogy a magyarok erősebbek volnának, mint száz évvel ezelőtt voltak, olyan körülmények közöt, amikor a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy a magukat magyarnak vallók száma drámaian csökkent és szociológusok szerint népességfogyás arányiban is nagyobb a magyarok körében, mint az országos átlag. Ha a kijelentés csak a romániai
magyarok érdekképviseletére vonatkozott, akkor is visszatetsző annak fényében, hogy az RMDSZ-t néhány hónappal ezelőtt épp kibillentették a kormányból, miáltal befolyása a kormány politikájára érezhetően csökkent.
Mégis mitől lennénk erősebbek? És mitől lenne erősebb az a Magyarország, amelyik teljesen elszigetelődött Európában, s amelyiknek vezetőjét csak a Türk Tanácsban látják szívesen – megfigyelőként?