Kedves olvasóim bizonyára sokat gondolkodtak már azon, hogyan lehet több millió tonna szemetet egy időgép segítségével a kilencedik századi maja birodalomba teleportálni. Ha eddig mégsem jöttek volna rá, feltétlenül olvassák el a megoldást Kőhalmi Zoltán nemrég megjelent könyvében (Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év – Helikon Kiadó, Budapest, 2021), amelyben nem ez az egyetlen abszurd ötlet.
A szerző humorista, a stand up comedy egyik legjelentősebb magyarországi művelője. Ebben az – immár második – könyvében sem fogja vissza magát. Rengeteg jó poén van benne, ám valahogyan mégsem tudunk önfeledten szórakozni, mert a saját esendőségeinken, hülyeségeinken, felelőtlenségeinken kellene kacagnunk.
Kőhalmi szerint az emberiséget három veszély fenyegeti a bolygó létéből még hátralevő 450 évben: az egyre nagyobb mennyiségű szemét, a klímaváltozás, és legfőképp a saját hülyesége. Hogy ezt be is bizonyítsa nekünk, időutazásra invitál bennünket. Egy kiürült macimézes flakon és kupakja viszontagságain keresztül tanúi lehetünk annak, hogyan romboljuk majd akarva-akaratlanul a teljes pusztulásig környezetünket, egymást, a Holdat és végül az egész Földet.
Súlyos téma, könnyen elcsúszhatna rajta a szerző, ha egy pillanatig is komolyan venné magát. De nem teszi, minket azonban elbizonytalanít és azt hiszem, hogy ezzel el is érte a célját.
Kiderül, hogy a közeljövő egyik nagy problémája az lesz, hogy nem sikerül elhelyezni az egyre nagyobb mennyiségű, nehezen lebomló anyagokból álló szemetet. Előbb beindul a környezetbarát anyagok termelésének üzlete, majd a szemétbiznisz (a gazdag országok a szegény országokba küldik a szemetüket), ennek okán aztán háborúk robbannak ki, amiket már nem atom- hanem klímafegyverekkel vívnak. (A vesztes egyenlítő-környéki országokban kutya-hideg lesz).
De sebaj, a gondokat majd megoldja az űrkutatás. Pontosabban csak megoldaná, ha el nem baltáznánk majd azt is. Persze azért a jövő sem lesz csupa erőszak és háború. Az emberek akkor is fognak szeretni, mint a könyvben Poliéter-éter-keton és Regranulátum, akik annyira egymásba habarodtak, hogy elhatározták: gyereket csinálnak. És akkor bementek a laboratóriumba, elővettek egy lombikot, meg a szükséges eszközöket és elkészítették gyereküket.
A folytatást nem árulom el, inkább olvassák Kőhalmi kesernyés humorát. Nem ígérem, hogy felszabadító olvasmány lesz, de talán bölcsebbek lesznek tőle.
