Diszkréten, feltűnés nélkül, hűvös és elegáns távolmaradással lezajlott a bukaresti főpolgármester-választás. Ekként is megfogalmazható az, hogy valójában érdektelenségbe fulladt az esemény, s még a hisztérikus stílusú hírtelevízióknak sem sikerült felcsiholniuk az érdeklődést az új városgazda személye iránt. Márpedig normális körülmények között egy ilyen választásnak súlya van, az államfő után a főpolgármestert választják meg a legtöbb szavazattal és honi politikai gyakorlatunk azt mutatja (lásd:
Traian Băsescu és Nicuşor Dan esetét), hogy a fővárost vezető politikus jó eséllyel átülhet a köztársasági elnöki székbe is.
A választópolgárok kevesebb mint egyharmada (32,71 százaléka) gondolta érdemesnek véleményt nyilvánítania arról, hogy ki vezesse az elkövetkező két és fél évben Románia fővárosát. Ez sokat elárul az országban kialakult politikai hangulatról. Az emberek többsége – még a fővárosban is, ahol eleve képzettebb, aktívabb a lakosság – úgy gondolja, hogy szavazatával nem befolyásolják érdemben az életük minőségét.
A fővárosiak tehát kiállították a politikai elit bizonyítványát amiben az áll, hogy
elvesztették a bizalmukat nemcsak a pártokban – ami még nem lenne tragédia – hanem a demokráciában is, ami viszont súlyos jelenség, mert megágyaz a diktatúráknak.
Bukarestet 2020 óta rosszul vezetik. Elég itt utalni a melegvíz-szolgáltatás akadozására, a főváros első kerületét 2021-ben elárasztó patkány-invázióra, mert a kerületi polgármester, Clotilde Armand felmondta a szerződést a Romprest köztisztasági vállalattal, akiknek vezetőit szociáldemokrata szimpátiával vádolta. De említhetném a fővárost elkerülő soha el nem készülő és közpénz-nyelő körgyűrű építését is, vagy az októberi gázrobbanást, amely három emberéletet követelt és tizenhárman szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket, s amelynek a mai napig nem tudjuk, hogy ki a felelőse.
Mindehhez még vegyük hozzá a Bolojan-csomag hatásait, amely számottevően rontotta az életszínvonalat. A fővárosiak tehát joggal elégedetlenek, ugyanakkor nem látnak egy olyan karizmatikus vezetőt, aki megoldást mutatna a helyzetre. Sokat elmond erről a helyzetről, hogy az egyik felmérés szerint a szavazáson résztvevők közel fele (47 százaléka) azt mondta, hogy a kisebbik rosszra szavazott, vagyis voksát kompromisszumnak és nem igazi megoldásnak tartja.
Ez magyarázza nemcsak az alacsony részvételt, hanem azt is, hogy a liberális Ciprian Ciucu mögött a második helyen a szélsőséges nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) által is támogatott jelölt, Anca Alexandrescu végzett. Vagyis a választás megerősítette azt a jelenséget, ami már a tavalyi – időközben eltörölt – elnökválasztáson is megmutatkozott: a mérsékelt középpártok eróziója felértékelte a szélsőséget, amelyik egyszavas megoldásokat kínál a társadalom valamennyi kérdésére.
A választásokon győztes Ciprian Ciucunak egyáltalán nem lesz könnyű dolga. Egy túlméretezett, szétesett közszolgáltatásokkal rendelkező, az előző városvezetés által magárahagyott közigazgatást kell működőképessé tennie. Élhetőbbé kell tennie azt a várost, amelyik – bár itt a legmagasabbak a fizetések – egyre kevésbé vonzó Kolozsvárral, Nagyváraddal, Temesvárral vagy Brassóval összehasonlítva.
Egy másik tanulsága a vasárnapi választásnak az, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amelynek színeiben Nicuşor Dant kétszer is megválasztották, elvesztette a bukarestiek szimpátiáját, Cătălin Drulă csak a negyedik helyet szerezte meg, a fővárosban zsigerből elutasított szociáldemokrata jelölt, Daniel Băluţă mögött.