Hétfőn véget ért az idei sznúker világbajnokság. A döntőben a viszonylag ismeretlen Wu Yize kínai játékos lélegzetelállító mérkőzésen a döntő játszmában megverte a tapasztalt, ravasz versenyző hírében álló angol Shaun Murphy-t. Ez utóbbi korábban maga is világbajnok volt, huszonegy évvel ezelőtt ő emelhette a feje fölé a “Táncoló hölgyet”, azaz a világbajnoki trófeát (nevét a tetején lévő szobrocskáról kapta, amely egy fiatal, tánclépéseket lejtő nőt ábrázol). A sportág rajongói tudják, hogy Crucible átka néven emlegetett jelenség arra vonatkozik, hogy 1977 óta – mióta a vb döntőjét a sheffieldi Crucible színházban tartják – még sohasem fordult elő, hogy az a játékos, aki először nyerte meg a tornát, a következő évben szintén győzzön. Nem volt ez másként az idén sem, a tavalyi győztes Zhao Xintong a negyeddöntőben éppen attól a Shaun Murphy-től kapott ki, aki aztán a döntőben maradt alul Wu Yize-vel szemben.

Bár a bukaresti Victoria-palotát, a román kormány székhelyét még nem övezi ilyen hírnév, szeretnék hagyományt teremteni, ugyanis 2008 óta, amikor Călin Popescu Tăriceanu mandátuma véget ért, egyetlen kormány sem töltötte ki a négyéves mandátumát. Az elmúlt tizennyolc évben Romániának tizenhat kormánya volt, vagyis átlagosan alig több mint egy évig voltak hivatalban. A vizsgált időszakban a legrövidebb ideig Mihai Răzvan Ungureanu irányította a kormányt (79 napig), a legtovább pedig Marcel Ciolacu bírta, (majdnem három évig). Ilie Bolojan kormánya még tíz hónapot sem ért meg (tavaly június 23-án iktatták be), bár ügyvezető miniszterelnökként az új kormány felállásáig még hivatalban marad. Ezzel az eredménnyel az átlag alatt szerepelt, ugyanakkor működése aligha nevezhető nyomtalannak.

Demokrata körökben Bolojan bukását a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) megerősödésével hozzák összefüggésbe, egyes elemzők már azt vizionálják, hogy Călin Georgescu lesz az új miniszterelnök és Románia orosz befolyás alá fog kerülni, ami azok után, hogy Bulgáriában az oroszbarát politikusként ismert Rumen Radev vezette Progresszív Bulgária alakíthat kormányt, meglehetősen vészjósló forgatókönyv lenne.

Tény, hogy az AUR politikai súlya és mozgástere a bizalmatlansági indítvány elfogadásával megnőtt, azonban ez már eddig is nagy volt, a közvélemény-kutatások hónapok óta negyven százalék körülire mérik a szélsőséges párt támogatottságát – ám ehhez épp Bolojan járult hozzá, az átgondolatlan megszorító intézkedéseivel és kompromisszumképtelen, akarnok politikai stílusával. Megítélésem szerint további hivatalban maradásával Bolojan reménytelen helyzetbe sodorta volna az országot mind gazdaságilag, mind politikailag. Nem hiszek abban a narratívában, miszerint Bolojan leszámolt volna a maffiával és kisöpörte volna a közszférából az ingyenélőket.  Ő nem a maffiával hadakozott, hanem a kis- és közepes vállalkozókkal, akiket csődközeli helyzetbe sodortak az adóterhek. Talán még ennél is veszélyesebbek a (volt) miniszterelnök összehangolt támadásai az igazságügy függetlensége ellen.

Nyilván nem lehet örülni annak, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) a szélsőséggel összefogva buktatta meg a Bolojan-kormányt, és bizonyára sok jogos bírálat is megfogalmazható a baloldali alakulattal szemben. Azt azonban, hogy ne lennének érzékenyek a közhangulatra, ne hallanák meg a vállalkozók, a munkavállalók, a szakemberek hangját, senki nem állíthatja.

Most a Nemzeti Liberális Párton van a sor, hogy amíg a parlamenti erőviszonyok kedvezőek, az ország sorsa iránti felelőssége tudatában helyreállítsák az Európa-párti koalíciót, és egy rugalmasabb, kiegyensúlyozottabb politikust jelölve miniszterelnöknek folytassák a kormányzást.