Székely Ervin: A Bolojan-diverzió

A romániai sztárpolitikussá avanzsált egykori nagyváradi polgármester sikerének a titka roppant egyszerű: szorgalmas és nem korrupt. Ez két olyan kvalitás, amely majdnem egyedivé teszi a politikusok között úgy általában, honi tájainkon pedig különösen.
Ezen kívül azonban Ilie Bolojan távol áll attól, hogy valamiféle megváltó, vagy providenciális vezetője legyen Romániának.
Kétségtelen erényei mellett (valóban sokat tett a megye úthálózatának fejlesztéséért) az ideiglenes államelnök meglehetősen öntörvényű, voluntarista és türelmetlen. A nagyváradiak még élénken emlékezhetnek arra, amikor Bolojan frissen megválasztott megyetanácsi elnökként belegyalogolt a város kulturális intézményeibe, költséghatékonysági szempontokra hivatkozva összevonta a színházat a filharmóniával, megfelezte a művelődési lapok szerkesztőgárdáját, majd hozzácsapta őket a megyei
könyvtárhoz.
Intézkedései nemcsak szenvtelenségét árulták el, hanem azt is, hogy fogalma sincs a
kultúra természetéről és a művelődési intézmények működéséről, hogy a költők nem kilóra, napi terv szerint írják a verseiket, a színház pedig nem azonos a filharmóniával. Hasonlóan vitatható döntés volt a megyeközpont főterének a lebetonozása, a park, a virágok a pihenőpadok eltüntetése.
Bolojan politikai krédója az, hogy egyfajta kortárs Mátyás király akar lenni, aki keménykedik a „kolozsvári bíróval”, mert ez tetszik a népnek. Az állami apparátus karcsúsításának megítélésem szerint nem elsődleges célja, hogy több pénz maradjon a kasszában, hanem hogy örvendjen az istenadta amikor „kirúgják az ingyenélőket”. Szó sincs arról, hogy Bolojannak ne lennének személyes ambíciói és csak a közjó érdekében vitézkedik. Nagyváradon a legolvasottabb hírportál, a „Bihoreanul” az ő szolgálatába állt, és gondja volt arra, hogy minden intézkedését népszerűsítse (legutóbb például megírta,
hogy amikor a liberális pártelnök a hétvégén hazajött, a Tarom kereskedelmi járatával utazott és maga cipelte a csomagjait, kimondatlanul is szembeállítva ezt Iohannis úrhatnámságával).
Miután a kedvező PR megtette a hatását, Bolojan elérkezettnek látta az időt arra, hogy az országos politikában is hallassa a hangját. Elképzelései azonban nem jöttek be maradéktalanul. A parlamenti erőviszonyokat figyelembe véve nem lehetett miniszterelnök, meg kellett elégednie a Szenátus elnöki tisztével, ahonnan Iohannis lemondása után ideiglenesen átülhetett az elnöki bársonyszékbe. Első sajtóértekezletén fel is tették neki a kérdést, hogy nem akar-e teljes mandátumot gyakorló elnök lenni.
Ezt egyértelműen elhárította és kiállt Crin Antonescu támogatása mellett.
Ez azonban nem annak jele, hogy ne lennének elnöki ambíciói, hanem annak, hogy megtanulta a pártfegyelmet is, és van türelme (kivárta Iohannis mandátumának a végét is és csak azután jelent meg az országos politikában).
És akkor néhány nappal ezelőtt megjelent Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) volt elnöke (akiről az elmúlt tizenöt évben hallani sem lehetett), és bedobta a köztudatba, hogy Antonescu visszaléphetne Bolojan javára. Erre rátromfolt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnökasszonya, Elena Lasconi, aki belátta, hogy semmi esélye meghódítani a Cotroceni Palotát (kiegyezne egy miniszterelnök-helyettesi tisztséggel), belépne a kormányba és támogatná a közös elnökjelöltet, ha az Bolojan lenne. És hogy a kép teljes legyen a Szociáldemokrata Pártból (PSD) folyamatosan kikacsintgató Vasile Dâncu is megszólalt, hogy megfontolandó lenne Stoica ötlete.
Hogy mennyire összehangolt akcióról van szó, jelzi az is, hogy az utóbbi napokban megszaporodtak a sajtóban a meglehetősen gyanús közvélemény-kutatások és politikai elemzések, amelyek arról szólnak, hogy Călin Georgescut egyedül Ilie Bolojan győzhetné le a második fordulóban.
Nos, ne legyenek illúzióink. E megnyilvánulások mögött nem a karizmatikus Bolojan átütő sikerét kell feltételeznünk, hanem azt, hogy az említettek pontosan tudják: Crin Antonescu esküdt ellensége a băsescui kamarillapolitikának – amiben viszont ők önfeledten lubickolnának –, és az ügyészállamot sem hozná vissza, azért, hogy megszabaduljon politikai ellenfeleitől. Az establishmentnek kezelhető
elnökre lenne szüksége, olyanra, aki még új a nagypolitikában, akit meg tudnának vezetni. Bolojan ma még ilyen, Crin viszont nem. S amint Georgescu leszálló ágra került, már nem eléggé mumus ahhoz, hogy összefogja a koalíciós pártokat, egyesek rögtön azon kezdték törni a fejüket, hogy miként szabadulhatnának meg a számukra kényelmetlen koalíciós elnökjelölttől.
A kérdés most az, hogy meg akarja-e szakítani a politikai elit az ügyeskedő, helyezkedő, manipuláló elnökök sorát, vagy ismét a kisebbik rossz irányába mozdul el? Hamarosan megtudjuk: március 15-én lezárul a jelöltállítási folyamat.