Bajban lehet a Fidesz, ha szükége van még további hat-nyolc mandátumra, amelyeket a külföldi egyéni választókerületek létrehozásától remél begyűjteni. Valószínűnek tartom, hogy Magyar Péter felbukkanása után a Karmelita kolostorban modellezték a 2026-ban esedékes parlamenti választások után kialakuló erőviszonyokat és arra jutottak, hogy további katonákra van szükség, amelyet a határon túli (pontosabban: inneni ) magyarok szavazataitól remélnek (hacsak MP nem indul kampánykörútra a végeken is).
De hagyjuk a mocskos politikai megfontolásokat és vonjuk górcső alá a külföldi választókerületek létrehozásának gyakorlati oldalát. Ehhez a Trócsányi László és Schanda Balázs által szerkesztett Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei című könyvet (HVG Orac, Budapest, 2016) hívtam segítségül, már csak azért is, mert a tudományos alapmű vezető szerkesztőjének – Trócsányi Lászlónak – a személye garancia arra, hogy nem holmi balliberális manipulációról van szó.
Nos, a nemzetileg és keresztényileg elkötelezett magyar kormány korábbi igazságügyminisztere, a Fidesz jelenlegi európai parlamenti képviselője által koordinált mű 212-ik és 213-ik oldalán ez olvasható a választókerület meghatározásáról: A választókerületek a képviseleti szervek létrehozatalához szükséges
területi beosztások egyik egységét képezik, a szavazókörök mellett. Az adott területen
lakóhellyel rendelkező választópolgárok választókerületenként kerülnek nyilvántartásba
vételre (a választói névjegyzékbe). A választókerületeken belül működnek bizonyos szervek (választókerületi bizottságok), és a választókerületek jelentik a választásokhoz kapcsolódó jogorvoslati kérelmek elbírálásában való illetékesség alapját. Magyarországon jelenleg 106 egyéni választókerület található. 2014 előtt 176 egyéni és 152 területi választókerületre oszlott Magyarország területe. A választókerületek kialakítása elvei az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényben meghatározottak, a választókerületek határait törvényi szinten kell meghatározni, és körülbelül hasonló számú választópolgárnak kell lakóhellyel rendelkeznie bennük.
Következésképpen: a magyar parlamentnek törvényt kell alkotnia, amelyben kijelöli a
külföldi választókerületek határait. Ezután nyilvántartásba veszi az ott élő magyar
állampolgárokat, elkészíti a választási névjegyzékeket, kinevezi a választókerületi
bizottságokat, megfelelő helységeket jelöl ki a választás lebonyolítására, lehetőséget adva az ellenzéki pártoknak megfigyelők küldésére, gondoskodik arról, hogy a beteg, vagy mozgásképtelen választópolgárok is élhessenek szavazati jogukkal (kérésre urnákat küldenek a kórházakba), esetleg rendfenntartó erőket is ideirányít, hogy elejét vegye az esetleges incidensek, vagy szükség esetén megfékezze azokat. Ha ugyanis mindezt nem tenné meg, akkor diszkriminálná a külföldön élő állampolgárait, amit egy nemzeti elkötelezettségű és a nemzetegyesítésen munkálkodó magyar kormányról még feltételezni is botorság lenne. Ilyen egyszerű.
Persze, van még egy apróság, amivel azonban nem is biztos, hogy foglalkoznunk kell.
Nevezetesen az, hogy esetünkben ez a választás Románia területén zajlana és nyilván nem a területenkívüliséget élvező konzuli vagy követségi épületekben, hiszen a külföldi
választókerületek polgárainak – akárcsak Magyarországon – jogukban áll a lakóhelyük
közelében szavazni (választásról esetükben nemigen beszélhetünk).
Ehhez a romániai hatóságok elvi egyetértésére és gyakorlati együttműködésére van szükség, de ismerve Szijjártó Péter magyar külügyminiszter közvetlenségét és rámenősségét biztosak lehetünk benne, hogy mindkettőt megszerzi.
Rovat: VÉLEM ÉN