Csak néhány éles szemű újságíró vette észre, hogy ezen a nyáron amerikai filmet forgattak a román fővárosban. Párizs, Bukarest és New York voltak a színhelyei a készülő Párizs. Karácsonyi keringő című alkotásnak, amely a tervek szerint éppen az ünnepekre a filmszínházakba is eljut. A cím mintha kissé utalna Bernardo Bertolucci Marlon Brando főszereplésével készült, 1972-es nagy port felkavart filmjére, Az utolsó tangó Párizsban-ra, de hát ezúttal nem ez a lényeg, hanem az a tény, hogy egy jónevű amerikai színész itt járt Bukarestben, Mircea Cărtărescu íróval, könyvkiadóval is tárgyalt, majd két teljes oldalas interjút adott az Observator Cultural című, még mindig nyomtatott formában megjelenő művelődési hetilapnak.
A jónevűség nem annyira a saját eddigi színészi teljesítményéből származik, amely szintén nem lebecsülendő, hanem édesapjának a nevéből. Matt Salinger ugyanis annak a J. D. Salinger írónak a fia, akinek a Zabhegyező címen megjelent regényéért rajongott a múlt század hatvanas éveinek a magyar fiatalsága itthon, Erdélyben is. De nemcsak itt, hanem szerte a világon, hiszen a több nyelvre lefordított mű egész kamasznemzedékek életérzését, lázongását fogalmazta meg a fennálló társadalmi életviteli formákkal és szabályokkal, szabványokkal szemben, nem is annyira cselekményében, mint a főhős gondolkodásmódjában és használt beszédstílusában.
A regényt minden bizonnyal nem volt könnyű lefordítani, hiszen egyrészt a nyelvi szabadszájúságnak nem a mai könyvfóliázással, hanem sugallt utasításokkal és szóhasználattal próbált gátat szabni a korabeli hatalom. The Catcher in the Rye – ez volt a könyv eredeti címe, azaz szó szerint A fogó a rozsban – és a fogó ez esetben az Egyesült Államokban olyannyira népszerű baseball-játék egyik fontos szereplőjére és még egy Robert Burns verstöredékre is utalt, miközben a jól ismert zabot hegyzés Kukutyinban éppen ellenkezőleg a semmittevés, a léhűtés, a céltalan ödöngés felé vitte el a magyar olvasót, noha éppen ez állt legtávolabb a könyv érzelemvilágától.
Talán ezért is kellett újrafordítani, hiszen azóta rengeteg kiadásban, sokmilliós példányszámban a földkerekség több mint félszáznyi nyelvén megjelent. Salingernek életében még két tucatnyi novellája, két kisregénye látott napvilágot, azonban szinte szünet nélkül írt és a fia, Matt, a jelzett interjúban elmondta, hogy az általa létrehozott irodalmi alapítvány édesapjának a hátrahagyott, közel milliónyi kézirat-oldalának a kiadására vállalkozik, miközben állandóan szemmel tartja az eddigi fordítások minőségét és a szerzői érdekvédelmi szempontokat.
Teszi azt annál is inkább, mert magáról Salingerrel több hamis életrajzi kötet és dokumentumfilm is megjelent, köztük olyanok, amelyek még csírájában sem idézik fel a valóságot. Salingernek mindig az volt a vágya, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön az olvasóval, ezért nem engedte megjelent írásait megfilmesíteni, sőt még azt sem, hogy üzleti megfontolású, kritikusi idézetek kerüljenek a könyvek hátlapjaira, ahogyan ez a gyakorlat az angolszász irodalomban megszokott.
Manapság a maga állandó sulykolásaival mifelénk is erőteljesen nyomuló magyarországi média csak Joe Bidennel, Donald Trumppal foglalkozik, esetleg néhány olyan személyt próbál ottani véleményvezérré előléptetni, akikről a tengeren túl csak alig, vagy nagyon szűk körökben hallottak. Mindezt az Amerikát tagadó, a Kínát éltető politikai nézetek igazolásáért.
Csak hát az Egyesült Államok nagy, nagyon nagy. Nem csupán széltében-hosszában, gazdasági erejében, szólásszabadságában, jogállamiságában, intézményeiben és demokratikus alapelveiben, hanem – irodalmában is.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában 2023. augusztus 4-én.
A szerkesztő megjegyzése
Jerome David Salinger (1919 – 2010) 1951-ben megjelent The Catcher in the Rye című regényét az „élethűbb” Rozsban a fogó címmel Barna Imre fordította le, 2015-ben jelent meg az Európa kiadónál. (Sokak véleménye szerint a címet leszámítva a Gyepes Judit 1974-es átültetése jobb volt…)