Még a nyáron, augusztusban megvásároltam Kolozsváron egy frissen megjelent, közel félezer oldalas román nyelvű könyvet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy végigolvasom, és csak akkor írok róla, amikor Borszéken átadják az új kezelési központot.
Nos, hosszas, évtizedes vajúdás után ez nemrég megtörtént, legalább féltucatnyian vágták át ennek az új létesítménynek az avatószalagát, és utána lelkes hangú beszámolók jelentek meg arról, hogy miként hozza majd el annak a fürdőhelynek a reneszánszát, amelyet a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján Erdély Karlsbadjának neveztek, utalva a neves európai fürdőhelyre, amely ma már a csehországi Karlovy Varyként is majdnem olyan keresett, mint a háborúkat kivéve, a történelem folyamán bármikor.
A könyvnek a szerzője, amelyről csak most beszélek, Radu Mârza, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, a címe és alcíme pedig: Román utazók és betegek Karlsbadban. A fürdőjárás kultúrtörténete az 1900-as évek táján. Persze, van szó benne borvizekről, hegyekről, épületekről, betegségekről, de a legérdekesebb annak az elemzése korabeli dokumentumok, levelek, képeslapok, újságcikkek alapján, hogyan vált a fürdőhely politikusok, művészek írók állandó találkozóhelyévé és hogyan jutott el oda évről-évre úgymond a korabeli társadalmi középréteg is, nem kizárólag a legtehetősebbek.
Voltaképpen azokban az években nem csupán Közép-, hanem Kelet-Európában két olyan célpont körvonalazódott, ahová évente egyszer el kellett látogatnia a magára valamit is adó polgárnak: Monte Carlo, vagy Karlsbad. Székelyföld több településén még élénken élnek azok a legendák, miszerint a nagyapák vagy dédapák jó nagy összegeket nyertek a játékkaszinókban, és utána kicsiknek és nagyoknak, rokonoknak és szomszédoknak szánt ajándékok tömkelegével tértek vissza, de még őriznek olyan leveleket is, amelyek a fürdőhelyi kurák csodálatos gyógyhatásáról és az ott eltöltött kellemes napokról beszélnek.
A könyv címe voltaképpen gyűjtőszó, hiszen Európa majd’ minden országának a látogatóiról van szó benne, és inkább az alcím fedi a lényeget: a fürdőjárás kultúrtörténete, mert ebből kiderül, hogyan alakul ki egy fürdőhelynek az a nimbusza, amely folyamatosan vonzza a látogatókat. Ugyanis nem csupán a vizek, az épületek, a kezelési lehetőségek számítanak, hanem az a légkör, amely ott kialakul, amikor azért is elmegy oda az ember, hogy másokkal találkozzon, hogy másokat is lásson, de őt is lássák, hogy divat legyen ott konferenciákat, kulturális eseményeket, nagyobb szabású politikai tanácskozásokat tartani, egyszóval, hogy interkulturális, nemzetközi, vagy még pontosabban fogalmazva, európai legyen a jellege.
Borszéknek egykor, ha nem is hasonló méretekben, de megvolt ez a híre. Már elhelyezkedésének köszönhetően és népességének összetételéből adódóan is – hiszen magyarok, németek, románok, örmények népesítették be villákkal is a tájat – kiváló példája volt a kultúrák egymásra hatásának és hosszú ideig divat volt odalátogatni és ott pihenni az esztendő bármely évszakában.
A borszéki kezelőközpont elkészült, több más jóirányú elmozdulás is tapasztalható a romániai rendszerváltás után gyorsan leépült fürdőhelyen, de csodára csak akkor várhatunk, ha sikerült újra felépíteni majd azt a hírnevet is, amely nem egy-két hétvégére, hanem folyamatosan vonzza az odalátogatókat. Voltaképpen a borszéki fürdőre járás új, jelenkori történetét kell megalapozni, és azt hiszem, ehhez szolgáltat néhány fontos támpontot Radu Mârza professzor könyve is.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában 2022. december 23-án.
