Rostás Zoltán immár nyugalomba vonult egyetemi tanárt, a Sapientia egyik megalapítóját, a bukaresti szociológiai doktori iskola vezetőtanácsának tagját Románia legkiválóbb Gusti-szakértőjének tekintik. Románul is, magyarul is számos könyve jelent meg a Dimitrie Gusti-féle falumonografikus kutatásokról. A neves tudós a két világháború között olyan társadalomkutatási módszert alapozott meg, amely nem csupán az erdélyi és a magyarországi magyar kutatókra volt nagy hatással, hanem azóta is Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és a világ más országaiban alapvető forrásmunkának számít.
Rostás Zoltán az elmúlt években példamutató következeteséggel jelentetett meg olyan könyveket, amelyek a Gusti-iskola kiterjedt kapcsolathálóját térképezték fel, több olyan társadalomkutatót hozva újból közelképbe, akiknek ott a helyük a hazai és a közép-kelet európai tudománytörténetben.
Mindez azonban munkásságának csupán egyik vonatkozása. Rostás Zoltán évtizedeken át dolgozott a nyomtatott és az audiovizuális médiában, pontosabban a Bukarestben megjelenő a Hét hetilapnál, tudományos mellékleténél, a TETT-nél, a bukaresti rádió magyar adásánál és a román televízió magyar szerkesztőségében, ahol elsősorban interjúkat készített a hazai és nemzetközi tudományos élet jeles személyiségeivel. A múlt század hetvenes éveiben ugyanis egyre inkább előretérbe került az a felfogás, miszerint nem elegendő a médiának csupán az irodalommal, a művészetekkel foglalkoznia, hanem a két kultúra jegyében ugyanolyan fontos területe az emberi szellemnek a műszaki és a természettudományos gondolkodás, sőt mi több, a kettő elválaszthatatlan egymástól.
Rostás Zoltán most Beszélő dokumentumok címmel nem is egy, hanem a kolozsvári Kriterion kiadónál a napokban megjelent három kötetben gyűjtötte össze ezeket az interjúkat, méghozzá két szempontból is kiindulva.
„Az 1989 előtti interjúk nem igazolják azt a rendkívül elterjedt tételt, hogy az értelmiségi élet minden területét hatalmába kerítette volna a rendszer, mert a korlátozások ellenére is, alanyaimnak sikerült eredményes munkát végezniük. A természetbúvárok, a mérnökök, az orvosok, a társadalomkutatók világának a felidézése nem nosztalgiagesztus, hanem annak elismerése, hogy a mai tudományos gyakorlat a múltban gyökerezik, még akkor is, ha ez nem mindig tudatosul „– írja az első kötet fülszövegében, majd a harmadikban még ezt teszi hozzá: ”Az 1989. évi decemberi fordulatot követően az értelmiség aktuális problematikája felé fordultam, hogy beszélgetőpartnereimmel a múltat és annak következményeit, a jelent értelmezzem, vagyis a rendszerváltást és az átmeneti periódust.”
A három kötet összesen közel ezerötszáz oldalt tesz ki és a jelen a múlttól könyvgrafikailag is jól elválasztható. Matei László fedőlapjai két színben és igazi nosztalgiát ébresztő arcképcsarnokkal jelzik a két korszakot, Sarány István szerkesztői munkája pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy ezek az interjúk az olvasónak is tökéletes nyelvi környezetben beszéljenek mindarról, ami volt és amire a jelen és a jövő épül.
Rostás Zoltán hármas interjúkötetét az elkövetkező hetekben mutatják be több hazai városban és a május 8-án kezdődő idei csíkszeredai könyvvásár egyik szereplője is lesz.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában 2025. április 3-án.
