Abban mindenképpen igazuk lesz a globális folyamatokat figyelő elemzőknek, hogy az orosz-ukrán háború poklából egy új politikai konstelláció fog kiemelkedni.
Sokan másra számítottak, mint ami körvonalazódni kezd előttünk. A keleti autokráciák felemelkedését ugyanis sok jobboldali elemző mellett olyan politikusok is megjósolták, akiknek érdekükben áll a kínai vagy az orosz térnyerés a világpolitikában. Közéjük tartozik Orbán Viktor is, aki egy évtizedes barátságot dobhat a kukába, ha a háború legyengíti Vlagyimir Putyin rezsimjét.
Van abban valami abszurd, hogy egy szovjet gyártmányú felderítő drón mintegy 40 percig úgy repült a magyar légtérben, hogy a légvédelmünk igazából azt se tudta, milyen eszközt keressen a levegőben. Ez a groteszk időutazás egyszerre megmosolyogtató és elkeserítő, hiszen rávilágít a magyar honvédség sebezhetőségére. A helyzet abszurditását az is erősítette, hogy nem a honvédelemért felelős miniszter állt ki magyarázkodni az eset után, hanem a külügyminiszter. Szijjártó Péter nem először kerül szereptévesztésbe, de úgy látszik Orbán Viktor benne bízik meg leginkább a miniszterei közül.
A horvát főváros közelében földbe csapódó drón ugyan komoly kétségeket ébreszthet bennünk afelől, hogy a magyar honvédség készen áll-e egy fegyveres konfliktusra, de reméljük, nem kell élesben szembesülniük katonáinknak a háború valóságával. Azzal viszont mindenképpen szembe kell néznie a magyar politikai vezetésnek, hogy az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódásával muszáj lesz egyértelműen állást foglalnia. Az a kettős beszéd ugyanis, amit eddig kisebb-nagyobb sikerrel el tudott adni saját választói felé a kormány az idő előrehaladtával teljesen hiteltelenné válik.
Orbán Viktor eddig arra játszott, hogy megvárja, a felek közül ki kerekedik felül, és természetesen azt tekinti utólag majd szövetségesének, aki győztesként kerül ki a konfliktusból. Eddig abban reménykedett, hogy végül mégis győz az orosz túlerő, és a saját politikai érdekeinek leginkább megfelelő módon alakulnak a dolgok. Orbán felfogásában a történelmet a győztesek írják, így az sem zavarta különösebben, hogy az oroszok a polgári lakosságot sem kímélve egy szabad választáson hatalomra került elnök megbuktatásáért indítottak háborút. Nem kellene egymás mellé montírozni Putyint és Orbánt, hiszen rengeteget fotózták őket olyan baráti pózban, ami mindent elárult arról, milyen bizalmi viszony volt a háború előtti utolsó pillanatig a két férfi között.
Még megtörténhet persze, hogy elbukik Ukrajna, ám az már biztos, hogy oroszoknak komoly árat kell fizetniük ezért mind politikai, mind katonai értelemben. Putyin rezsimje elveszítette a világ meghatározó vezetőinek bizalmát, az országot pedig a szankciók visszavetik a 19. század végi állapotokba. A félelmetes orosz haderőről szóló győzelmi jelentések is elveszítették komolyságukat, ráadásul az orosz elnök hazai hátországa is meggyengült amiatt, hogy egy villámháború helyett egy hónapokig elnyúló katonai konfliktusba vezette az országát.
Nem véletlen tehát, hogy a politikai elemzők már inkább arról beszélnek, hogy Putyin meggyengülve kerülhet ki a konfliktusból, így az orosz előretörésből sokkal inkább defenzívába szoruló keleti autoriter rendszerekről szólnak a vélemények. Ez veszélyezteti a kínai dominancia további erősödését épp úgy, mint Lukasenka fehérorosz elnök végső bukását. A világ békére vágyó országai ugyanakkor egyre gyanakvóbbak olyan vezetőkkel szemben, akik politikai és gazdasági előnyök reményében minden gond nélkül üzleteltek az utóbbi időben ezekkel a rezsimekkel.
Nagyon nem hiányzott tehát Orbán Viktornak ez a háború, de nagy szerencséjére húsz nap múlva lezajlik az a választás, amelyet akár el is bukhatna, ha az ellenzék kellő kommunikációs eszközök birtokában képes lenne megfelelően artikulálni a társadalom felé, hogy a nagy stratéga hírében álló miniszterelnök ezúttal nagyon elszámolta magát. Nem kellene egymás mellé montírozni Putyint és Orbánt, hiszen rengeteget fotózták őket olyan baráti pózban, ami mindent elárult arról, milyen bizalmi viszony volt a háború előtti utolsó pillanatig a két férfi között.
Annál inkább indokolt lenne Orbánt „rátolni” Putyinra, mert ezzel a módszerrel él a Fidesz is, mióta kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc bábjaként érdemes bemutatni minden miniszterelnök-jelöltet az ellenzéki oldalon. Márpedig amíg Gyurcsány egy klasszikus megosztó személyiség, addig Putyinnál most aligha van népszerűtlenebb politikus a világon. Az sem mellékes, hogy amennyiben az ellenzék rásegítene az Orbán-Putyin barátság népszerűsítésére, nem is állítana valótlant, és sok fideszes szavazó zavarodottságát növelné a tények feltárása. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha egykori barátodat elűzik a törzstől, inkább te is fuss vele, mert különben veled fizettetik meg az adósságait.”
Szegedi Kattintós
Forrás: Újnépszabadság
