Hétfőre ébredés, borzas félálom, beszéljük D. Péterrel, hogy Csiki Laci 2008-ban ment el, és hogy Bogdán Laci Szárhegyen sápadtan hozta a hírt, annak is mindjárt tíz éve: öngyilkos lett Gyimesi Éva.
Hiszen a két Lacit… Bogdán Lacit tavaly augusztusban… Hiszen tegnapelőtt írtam Éváról…
Kinyitom a gépet – meghalt Farkas Árpád. Csiki, Bogdán, Farkas – a Tükrösök, a trükkös távhaverek. Rosszmagam, Csiki, Farkas: a 44-esek, háborúban születettek – hullnak, hullunk, mint a hegyek.
Farkas Árpád. Szinte első olvasásra kívülről tudtam:
A kerti törpe figyeli a házat,
füleli el-elhaló hangjait.
Félek, hogy készül már a magyarázat,
amellyel eltűntet majd megint valakit.
A kerti törpét ide ti hoztátok,
őrizni bazsarózsát, rezgő rezedát.
Arról volt szó, csak őrzi e világot,
és persze nagyon meghúzza magát!
A kerti törpe figyeli a házat,
le s föl sétál az ablakom alatt.
Egy intésére százak somfordálnak
elő, és körbeforog e hitvány törpehad.
(A kerti törpe)
Nem semmi volt, a Ceausescu-időben. A kerti törpe… Kiállás. Kiáltás. A kerti törpét ide ti hoztátok.
Utána, a szabadság után, az új hűség korában is – mi van? A vers kísérteties érvényessége:
Kísérteties lassú szél hömpölyög immár a hajnalok felől, az alkohol kései kéklő lángjai mit sem érnek. Csak a révület faggyas csonkjait szorongató hét törpe ül a virradat mélyén, s bőrünk pórusain át ragacsos ragyogás tör fel: – a csömör virága futja el arcainkat. Mennyi riadt szorongást hord ki az ember a másnapos reggeleken, mikor ropogós-gyűrt ingén is átüt a pára, s az enyves levegőben vergődő madarak után nyúlkáló ujjai közt is áporodik! Hiába rajta a fessnek szánt ing, s a csuklókon búvó mandzsettagombnyi mosoly… Ázott, tapadó szőrzetű ebként sündörög át a pállottan ébredő városokon, s szemében avasan könyörög fel a kérdés: – „megmartalak-e? megöltelek-e?” – s hiszi hittel: savas leheletétől remegnek az útszéli harmatban a rózsák. Mennyi ugrásra torpant tigris szunnyadhat bennünk… Mennyi bűn kavaroghat a mélyben, ha a kábulat kihűlő órái ily rettegve nézik!… Na de csak döntsék el végül józan nappalaink ezt is, s ujjlenyomataink szelíden keringő karikái, amint arcunk előtt lassan tovaúsznak. (Másnapos ének)
Igen: a révület faggyas csonkjait szorongató hét törpe ül a virradat mélyén. És, igen, Árpi: A kerti törpét ide ti hoztátok!
