Százötven éve született Heltai Jenő

Író, drámaíró, regényíró, költő, publicista, humorista (a Rákosi – Heltai – Karinthy-csúcsvonulat!)

A modern nagyvárosi élet könnyed verselőjeként tűnt fel (Modern dalok kötete, 1892). Újságcikkei mellett novellákat (Írók, színésznők és más csirkefogók, 1910; A tündérlaki lányok, 1914 kötetei), regényeket (Az utolsó bohém, 1911; Family Hotel, 1913; Jaguár, 1914; A 111-es, 1920), színműveket írt, fordított. Novelláinak és regényeinek alakjai a polgári élet körén kívül eső világból valók: bohémek, színészek, kalandorok. Legnagyobb színpadi sikerét A néma levente (1936) verses színművével érte el.

Heltai Jenő, született Herzl Eugen (Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.) író, költő, újságíró, producer, dramaturg, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére.

Herzl Károly férfiruha- és terménykereskedő és Reich Jozefa elsőszülött gyermeke. Már tizennégy éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt, de megjelentek versei a Borsszem Jankóban, Magyar Szalonban, Ország-Világban és a Magyar Géniuszban is. Katonai pályára lépett, 1892-ben tartalékos hadnagy lett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Huszár Pufi színész esküvői tanúja volt 1909-ben. Herzl családi nevét 1913-ban Heltaira változtatta.

Már 1900-ban titkárként, 1914–18-ban dramaturg-igazgatóként dolgozott a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum kiadó irodalmi igazgatója, 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. Később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt.

Dalszövegeket is írt, pl. Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket („Kék tó, tiszta tó…”). Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, a mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. (…)

Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. Kikeresztelkedett fia lépéseket tett megmentése végett, de ő nem kért mentességet, mert személyesen kellett volna írnia a kormányzónak, inkább bujkált. Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban pedig Kossuth-érdemrend (I. fokozat) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el. (Lásd a Wikipédia szócikkét.)

Fontosabb művei

Versek

• Modern dalok; Mezei A. Ny., Budapest, 1892
• Kató; Lampel, Budapest, 1894
• Az obsitos. Vitéz Háry János újabb tettei; ill. Garay Ákos; Budapesti Hírlap, Budapest, 1903
• Kacsóh Pongrác: János vitéz. Daljáték; szöveg Bakonyi Károly, versek Heltai Jenő; Budapesti Hírlap, Budapest, 1904
• Heltai Jenő versei; Nyugat, Budapest, 1911 (A Nyugat könyvei)
• Fűzfasíp; Nyugat, Budapest, 1913
• Versek. 1892–1923; Athenaeum, Budapest, 1923 (Heltai Jenő munkái)
• Szabadság, 1945. május 1.
• Elfelejtett versek; Új Idők, Budapest, 1947
• Heltai Jenő versei; vál., sajtó alá rend. Gábor György; Szépirodalmi, Budapest, 1959
• Száztíz év. Heltai Jenő összegyűjtött versei; szerk., előszó, jegyz. Győrei Zsolt; Papirusz Book, Budapest, 2002

Elbeszélések, novellák, karcolatok

• Kalandos történetek; Kunosy, Budapest, 1898
• Lou és egyéb elbeszélések; Kunosy Ny., Budapest, 1900
• Madmazel; Singer – Wolfner, Budapest, 1905 (Vidám könyvek)
• A titokzatos hercegnő. A tűzbogár. Egy detektív naplójából; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Budapest, 1905 (Kisregény és elbeszélés)
• A Vénusz-bűnügy és egyéb elbeszélések; Lampel, Budapest, 1905
• A király mulat; Gelléri és Székely Ny., Budapest, 1907 (Mozgó könyvtár)
• Írók, színésznők és más csirkefogók; Nyugat, Budapest, 1910
• Scherzo; Singer-Wolfner, Budapest, 1910 (Modern magyar könyvtár)
• Színes kövek; Singer-Wolfner, Budapest, 1911 (Modern magyar könyvtár)
• Végeladás; Lampel, Budapest, 191? (Magyar könyvtár)
• Kis meséskönyv; Nyugat, Budapest, 1911
• A hét sovány esztendő és más elbeszélések; Athenaeum, Budapest, 1912
• A tündérlaki lányok; Franklin, Budapest, 1914 (Fehér könyvek)
• Lim-lom; Lampel, Budapest, 1915 (Magyar könyvtár)
• A vörös pillangó; Lampel-Wodianer, Budapest, 1921
• Mese az ördögről. Harmincegy elbeszélés; Singer-Wolfner, Budapest, 1922
• Papírkosár; Athenaeum, Budapest, 1927 (Heltai Jenő munkái)
• Utazás enmagam körül; Athenaeum, Budapest, 1935 (Magyar novellák)
• Hol hibáztam el?; Athenaeum, Budapest, 1936
• A gyilkos is ember; Athenaeum, Budapest, 1939
• Ismeretlen ismerősök. Kis történetek; Új Idők, Budapest, 1943
• Ötven elbeszélés; Új idők, Budapest, 1946
• Szerelem és vidéke. Novellák; Cserépfalvi, Budapest, 1947 (Cserépfalvi kiskönyvtára)
• Jaguár és más történetek; Athenaeum, Budapest, 1949
• Talált pénz. Válogatott elbeszélések; Szépirodalmi, Budapest, 1951
• Színes kövek. Elbeszélések, emlékezések, 1-2.; vál., sajtó alá rend. Gábor György; Szépirodalmi, Budapest, 1957
• Pesti madarak. Karcolatok, kis komédiák; vál., szerk. Gábor György, Béllyei Pál, utószó Bélley Pál; Szépirodalmi, Budapest, 1958
• Hoffmanné meséi és más elbeszélések; szöveggond., utószó Hegyi Katalin; Unikornis, Budapest, 1998 (A magyar próza klasszikusai)
• Kaland és más elbeszélések; szöveggond., utószó Hegyi Katalin; Unikornis, Budapest, 2000 (A magyar próza klasszikusai)
• Humoreszkek, 1-2.; előszó Fráter Zoltán; Papirusz Book, Vp., 2000–2001 (Heltai Jenő összegyűjtött művei)

Regények, kisregények

• Hoffmanné meséi. Regény; Magyar Hírlap, Budapest, 1895
• A hét sovány esztendő; Kunosy V. Ny., Budapest, 1897
• A száműzöttek. Regény; Magyar Hírlap, Budapest, 1900
• Gertie és egyéb történetek; Lampel, Budapest, 1901 (Magyar könyvtár)
• A Vénusz-lakók; Fidibusz, Budapest, 1906
• Nyári rege. Regény; Singer-Wolfner, Budapest, 1907 (Egyetemes regénytár)
• Az utolsó bohém. Regény; Nyugat, Budapest, 1911
• Az én második feleségem. Regény; Singer-Wolfner, Budapest, 1912
• Family-Hotel; Singer-Wolfner, Budapest, 1913
• VII. Emánuel és kora; Singer-Wolfner, Budapest, 1913
• Jaguár; Franklin, Budapest, 1914
• A 111-es; Athenaeum, Budapest, 1920
• Álmokháza. Regény; Athenaeum, Budapest, 1929
• Életke. Regény; Athenaeum, Budapest, 1930
• Ifjabb. Regény; Athenaeum, Budapest, 1934
• A Vénusz-lakók; Bembo, Budapest, 1991

Színművek, drámák, jelenetek

• Az asszony körül; Grill, Budapest, 1908 (Magyar írók arany könyvtára)
• Naftalin. Bohózat; zene Szirmay Albert; Mozgó Könyvtár, Budapest, 1908 (Mozgó könyvtár)
• Az édes teher (Budapest, 1909)
• A masamód. Vígjáték; Lampel, Budapest, 1913 (Fővárosi színházak műsora)
• Bernát. Kis komédiák egy székesfővárosi polgár életéből; Nyugat, Budapest, 1913
• Kis komédiák; Lampel, Budapest, 1913 (Magyar könyvtár)
• A masamód. Vígjáték; Lampel, Budapest, 1913 (Fővárosi színházak műsora)
• A Tündérlaki lányok, Színjáték; Singer-Wolfner, Budapest, 1914
• Egy operette története. Kis komédiák; Lampel, Budapest, 1914 (Magyar könyvtár)
• Heltai Jenő–Makai Emil: A királyné apródja. Vígjáték; Lampel, Budapest, 1916 (Magyar könyvtár)
• A kis cukrászda. Vígjáték; színpadi kiad.; Athenaeum, Budapest, 1923
• Arcok és álarcok. Hat kis vígjáték; Athenaeum, Budapest, 1925
• Színdarabok; Athenaeum, Budapest, 1927 (Heltai Jenő munkái)
• A néma levente, Vígjáték; ill. Fáy Dezső; Athenaeum, Budapest, 1936
• Az ezerkettedik éjszaka, Mesejáték; Athenaeum, Budapest, 1939
• Egy fillér, Álomjáték; Széchenyi Rt., Budapest, 1940
• Lumpáciusz Vagabundusz vagy A három jómadár; Johann Nestroy bohózatos mesejátéka után a mai színpadra átírta és versbe szedte Heltai Jenő; szerzői, Budapest, 1943
• Amerikai párbaj. Vígjáték; in: Régi magyar kabaré; Kultúra, Budapest, 1948 (Új magyar könyvtár)
• Öt mesejáték; Szépirodalmi, Budapest, 1955
• Szépek szépe (Budapest, 1955)
• A néma levente és más színművek; Szépirodalmi, Budapest, 1960
• Menazséria; Szépirodalmi, Budapest, 1962
• A néma levente és más költői játékok; vál., szöveggond., utószó Petrányi Ilona; Unikornis, Budapest, 1997 (A magyar dráma gyöngyszemei)

Antológia, esszé, mese, napló

• Magyar humoristák. Anthológia az írók életrajzával; szerk. Heltai Jenő; Athenaeum, Budapest, 1920
• A bölcsek köve. Mesék; vál., sajtó alá rend., utószó Bélley Pál; Szépirodalmi, Budapest, 1959
• Zsoldos Andor: Theodor Herzl. Emlékezések; Herzl Tivadar Schüller Luise-hoz írott levelei, Heltai Jenő visszaemlékezései; szerk. Farkas Ervin; World Federation of Hungarian Jews, New York, 1981
• Századelő. Tudósítás a Duna-parti Párizsból. Kötetben még meg nem jelent versek, jelenetek, szatírák; vál. Urbán V. László; Officina Nova, Budapest, 1994
• A masamód – Elfelejtett drámák (Európa Kiadó, 2001, szerk: Győrei Zsolt, 
• Száztíz év – összegyűjtött versek (Papírusz Book Kiadó, 2002, szerk: Győrei Zsolt 
• Heltai Jenő breviárium (in: Budapesti Negyed – X. évf. 4. szám és XI. évf. 1. szám, 2002. tél és 2003. tavasz, szerk: Győrei Zsolt)
• Te pajkos, kis kokott. Heltai Jenő Budapestje (Papírusz Book Kiadó, 2007, szerk: Győrei Zsolt
• Négy fal között. Naplójegyzetek, 1944-1945; sajtó alá rendezte, szerk., jegyz. Tamás Zsuzsanna; Magvető, Budapest, 2017, (Tények és tanúk 129.), 

Filmfeldolgozás

• A 111-es (1937)
• Jaguár (1967)
• Kiskirályok: 1. rész Family Hotel; 2. rész VII. Emmánuel és kora (1972)
• Hungária Kávéház (1976)
• Naftalin (1978)^[15]
• A száztizenegyes (1982)
• A néma levente (1983)^[16]
• A kis cukrászda (1989), tévéjáték

---

Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
 
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
 
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
 
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
 
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.
 
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
 
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
 
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
 
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
 
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
 
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

Előszó egy soha el nem készülő verses könyvhöz

Boldog, kinek nagyröptű lelke
Álommezőkön andalog,
Akit királynak koronáznak
Kilenc, pogány, szent angyalok.

Én a józanság országútján
Tülekedem, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.

Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.

Háttal fordultam már a Napnak,
Kihűlt szívem mélyén fakadnak
Színtelen, elkésett dalok.

(A szonett a Nyugat 1910/4. számában jelent meg.)

A legnehezebb király

Edvárd király, angol király
A mázsálóra lép:
“Hadd látom” – úgymond – “hány kilót
Mutat e büszke gép?”

“Hadd látom” – úgymond -, “hogy a suly,
Az istenadta suly,
Még száz kilón fölül van-é,
Vagy százon már alul?

Tavaly még Velsznek hercege
S százkét kiló valék,
Azóta híztam, fogytam-e?
Tudja e gép s az ég!”

Körötte néma áhitat,
Csöndben figyel a nép,
S Edvárd király, angol király
A mázsálóra lép.

Három pennyt fölül bedob
S a gépnek szétnyiló
Lapján e szám olvasható:
“106 nehéz kiló.”

S Edvárd király, angol király
Kevélyen szertenéz:
„Van-e még egy uralkodó,
Ki mint én, oly nehéz?”

S a nép, az istenadta nép
Lelkesen mondja rá:
“Edvárd király, nehéz király,
Hip, hip, hurráh, hurráh!”

Vilmában több lehet a báj,
Vilmosban több az ész,
Lipótnál – hosszabb a szakáll,
De egy sem oly nehéz!

Ferenc József bölcsebb lehet,
Loubet revanche-ra kész,
A pápa jobb katholikus,
De egy sem oly nehéz!

És Ferdinandban több az orr,
A cárban több a méz,
A szultánnak több neje van,
De egy sem oly nehéz!

Nikita jobb drámákat ir,
Sándor, mint férfi nagy,
De a legeslegnehezebb
Edvárd király, te vagy!

Van nehezebb halandó is,
Kit földünk nyögve hord,
De egy király sincs ily nehéz,
Ez nagyszerű rekord!

Edvárd király, angol király
Vigyázz aggódva, hogy
Százhat kilód épen viseld
És egy kilót se fogyj!

Nőjjön kilóid száma még
Soká, nagyon soká,
Edvárd király, nehéz király,
Hip, hip, hurráh, hurráh!

S Edvárd király beszélni kezd,
A hangja meghatott:
“Hiven megőrzöm a kilót,
Meg mind a százhatot!

Százhat kilóm remélem új
Kilót bimbózva hajt –
S az új kilókat ágyuszó
Fogja jelezni majd!

Százhét lövés, száznyolc lövés –
Hogy kicsinyek, nagyok,
Hadd tudják mindig pontosan,
Hogy hány kiló vagyok.

S mint hajdan ugyanily nevű
Ősöm csinálta ezt:
Felköttetem a lordmajort,
Ha súlyom fogyni kezd!”

S Edvárd király, angol király
A mérlegről lelép,
Körötte csend, amerre ment,
Csak halkan súg a nép.

Csak halkan súg s a suttogás
Büszke morajba vész:
“Volt már királyunk nagy, dicső,
De soha ily nehéz!”