Ez a csönd éve volt.
Ahogyan száz éve 3 győzelmet, 2 döntetlent és 5 vereséget könyvelt el a labdarúgó-válogatott, úgy 2025-ben is ugyanez a statisztika. Csak 1925-ben nehezebb ellenfelekkel kellett megküzdeni: egyaránt kétszer Olaszország (2:1, 1:1) és Ausztria (1:3, 1:1), továbbá Svájc (5:0), Belgium (1:3), Svédország (2:6), Lengyelország (2:0), Spanyolország (0:1), valamint Csehszlovákia legjobbjai (0:2) sorakoztak fel a túlsó térfélen.
Az idén a törökökkel (1:3, 0:3), a svédekkel (0:2), az azeriekkel (2:1), az írekkel (2:2, 2:3), a portugálokkal (2:3, 2:2) és az örményekkel (2:0, 1:0) találkozott a címeres mezes csapat, s a jórészt kímélő menü ellenére torkán akadt a falat.
A 36,6 százalékos teljesítmény a legszerényebbek között van a magyar futball történetében, bár a számok alapján akadtak az ez évinél harmatosabb esztendők is.
E tekintetben fölényesen vezet 1994, amikor 12 mérkőzésen 4 döntetlen és 8 vereség borzasztott el. Verebes József szakvezető csapata nyolcmeccses tavaszi hadjárata (2 iksz, 6 „zakó”) közben a hollandoktól Eindhovenben elszenvedett 1-7 után Gallov Rezső államtitkár, a sporthivatal elnöke a következő meccs helyszínére, Brüsszelbe repült leváltani Laczkó Mihály szövetségi elnököt.
A 12 nyeretlen mérkőzésen ezek a labdarúgók léptek pályára a legtöbbször: Végh (8) – Kozma István vagy Puglits (5–5), Márton (6), Mészöly Géza (7), Duró, Keller vagy Keresztúri (5–5) – Lipcsei (11), Halmai (10), Illés (7) – Csertői (6), Klausz (10), Vincze István (6). Közülük Kozmát, Mártont, Lipcseit, Halmait, Illést vagy Vinczét alighanem el tudnánk helyezni a mai tizenegyben…
Volt 16,6 százalékos csapat is – 1920-ban, mindössze három meccsen –, s 33,3 százalékig sikerült jutni 1973-ban, amikor selejtezős veretlenséggel búcsúzott a válogatott az 1974-es világbajnokságtól. Az esztendő 6 találkozóján 4 döntetlen és 2 vereség került be az évkönyvekbe olyan kitűnő játékosokkal, mint Géczi (2 mérkőzés) vagy Mészáros (2) – Bálint (6), Kovács József (5), Vidáts (3) – Fábián (3) vagy Török Péter (3), Juhász István (4), Kocsis Lajos (6), Szűcs Lajos (3), Zámbó (4) – Bene (6), Kozma Mihály (4).
Orbán Viktor kudarca a gyepen – A miniszterelnök nem tudta igazolni, miért öntött tömérdek pénzt a futballba – Az ellenzéki érzelmű szurkolók számára némi vigasz,…
Ez esetben nem érdemes összehasonlítást tenni a jelennel, mert az egybevetés meglehetősen egyoldalú volna. (S Marco Rossi sem említhető egy lapon Illovszky Rudolffal, aki – első kapitányságának 1966/67-es bomba sorozata után – 1972-ben az Európa-bajnokság négyes döntőjébe vezette „fiait”.)
Hetvennyolcban vb-résztvevő volt a válogatott, de az az évi produkció meg sem közelítette az akkor még elvárhatót. Negyedszázaddal a legendás londoni 6:3 után kilenc mérkőzésen 2 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség (27,7 százalék) szomorította a magyar labdarúgás az idő tájt sok millió hívét. Gujdár (6 meccs) – Martos (7), Kocsis István (7), Kereki (9), Tóth József (5) – Csapó (4), Nyilasi (4) vagy Tatár (4), Pintér (9), Zombori (7) – Szokolai, Törőcsik vagy Várady (4–4), Nagy László (5) szint alatt maradt külön-külön és együtt is. Azért „Nyílt”, „Törőt” vagy Várady Bombázó Bélát ugyancsak elfogadnánk napjainkban is, hogy ne soroljunk fel újra szinte mindenkit.
Ám ne merüljünk el a sikertelenségben, mert voltak szép számmal gyönyörű esztendők is. (Nem annyira az utóbbi négy évtizedben, amelynek újabb mély gödre nyomán hódoló hurráhuszárokból is egyszeriben kíméletlen kritikusok lettek.) Egyenesen 100 százalékot ért el a legtöbbször a Plattkó (Zsák) – Feldmann (Fogl II), Siegl – Kertész Vilmos, Vágó Antal, Kertész Adolf – Taussig, Konrád Kálmán, Schaffer, Schlosser, Szabó Péter összetételben szereplő társaság 1918-ban, igaz, összesen négy találkozón. De messzemenően igazolja a garnitúra minőségét, hogy egy évvel korábban 90 százalékkal tűnt ki a verhetetlen együttes (4 győzelem, 1 döntetlen).
Magyarország–Írország 2-3, az utolsó pillanatban kapott góllal bukta a világbajnokságot a magyar futballválogatott – Minden egy helyen.
Kilencven százalék fölé jutott a svájci vb-döntő elvesztését követő esztendőben az ezüstös Aranycsapat, amely 1955-ben 10 győzelmet és 2 döntetlent (91,6%) jegyzett. Sebes Gusztáv szocialista brigádvezető élgárdája 1954-ben 89,2, 1952-ben 87,5, 1953-ban 81,2 százalékot mutatott fel, Pióker Ignáccal konkurált a sztahanovisták munkaversenyében. A százalékok mögött 1954-ben 12 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség (a berni…), 1952-ben 12 győzelem, valamint ugyancsak 1–1 döntetlen és vereség, 1953-ban 5 győzelem és 3 döntetlen volt.
A dicsőséges négy év alatt a következők játszottak a legtöbbször: Grosics (31) – Buzánszky (41), Lóránt (30), Zakariás (22), Lantos (39) – Bozsik (43), Palotás (20) – Hidegkuti (38), Kocsis (43), Puskás (42), Czibor (30).
Noha 1953-ban veretlen maradt a csapat, százalékosan (83,3) elé került az 1967-es válogatott, amely 6 meccsen 5 győzelmet és 1 vereséget számlált. A Tamás (6) – Káposzta (4), Mátrai (4), Szűcs (6), Ihász (6) – Göröcs vagy Mészöly (3–3), Rákosi (6) – Bene (6), Varga (4), Albert (6), Farkas (6) összeállítású együttes akkor kapott ki – Lipcsében a keletnémetektől 1:0-ra –, amikor már bejutott az Eb legjobb nyolc csapata közé, a korábban említett Illovszky nagymestert mégis fúrták…
Rossi sorsa az idei 36,6 százalékkal, a vb-selejtezők második bántó buktájával egyelőre kérdéses.
Megjelent a Népszava Sport rovatában 2025. november 22-én.
A szerkesztő megjegyzése – néhány összesítő adat
A magyar válogatottnak eddig 1009 mérkőzése volt.
| Mérk. | Gy | D | V | G+ | G– | Gk |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1009 | 474 | 220 | 315 | 2016 | 1483 | +533 |
| FIFA-rang | 41. (2025. nov. 19.)[4] |
| Legmagasabb FIFA-rang | 18. (2016. április–május) |
| Legalacsonyabb FIFA-rang | 87. (1996. július) |
| Élő-rang | 44. (2025. nov. 19.) |
| Legmagasabb Élő-rang | 1. (1953–57, 1958, 1964, 1965) |
| Legalacsonyabb Élő-rang | 80. (2003. november) |
Magyarország tudhatja magáénak az egy világverseny alatt felmutatott legminőségibb támadójátékot. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon 27 gólt szereztek (5,4 gól/mérkőzés) + 17-es gólaránnyal, ami messze a legjobb teljesítmény a modern játékok történetében. Kocsis Sándor öt mérkőzésen elért 11 gólja (2,2 gól/mérkőzés) azóta is egyéni rekordnak számít.
Magyarország rendelkezik a legmagasabb ELO ranggal (2166 pont), amit az 1954-es vb elődöntőjében Uruguay 4–2-es legyőzésével értek el 1954. június 30-án. Szintén a magyarok rendelkeznek a második legmagasabb pontszámmal (2156), amit 1956-ban állítottak be. A harmadik helyen Brazília (2153 pont), a negyediken Spanyolország (2142 pont) áll.
Az IIFHS statisztikái szerint Puskás Ferencet a 20. század gólkirályává választották.
A 20. század leggólerősebb válogatott játékosai
A 20. század leggólerősebb válogatott játékosa közül hárman is magyarok voltak, ketten az aranycsapat tagjai. [forrás?]
| # | Játékos | Nemzet | Gólok száma | Válogatottságok száma | Időszak |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Puskás Ferenc |  Magyarország | 84 gól | 85 mérkőzés | 1945–1956 |
| 2. | Pelé |  Brazília | 77 gól | 92 mérkőzés | 1957–1971 |
| 3. | Kamamoto Kunisige |  Japán | 76 gól | 75 mérkőzés | 1964–1977 |
| 4. | Kocsis Sándor | Magyarország | 75 gól | 68 mérkőzés | 1948–1956 |
| 5. | Medzsid Abdullah |  Szaúd-Arábia | 72 gól | 117 mérkőzés | 1977–1994 |
| 6. | Gerd Müller |  NSZK | 68 gól | 62 mérkőzés | 1966–1974 |
| 7. | Huszejn Szaíd |  Irak | 63 gól | 126 mérkőzés | 1976–1990 |
| 8. | Schlosser Imre |  Magyarország | 59 gól | 68 mérkőzés | 1906–1927 |
Veretlenségi sorozat
Magyarország tudhatja magáénak az egy világverseny alatt felmutatott legminőségibb támadójátékot. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon 27 gólt szereztek (5,4 gól/mérkőzés) + 17-es gólaránnyal, ami messze a legjobb teljesítmény a modern játékok történetében. Kocsis Sándor öt mérkőzésen elért 11 gólja (2,2 gól/mérkőzés) azóta is egyéni rekordnak számít.
Magyarország rendelkezik a legmagasabb ELO ranggal (2166 pont), amit az 1954-es vb elődöntőjében Uruguay 4–2-es legyőzésével értek el. Szintén a magyarok rendelkeznek a második legmagasabb pontszámmal (2156), amit 1956-ban állítottak be. A harmadik helyen Brazília (2153 pont), a negyediken Spanyolország (2142 pont) áll.
Az IIFHS statisztikái szerint Puskás Ferencet a 20. század gólkirályává választották.
A magyar labdarúgó-válogatott az 1950-es években Skócia 1888-as 22 mérkőzésen át tartó veretlenségi szériáját törte meg kilenccel több, 31 vagy 32 (az NDK elleni mérkőzés nem számít hivatalosnak) mérkőzéssel. Ezzel Magyarország a harmadik leghosszabb veretlenségi sorozatot tudhatja magáénak, amit 1950. május 14. és 1954. július 4. között sikerült beállítania. A rekordot az NSZK elleni 1954-es vb-döntő törte meg.
Puskás Ferenc Magyarország 84 gól 85 mérkőzés 1945–1956
Pelé Brazília 77 gól 92 mérkőzés 1957–1971
Kamamoto Kunisige Japán 76 gól 75 mérkőzés 1964–1977
Kocsis Sándor Magyarország 75 gól 68 mérkőzés 1948–1956
Medzsid Abdullah Szaúd-Arábia 72 gól 117 mérkőzés 1977–1994
Gerd Müller NSZK 68 gól 62 mérkőzés 1966–1974
Huszejn Szaíd Irak 63 gól 126 mérkőzés 1976–1990
