Emmanuel Macron bejelentkezett a háborúügyi európai koalíció vezetőjének, Szaúd-Arábiában pedig ezúttal az ukránokkal tárgyalnak az amerikaiak. Hol születhetnek meghatározó döntések? Ki fogja sikerrel magához ragadni a kezdeményezést? Véget érhet-e az orosz-ukrán háború belátható időn belül, vagy további eszkalációtól kell tartanunk? Ezekre a kérdésekre várja most mindenki a választ.
A frontvonalak régen megmerevedtek, az orosz-ukrán háború már több mint három éve húzódik. Amikor az első hónapokban elhangzott, hogy akár a következő évig is kitarthat az invázió, sokan olyan hitetlenkedéssel fogadták, mint 2020 márciusában a járvány elhúzódásáról szóló jóslatokat.
Az idei év viszont, bár a háború lezárását még nem hozta el, de jelentősen megborította a viszonyokat. Donald Trump elnöki visszatérése válaszút elé állította Európát is, a kezdeményezést pedig a francia államfő, Emmanuel Macron igyekszik magához ragadni. Múlt héten találkozott az örök renitens Orbán Viktorral is, rögtön előtte viszont bejelentette, hogy egy európai nukleáris védőháló kialakítását célozza meg, azt pedig jól tették, hogy az előző években élesen reagáltak az orosz agresszióra. Mindezt azok után, hogy Donald Trump előbb éles hangon tájékoztatta Volodimir Zelenszkijt, hogy nincsenek jó lapjai, majd utóbbi elviharzott, de végül mégis megegyeztek az ukrajnai ritkaföldfémek bányászati jogáról. Az amerikai elnök az ukránoknak nyújtott támogatás mértékét is nehezményezte, Macron viszont közölte vele, ők is ugyanúgy a zsebükbe nyúlnak.
De Elon Musk is aktivizálta magát, kisembernek nevezve Radoslaw Sikorski lengyel külügyminisztert a Starlink ukrajnai használatával kapcsolatos szóváltása közepette. Orbán Viktor pedig megvétózta, hogy az Európai Unió közös határozatot fogadjon el Ukrajna ügyében. Eközben szerveződni kezdett egy EU-n belüli szövetség, mely már megkerülné a háború ügyében a közös megoldást fékező erőket – tehát többek között Orbán Viktort. Ennek jegyében Macron keddre Párizsba hívta több mint harminc ország katonai tisztségviselőit, hogy egy nemzetközi biztonsági erő létrehozásáról tárgyaljanak. E megbeszélés-sorozaton az Egyesült Államok nem vesz részt.
Alakul a koalíció
Várjuk meg a konkrét kezdeményezéseket és döntéseket – nyilatkozta a jelenlegi folyamatokról lapunknak Soós Eszter Petronella. A Franciaország-szakértő szerint látszik, hogy alakul egy koalíció, ahol a britek mellett a franciák a leginkább aktívak. Ez a hadseregük méretéből és a nukleáris képességeikből adódik. Macron is ezeket emelte ki múlt szerdán, a II. világháború utáni szerencsés francia döntésekkel magyarázva a dolgot. A macroni kezdeményezésre két nagy, Németország és Lengyelország mindenképp nyitott, ami potenciálisan a francia befolyás növekedését jelentheti, amennyiben találnak forrásokat a tervekhez – mondja Soós Eszter Petronella. A lengyel felsorakozás nem is meglepő, a birodalmi terjeszkedést preferáló Oroszországgal való történelmi rossz viszony ismert, ahogy a háború kitörése óta is sürgetik Vlagyimir Putyin megfékezését. Az említett források persze még kérdésesek, de azt Macron már leszögezte, hogy a pénz előteremtése nem járhat megszorításokkal.
A lengyel kormány kedden be is jelentette, hogy 2027-re évente akár százezer önkéntes katona kiképzését is elképzelhetőnek tartja. Donald Tusk kormányfő szerint ezzel egy de facto tartalékos hadsereget építenének. Akadnak viszont az Oroszország elleni eltökéltség ellenére is olyan lépések, amelyeket azért az európai közösség továbbra sem tartana jó ötletnek. Eric Lombard francia pénzügyminiszter beszélt arról az uniós kollégáival való brüsszeli megbeszélést követően: az európai pénzügyi stabilitást veszélyeztetné, ha a befagyasztott orosz eszközöket lefoglalnák, és az ukrajnai védekezésre költenék. Bármit is gondolunk szerinte az orosz agresszióról, de a nemzetközi jogban nincs hagyománya a jegybanki vagyonok lefoglalásának.
A francia elnök szerint Oroszország fenyegetést jelent egész Európa számára, a háború lezárása pedig nem történhet Ukrajna nélkül. A nukleáris elrettentési stratégiáról szóló vita megnyitását is kezdeményezte.
Arról, hogy miként fogadták Franciaországban a macroni bejelentéseket, Soós elmondta: a belső vitákban megjelentek a kritikus hangok is, például az az elmélet, hogy az államfő a félelemmel akar játszani, esetleg csak meghosszabbítani a hatalmát. Bírálták az európai kezdeményezések közös, nem nemzeti elemeit is. (Macron ezeket is próbálta megelőzni, amikor leszögezte, a nukleáris döntések meghozatala eztán is mindenképp a francia vezető kezében marad.) Felmerült továbbá a „miből?” kérdése is, nyilván. Nagyon sok pénzt kell találni a szakértő szerint egy drámai gazdasági helyzetben, és a dolog úgy is értelmezhető, hogy Macron legitimitást igyekszik teremteni a drámai hangnemmel. A nukleáris stratégiai párbeszéd szükségességét az elnök egyébként már 2020-ban felvetette, ezzel tehát meglepetést nem okozott. Igaz, a koronavírus-járvány miatt a dolog nem igazán maradt meg az emlékezetben, most viszont más az európai közösség lelkiállapota. Az Elabe felmérése szerint egyébként 64 százalék tart attól, hogy a konfliktus eléri Franciaországot. Húsz százalék szerint erősíteni, negyvennégy szerint folytatni kell az Ukrajnának nyújtott támogatásokat. Kétharmad ellenzi a harcoló alakulatok küldését, kétharmadnak pedig tetszik a békefenntartásban való részvétel. Az elsöprő többség, 75 százalék pedig nem akar több adót fizetni emiatt.
Putyin a kivárásra játszik
Anton Bendarzsevszkij külpolitikai szakértő eközben arról beszélt megkeresésünkre: a párizsi egyeztetéseket kevésbé érzi meghatározónak. Azt sokkal inkább, hogy mi lesz Szaúd-Arábiában. Az, hogy a ritkaföldfémek ügyében Ukrajna visszavonulót fújt, jelzi, hogy inkább jöhet megegyezés? – vetődik fel a kérdés. A szakértő szerint nehéz prognosztizálni, hiszen másfél héttel ezelőtt is mindenki megegyezést várt, de az biztos, hogy ha lesz valami eredmény, azt itt érdemes várni. Bendarzsevszkij szerint Oroszország jelenleg kivárásra játszik: Putyin számára ami az elmúlt másfél hétben történt, nyilván pozitív változást jelent, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy jól fognak kijönni végül belőle. Ha az amerikaiak és az ukránok megegyeznek, akkor legalábbis közösen próbálhatnak majd nyomást helyezni az oroszokra. Az orosz vezetés részéről a legjobb taktika most az időhúzás, aztán megpróbálni az ukránokra fogni a tárgyalások akadozását.
Jelenleg sokan számítanak arra, hogy Ukrajnának végül fel kell adnia területeket, ez lesz a háborút lezáró megállapodás egyik fő eleme. A szakértő úgy látja, nincs másik forgatókönyv, eddig sem volt. Viszont az amerikaiak kompromisszumos megoldásról beszélnek, ami nyilván nem jelenthet egy orosz ultimátumot. Van rá esély, hogy Putyin valamit megtarthat, valamit pedig kénytelen lesz feladni. Annak viszont 2023 végétől, amikor nem sikerült jól az ukrán ellentámadás, nem volt realitása, hogy Ukrajna visszaszerzi rövid távon a területeket. Tényleg csak az a kérdés, milyen rendezést sikerülne most diplomáciai úton elérni.
Bendarzsevszkij szerint a biztonsági garanciák kérdése, hogy a béke mennyire lesz hosszútávú, ezért is fontos, hogy a nyugat tegyen lépéseket a béke garantálására, akár békefenntartók terén. Ukrajna abban bízik, az amerikai tőke is ilyen garanciákat jelent, ha nagy mennyiségben és értékben érkeznek amerikai cégek Ukrajnába. Meg elkezdik a kitermelést, többek közt Ukrajna keleti felén lévő termőhelyeken, bányában, akkor az önmagában is erős garanciát ad arra, hogy Oroszország ne támadja meg ezeket a területeket. Biztonsági garanciák nélkül a szakértő nem látja, hogy hosszú távon Ukrajna hogyan tudná megőrizni a békét. Mindig is Oroszország előterében lesz, a terjeszkedő oroszországi birodalom számukra mindig kockázatot fog jelenteni.
Ukrajna és az EU-tagság
Orbán eközben most épp az ukrajnai uniós tagság rémével próbál riogatni, és arról kérdezné meg a magyarokat, mit gondolnak erről. A kérdésben Rácz András is kifejtette véleményét, elmondva, hogy már a kérdésfeltevés is manipulatív. Bendarzsevszkij ennek kapcsán kifejtette, Orbán nem azt mondta, hogy Ukrajna ne legyen EU-tag, hanem a gyorsított eljárást kérdőjelezi meg. A szakértő ezt jogosnak érzi, hozzátéve, hogy az elmúlt két-három évtizedben a csatlakozási folyamatok átlagosan tíz évet tettek ki. Ha pedig a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől, 2023-tól számítunk, akkor a leghamarabb 2033-ban lehetne egy esetleges ukrán tagságig eljutni. – Ukrajna a háború előtt is az egyik legszegényebb volt Európában, demokrácia és korrupció terén sem volt túl jó a helyzet, ezen a téren valamit lépniük kell, és ez hosszú időt fog igénybe venni. Annak nincs értelme, hogy gyorsított eljárásban morális szempontok szerint felvegyünk valakit. Megértem, az ukrán társadalom számára nagyon fontos, szimbolikus lépés lenne, de vannak szükséges reformok, amiket meg kell lépni – mondta Bendarzsevszkij.
A szakértő a Facebook-oldalán is kifejtette véleményét, értékelve a Moszkva elleni, hét eleji ukrán dróntámadást is. Többek közt úgy összegezte a várakozásokat: „A teljes értékű háború 2022-es kirobbanása óta ez volt a legnagyobb ukrán támadás az orosz területekkel szemben, és ebből kilncvenegy drón sok száz kilométert zavartalanul megtéve Moszkvát is elért, ami óriási blama az orosz katonai vezetés számára. Az ukrán terv a most zajló tárgyalásokra ugye az, hogy első körben arra bírják az oroszokat, hogy a levegőben és tengeren menjenek bele egy részleges fegyverszünetbe. A most történt támadással egyrészt azt jelzik, hogy lenne mitől tartani Moszkvának, tehát Putyin érdekeit is szolgálná a fegyverszünet, másrészt pedig azt, hogy amerikai hírszerzési támogatás nélkül is képesek az ehhez hasonló támadásokat véghez vinni Oroszország területén. Kérdés, hogy az amerikai delegáció is hasonlóképpen értékeli-e mindezt.”
