Tanácsok barátaimnak és ismerőseimnek az ukrán helyzettel kapcsolatosan
Uralkodni. Ugyanazt, amit 1956 őszén a Szovjetunió Magyarországon, amelyet a felségterületének tekintett, ahol ő mondja meg, ki mit csinálhat, ahol tőlük kell engedélyt kérni mindenhez. Mivel az orosz nagybirodalmiságot, amely a szovjet időkben kommunista mázzal volt leöntve, a magyar forradalom megkérdőjelezte, a magyarok szerették volna a maguk életét élni, a szovjetek bevonultak, és azt fegyveresen másfél hét alatt eltaposták. Kádár János vezetésével bábkormányt ültettek a
magyarok nyakába. (Mint később kiderült, az adott körülmények között viszonylag szerencsénk volt Kádárral, de ez más kérdés.)
A forradalom leverésének legendája az volt, hogy Magyarországon ellenforradalom történt, fasiszták vissza akarták forgatni a történelem kerekét, vissza akarták adni a gyárakat a tőkéseknek, a földesuraknak a földet. A szovjet munkások és parasztok természetesen baráti segítséget kellett hogy nyújtsanak magyar testvéreiknek. A forradalom fő szervezője, finanszírozója a szovjetek szerint természetesen a Nyugat volt az USA vezetésével. Ha nem vonultak volna be a szovjetek, úgymond megtette volna ugyanazt hamarosan a NATO. A harcoknak 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett áldozatul. A forradalom leverését követően Kádárék 235 embert végeztek ki, kb. 16 ezret bebörtönöztek. Megtörték a társadalom akaratát, elrettentették, visszakényszerítették az embereket a munkahelyekre, elfogadtatták velük a megváltozhatatlant.
A Nyugat nem avatkozott be, hiszen tizenegy évvel a második világháború befejezése után a Szovjetunió rendelkezett a világ talán legerősebb hadseregével és atombombával is. Magyarország miatt a nyugatiak nem akartak meghalni. Kb. 200 ezren menekültek el Magyarországról, a világ szimpátiája velünk volt, felnéztek ránk, befogadtak bennünket.
Oroszország a nagybirodalmi hagyományoknak megfelelően Ukrajnát is felségterületének tekinti, ahol ő akarja megmondani, mi történhet, ahol tőlük kell engedélyt kérni mindenhez. Ukrajna szeretett volna közeledni a Nyugathoz, hasonlóvá válni Európához, kiszakadni véglegesen az orosz birodalom hatóköréből. Az oroszok most azzal a legendával vonultak be Ukrajnába, hogy „ott felütötte fejét a nacionalizmus és fasizmus”, „irtják az oroszokat”. Az orosz emberek természetesen baráti segítséget
kell hogy nyújtsanak ukrajnai orosz testvéreiknek… A történések fő szervezője, finanszírozója természetesen a Nyugat az USA vezetésével. Ha nem vonultak volna be az oroszok, megtette volna ugyanezt hamarosan a NATO…
Mi történt és történik a bevonulás után?
Az orosz hadsereget Ukrajnában nem felkelők, nem „pesti srácok” fogadták, hanem az orosz harcmodort és fegyvereket a szovjet időkből jól ismerő professzionális hadsereg. A nép nem fogadta az oroszokat virágokkal sehol sem. Az oroszok által tervezett villámháború nem sikerült. Jelenleg gyilkos harcokkal méterről méterre haladnak előre az oroszok, lassan elfoglalva Ukrajna jelentős részét. Putyin kijelentette, hogy ha az ukránok nem adják meg magukat, akkor „elviszik a kisvasutat Bicskéig”, vagyis elfoglalják az egész Ukrajnát, bábkormányt ültetnek az ukránok nyakába. Ez nem lesz könnyű a történtek után. A „Nyugat” most sem akar harcolni a világ egyik legerősebb hadseregével Ukrajna miatt, ne kockáztat atomháborút. Az ukránoké a szimpátiája, felnéz rájuk, segíti őket, befogadja a menekülőket.
Az oroszok elfoglalják Ukrajna nagy részét, kerül, amibe kerül. Bármi áron. A hősies ellenállás egy vagy több hónapig is eltarthat. Ha nem lesz elég ehhez a bevonuló hadsereg, az oroszok újabb csapatokat küldenek. Ha kell, általános mozgósítást rendelnek el. Ne reménykedjen senki abban, hogy elfogy a benzinük és a rakétájuk. Megoldják. Putyinnak nincs visszaút. Győznie kell, ha már ekkora veszteséget okozott Oroszországnak. Megtörik az ukrán társadalom akaratát, elrettentetik, kézbe
veszik a közigazgatást. Lassan visszakényszerítik az embereket a munkahelyekre, elfogadtatják velük a megváltozhatatlant. Mint annak idején Magyarországon…
És az orosz “győzelem” után mi lesz?
Ha sikerül az oroszoknak leteperniük az ukránokat, hosszú konszolidáció, romeltakarítás következik. Szegénység, kilátástalanság. Kádárnak legalább ott volt a kommunista ideológia, mely akkor még feljövőben volt. A boldog jövő ígérete. Az elfoglalt Ukrajna-részeket már nem fogja tudni úgy támogatni gazdaságilag Oroszország, mint valamikor Magyarországot, mivel a háború miatt bajba került. Ukrajna ráadásul nagy. A közmondást idézve: nem fogja bírni az oroszok farka. Akkor várható
lényeges változás, amikor Putyin és KGB-s lovagrendje levonul a színről, és a hatalomváltás miatt Oroszországban belső forrongás indul el, ami történhet talán egy év múlva, de hosszabb idő múlva is.
„Győzhetnek” az ukránok?
Az ukránok nem győzhetnek, de az oroszok veszíthetnek. Ha csoda történik, s az ukránoknak sikerül több hónapig kitartaniuk, az oroszok belebukhatnak ebbe az áldatlan kalandba. Nyárra nagy gazdasági katasztrófa következhet be Oroszországban a szankciók miatt. Tragikus, feledhetetlen és megbocsáthatatlan veszteségeket szenved mindkét oldal, beleértve az ukrán polgári lakosságot. A történtek és a teljes kiúttalanság következtében Oroszország összeroppanhat.
Mit akar az orosz nép?
Az orosz nép támogatja Putyint, mint ahogyan mindig is támogatta a nagybirodalmiságot. Nincstelen senkiségében mindig vigasz volt számára, hogy országa másokon uralkodhat, másokat megalázhat, móresre taníthat. A fiatal orosz középosztály azonban menekül az országból. Ki merre lát. A vasfüggönnyel elzárt, a gazdasági szankciók miatt szegénységre kárhoztatott Oroszországból nem kér.
Áruhiány, munkanélküliség jön, kilátástalanság. Visszazuhanás a Szovjetunióba. Ehhez még kell néhány hónap. Nem gondolom, hogy a gazdasági nehézségek nagy néptömegeket fordítanának Putyin ellen. A nép meg fogja magának termelni az ennivalót a kiskertekben és krumplit majszolva fogja szidni a NATO-t és az ellenséges világot, amelyik „nem szereti az oroszokat”.
Miért nem lesz globális atomháború?
Mert nem ad választ semmire. Nem old meg semmit. Mert meghalni senki sem akar. Mindenkinek vannak gyerekei, unokái, akinek nem akar rosszat. Ugyanakkor nem szabad a patkányt kilátástalan helyzetbe szorítani, mert akkor nem marad más számára, mint támadni. A Nyugaton őrzött orosz állami tartalékok letartóztatása ilyen helyzetet teremthet. Erről előbb-utóbb tárgyalások fognak kezdődni.
Kína egyelőre elégedetten nézi, amint egymásnak ugrott – ezáltal gyengülve – a másik két világpólus, a Nyugat és Oroszország. Akkor fog mozdulni, ha végletekig kiélesedik a helyzet, ha már ő is veszélybe kerül. A gazdasága, a jóléte. Egyáltalán a léte. Meg fog jelenni és lecsendesíti a harcoló feleket. Ha segíteni fog az oroszoknak gazdaságilag, azt az erő pozíciójából, igen drága árat szabva teszi, ahogyan eddig is bánt az oroszokkal.
Amerika szerepe?
Az amerikai felderítés kiválóan szerepelt az eddigiek során. Jóslatai beváltak, értesüléseit igazolták az események. Ez amiatt is történhetett, mert nyilván remek kapcsolatai vannak az orosz elittel, amely a legnagyobb vesztese a háborúnak, melyet a Nyugat igencsak szorongat, de visszaad neki sokmindent, ha sikerrel fellépnek Putyin és sleppje ellen. Ennek is el fog jönni az ideje.
Mit tegyetek, barátaim?
Ne keseredjetek el, éljétek mindennapi életeteket, ápoljátok kertjeiteket, művelődjetek és örüljetek gyermekeiteknek, unokáitoknak. Amit tenni tudtok az, hogy segítitek az ukránokat. Tegyétek. Mást most nem tudtok tenni. Bízzatok a nyugati kultúrában, tudásban, jóakaratban, cselekvő és problémamegoldó képességben. Nem vagyunk egyedül, az EU-ban vagyunk, a NATO-ban, amelyek megmutatják, miért alapították őket. A kétkulacsosok leszerepelnek. Minden jól végződik. Higgyetek nekem.
Címkép: Halász Géza
Forrás: Újnépszabadság
