KINYOMTATTATOTT, így hát tudomásul kellett vennem: a modern regény olyan, mint a rothadt hagyma. E megállapításához az észlelet szerzője még hozzáteszi: vannak tiszteletreméltó kivételek is. Ebből viszont nyilvánvalóan kiderül, hogy 1) nem minden modern regény rothadt hagyma, 2) a modern regény mint jelenség a maga általánosságában sem lehet rothadt hagyma. Határozottan tagadom ugyanis annak a kényelmes szólásnak a filozófiai érvényességét, miszerint a kivétel erősiti a szabályt, jelen esetben tehát: az egészséges hagyma lenne annak a bizonyítéka, hogy egyébként minden hagyma rothadt.
Komolyra fordítva a szót: hát még mindig itt tartunk? Fél tollvonással nem is megkérdőjelezünk, hanem kiiktatunk az irodalmi érvényesség kategóriájából egy egész jelenséget: a modern regényt? De hát mi is valójában ez a rothadt hagyma, hogyan lehet körülírni, nevén nevezni, irodalomtörténetileg és esztétikailag meghatározni? Minderre a rövid eszmefuttatásban a leghalványabb utalás sincs. Abból legfennebb arra következtethetünk, hogy minden regény nem rothadt hagyma, amit nem modernek írtak (tisztelet a kivételnek).
A következtetés nevetséges, de az eszmefuttatás kényszerít a megfogalmazására. Ám próbáljunk mi is kivételek felől közeledni a hagymához. Remélhetőleg a kivételek közé számíthatók olyan szerzők, mint Joyce, Proust, Musil, Kafka, Italo Svevo, Tretyakov, Aragon, Krleza, Canetti, Updike, Camil Petrescu, Déry Tibor stb., stb. (és a többi száz meg száz közismert vagy kevésbé ismert kivétel). Megállapíthatjuk azonban, hogy a fennebb jelzett kivételek csak erősítik ama szabályt, miszerint Dogmar Soerensen, Fitzgerald L. Macintosh, Giovanni Bombadulcino, Gudrun Habenichts, de főként Pityipalkó Tihamér úgyszintén modern regényei egyértelműen és magát a jelenséget meghatározóan rothadt hagymák.
Még csak annyit: régen, amikor még nem írtak modern regényeket és egyik-másik tollforgatóról kiderült, hogy szakmányban fércelő iparos, senki se mondta róla (s ha mondta is, ki venné azt ma komolyan?!): ő a jelenség, az író, az irodalom pedig a kivétel. Se Eugen Sue-ről, se Ponsondu Terrail-ról (csak magyarra 129 kötetét fordították), se Courts-Mahler-ről (alig 70 könyvét fordították magyarra), se Kosáryné Réz Loláról, de még Gulácsy Irénről sem.
Kit érdekel az, hogy Alexej Teofilaktovics Piszemszkij (1820–1881) regényeket írt, amidőn Tolsztoj is effélékkel foglalkozott?
ROSSZ REGÉNYÍRÓK, rossz regények mindig voltak. Vannak rossz modern regényírók, rossz modern regények is. Tisztelet a kivételnek… Noha esküdt ellenségei vagyunk mindenfajta kiváltságnak, minket, szabadidőnkhöz mérten, ez utóbbiak, a kivételek érdekelnek.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 28. számában, 1975. július 11-én.
