Bolyai-est Temesváron. Százötven évvel ezelőtt fogalmazódott meg itt az a levél, amelyben Bolyai János „bevallotta“ édesapjának a nem euklideszi mértant. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Temes Megyei Tanácsa és a Temesvári Állami Magyar Színház emlékestet rendezett ez alkalomból, amelyen részt vett Abafáy Gusztáv és Benkő Samu Kolozsvárról, Matekovics Mihály Aradról, valamint a temesvári Toró Tibor és Salló Ervin. Rövid, egymást kiegészítő, Bolyait más-más látószögből fölvillantó előadásaik után Sinka Károly és Rajhona Ádám adott elő egy jelenetet Németh László Két Bolyaiéból, majd Koszta Gabriellával együtt Babits Mihály, Emőd Tamás, Székely János és Szilágyi Domokos Bolyai Jánost idéző verseit mondták el veretes, benső izzású szavalóművészettel.
Az emlékest alkalmából tartalmas, nyomdagrafikailag ízléses műsorfüzet is megjelent, mely Toró Tibor és Kocka György igényes szerkesztői munkáját dicséri. A közönség zsúfolásig megtöltötte a Temesvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokát, ezúttal is megcáfolva azt a mendemondát, miszerint a Bega-parti városban nincs közönség…
Kerek huszonnégy órával a Bolyai-est előtt, Tomcsa Sándor Műtétjének bérletelőadásán is majdnem telt ház előtt játszottak a színészek. A jó előadás, az igényes rendezvény vonzereje a kis számok törvényének működési terében is érvényesül. Könyvek a „ponyván“. Ne túlozzunk, illetve ne regényesítsünk: a könyvek a pulton feküdtek a temesvári Eminescu könyvkereskedésben. A nálunk immár szokásos autogramos találkozó. Föl se kellene jegyeznem, hiszen az én könyveimről van szó, és nincs fárasztóbb és meddőbb igyekvés, mint az önreklám. De mert Temesváron voltunk, mégis jellemző, hogy egyszerre árusíthattam az Elsők és utolsók-at, a Cei dintii si cei din urma két kötetét, valamint a Mamaia by nightot német fordításban.
Szerző Temesváron tanulta meg anyanyelvét, ott tanult meg románul, majd németül. Kora gyermekkorától végigkísérte e három nyelv zenéje. Nem átallott hát örvendeni – még ha ez az öröm alig csillapította munkái okán érzett kételyeit –, hogy most három nyelven szólalhat meg ott, ahol három nyelven ölt testet az emberi szó.
Még csak annyit, hogy két napra rá ugyanabban a temesvári könyvkereskedésben került sor Franyó Zoltán új kötetének „premier“ -jére. Nem tudnám pontosan megmondani, hányadik könyve ez a bábeli nyelvzavart csitító tolmácsnak, de annyit tudok, hogy az Ősi örökségben kilenc ókori nyelv költészetéből kapunk fordításokat. A70x100-as alakú, famentes papírra nyomtatott könyv egyébként a Kriterion újabb remeklése. Műszaki szerkesztője Bálint Lajos.
Kriterion Klub. A fővárosi Petőfi művelődési házban működik. A kiadó igazgatójával, Domokos Gézával beszélgetünk amerikai élményeinkről. A közönség zömében fiatal. Egyetemi hallgatók. Nincs kimutatás arról, hány magyar nemzetiségű főiskolás van Bukarestben. Örvendetesen sokan lehetnek, ha csak úgy ripsz-ropsz megtöltenek egy termet, néha színháztermet is. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy javarészben nem humán szakosok, tüstént vitába szállnánk azokkal, akik a műszaki igézetek láttán a művészetek alkonyáról kuvikolnak. Új igények születnek, többek között a szakosodás ellenhatásának következtében is. Másként hogyan is magyarázhatnák a zsúfolt termeket a Medgyesi Hétfőkön, a Juventus Klub látogatottságát szintén a Petőfiben vagy a nagyváradi Népi Egyetem Irodalmi Kerekasztalának évek óta tartó sikereit?
Boros Zoltán. A dzsesszről beszélgetett az Írószövetség Bukaresti Magyar Irodalmi Körében. Jó lemezeket hallgattunk, nem szólva arról, milyen élményben volt részünk, amikor az előadó leült a zongorához. Ez a konok fiatalember külön intézmény, aki a gépzene náthás krákogásaiból is kiszűri számunkra a muzsikát. A televízió magyar műsorának zenei szerkesztőjeként egyébként nagy része volt és van abban, hogy ifjúink „könnyű múzsája“ korszerű dallamokat dúdol. Ha megfigyelték, a tévé kolozsvári varietéműsorában ő kísérte zongorán Széles Annát. Hadd jegyezzük fel ezúttal azt is, hogy íme, már varieténk is van.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 48. számában, 1973. november 30-án.