JÓ IDEJE már, hogy főként a mozivásznon és a képernyőn, de a színműirodalomban is zavartalanul hódít a krimi, annak minden változata: a detektívtörténet (a tömörebb és a sorozatos, hosszú lére eresztett formája), a western, a kardos-köpenyes vagy tudományos-fantasztikus játéknak álcázott bűnügyi történet. Akad belőlük gyöngébb, közepesebb, ügyesebb, végül pedig izgalmasan, fordulatosan és szellemesen megoldott produkció, tucat- és luxusáru, mindez a rendezőktől és a szereplő színészektől függően, részben a szövegkönyvek írójától is, de főként a producertől, annak vállalkozó kedvétől, pontosan attól, hogy mekkora pénzösszeget hajlandó befektetni a vállalkozásba. Ám valójában nem is e krimihullám művészi értéke az, ami foglalkoztat, hiszen a kommersz művektől, melyek szórakozási igények kielégítésére szolgálnak, badarság lenne a szakmai ügyességnél többet elvárni.
AMI ELGONDOLKOZTAT e bűnügyi árubőségben, az maga ennek a változatos produkciónak a tárgya és témája: a bűn és az igazságszolgáltatás, valamint e kettő kapcsolt részeinek konfliktusa a társadalomban. E filmek, tévéjátékok, talán éppen mennyiségük okán is. mintha azt sugallnák, hogy valójában itt lenne keresendő a társadalom legfőbb ellentmondása. Sehol utalás arra, hogy a bűnözés társadalmi jelenség, hogy az ellene váló harcot is meghatározzák az adott társadalom törvényszerűségei.
Nem az izgat, hogy a mesterdetektív vagy a seriff mindent megold, nem az szomorít el, hogy a tisztességes vizsgálóbíró (mint legutóbb Marcel Carné filmjében is) alulmarad az igazság kiderítéséért folytatott harcában. Még az sem bánt különösebben, hogy ezek a filmek és tévésorozatok a legbárgyúbb sematizmus szabványai szerint készülnek, miszerint a rosszaság és a jóság a gyöngébbek kedvéért az arcokra van írva, a cselekmény pedig szinte mechanikus törvények szerint bonyolódik, mintegy mentesítve a nézőt a legkisebb intellektuális részvételtől, hogy ne mondjam: erőfeszítéstől.
AZ VISZONT VÁLTIG izgat, miért kerülik el gondosan a társadalmi igazság kérdéseit, ha már bűnözőkről van szó, miért nem derül fény a bűnözés és a társadalmi igazságtalanság összefüggéseire. A világ annyi gyötrő kérdése közül ha már a bűnözésről beszélünk, szeretnék egyszer egy olyan krimit látni, amely nem ódzkodik attól, hogy lencsevégre kapja az igazi bűnösöket is. Tudom, a lehetetlent kívánom, hisz ők fizetik a detektíveket és a vizsgálóbírókat a valóságban, valamint a filmekben szereplő detektíveket és vizsgálóbírókat is. Nem szólva természetesen magukról a bűnözőket játszó színészekről, no meg a gengszterbandákról, hiszen tudjuk.
Megjelent A Hét V. évfolyama 35. számában, 1974. augusztus 30-án.