(EGY RÉGEBBI) Ferlinghetti-vers megszólal most, melódia foszlányaként: „Elindulván San Franciscóból újból nekivágok (magányos vándorlásaimhoz visszatérve) az országnak…” – Kocsink az Oakland Bay Bridge beton felfutóján. Ezer, tízezer autó a felfutókon, a hídon. – Autósztrájk? Autómotorok tiltakozó „lock out”-ja az autótúltermelés ellen? – Esti csúcsforgalom – Mögöttünk a félsziget északi csücske: a Bank of America felhőkarcolója, arrébb a Holiday Inn szürke, monoton ablaksora, behunyt szemű emeletek rohannak az égnek egy láthatatlan felvonón. – A Transamerican buszvállalat piramisszerű magas épülete – Ginsberg verséből: „San Francisco ott áll modern dombjain, / a Broadway villanólámpái bevilágítják az Elysium ricsajos / vidámság-belvárosát, a komphajók édeszöld kikötőházai / fényt vetnek az Embarcadero fekete / vizeire, négerek túlkiabálják a rádiók danáit / a Bank of America vörös jeleket lángoltat a neon-piramisok között, íme, itt a város, itt a háború arca, este nyolckor otthon, / szalad az út lefelé a City Lights felé, pénz, és új, jövendő vándorlások.” – Állunk, megdermedt, hosszú temetési menet – Mi nem a vizek felől jöttünk San Franciscónak, hogy bekopogjunk Ferlinghettihez a City Lights kiadóvállalat ajtaján – A kínai negyeden át hajtottunk föl a Grant Streetre – Vörös cégtáblákon aranyszínű keresztrejtvények – Betűk mögött ötezeréves titkok, a kirakatokban elefántcsont-pagodák és zsebmagnetofonok, húsvéti tojásfestőgépek ésa taoizmus kézikönyve angolul – Ferde szemek és ferde, hegynek felfutó utcák – Parkolóhelyet keresve hirtelen az S. F.-i Broadway – Itt táncolt Carol Doda, az első „topless girl”, műanyag-injekciókkal duzzasztotta teltté a mellét és belehalt – „Meztelen lányok reggel kilenctől hajnali négyig” – „Dán könyvesbolt kizárólag felnőtteknek” – Szexfilmek, helyszíni fölvételek.”– Sex-Sex-Sex! Nálunk a legolcsóbb, 25 cent a bemenet.” – „Gogo Girls! San Francisco legszebb lányai. Ruhátlanul! Vénusz papnői a világ minden tájáról!” – Ferlinghetti verse:
Feküdj le velem és légy az enyém
Feküdj le velem
halkan szerelem
ahol a ciprusfák alatt
az édes füveken
elhál a szél
elhal a szél
amint letűnt a Nap
Feküdj le velem
minden éjjelen
és und meg minden csókomat
ne ölelkezzél már velem
csak gyík-szavak cikázzanak
két lélek váltson szót
a sötét ciprúsfák alatt
én teveled te énvelem
(A CITY LIGHTS) már az olasz negyedben, néhány kínai üzlettel tarkítva – Éppen a sarkon, a keresztutca oly meredeken kaptat föl a dombnak, azt hiszed, a parkolókocsik a fejedre zuhannak – Hét dombra épül Róma? San Francisco huszonhétre, százhuszonhétre. Az utcák hol az égbe, hol a tengerbe torkollnak. – A kocsisor lassan megindul. Már fenn vagyunk a hídon. az öböl túlpartján Oakland. – Egy utolsó darabka óceán, palaszínű az alkonyatban. – A dagály – A reggel iszapos árterület helyén most magas a víz, szabadon járnak a hullámok – A City Lights nevéhez illőn a város fényeihez tartozik, könyveket ad ki és könyveket árul – Egy könyvkereskedésből áll, egy üzlethelyiségből, mely raktár és expedíciós iroda, felette Ferlinghetti kétszobás lakása, mely egyben a kiadó – Kijutunk az autósztrádára, még egyszer… – Még egyszer az öböl, de azután: Hillerots Motel – Szűk lépcsőfeljárat vitt föl egyenesen a tenyérnyi előszobába. Kisasztal, telefon – Taco Bell (mexikói vendéglő) – Ferlinghetti langaléta, ősz szakállú, bevezet a szobába, nem sokkal nagyobb az előszobánál.
– Könyvekkel telerakott asztal, két szék, a padlatra helyezett heverő – A falon vörösindiai selyemszőnyeg – Carwash, Used Cars (autómosás, használt kocsik) – Ferlinghetti a feleségével a heverőn, minket székkel kínál – Peggy’s drive-in theatre (kertimozi, az előadás autóból nézhető). – Háttérben a vörös indiai selyemszőnyeggel Ferlinghetti szeme kékebb, mint az első pillanatban feltűnt. – Hosszú karú, hosszú lábú, kék szemű, mint (már megint) Szilágyi Domokos, és éppoly halk és szűkbeszédű, mint Szisz – Red Carpet Liquors (szó szerinti „vörösplüss-szőnyeg, italok”) – Ferlinghetti: „Ismerem Klaust”. – Ugyanis a nyugat-berlini Klaus Wagenbach kiadót említettük, mely nem dolgozik profitra. – Wagenbach kiadója is egyben a lakása – Vintage Hills Homes up 31 500 (Vintage-dombok, házak 31500 dollárig felfelé). Ferlinghetti: „A könyvkereskedés eltartja a kiadót. Nem élünk a könyveink hasznából, én a könyveim tiszteletdíjából élek. Persze támogathatna valamelyik alapítvány, de minket nem támogat senki. Kormánypénzt meg nem fogadunk el attól a kéztől, amely a másikkal ázsiaiakat gyilkol”. – A könyvhalom legtetején Marcuse legújabb könyve. Mondjuk, jártunk a napokban nála. „Otthon?” – kérdi Ferlinghetti szépmosolyú párja. – „Hogy van a felesége”? Mondjuk, hogy az egyetemen jártunk. „Nagyon beteg – mondja ismét egy asszony. – Rák”. – Marcuse könyvében a dedikáció: „Ingének újból és újból! „És a Brecht-versek Inge Marcuse fordításában. – Exxon… Shell… Buy Chevrolet and Save Money (vegyél Chevrolet-t és spórolj pénzt). Megkérdeztük, egyetért-e azzal, hogy egy angol kiadó a „haragos ifjakkal” közös antológiában a beatnikeket „céltalan lázadóknak” nevezte. „Emlékszem – mondja – emlékszem…” Egy szóval se többet. Vagyis nem ért egyet.
(ROHAN A KOCSI): Browley’s Motel… Arca… Franzia Brothers winery (borpince) – „Sokan azt állítják – mondom –, hogy a San Francisco-i iskolának vége… „Ferlinghetti: „Miféle iskola? Kerouac, mint tudja, meghalt. A többiek élünk és megjelennek a könyveink. Corsonak a legújabb könyve idén tavasszal, Garry Snyderré is, az enyém ősszel fog megjelenni. A Ginsbergé éppen most jött ki nálunk.” Ideadja. Címe: The fall of America; poems of these states, 1965-1971. (Vagyis: Amerika bukása; versek az államairól. De ha akarom a fall-t másként is fordíthatom, mert az amerikai szójárásban őszt is jelent.) – „Szóval mégiscsak boldogulnak valahogy ebben a könyvkiadói dzsungelben”. – Ferlinghetti: „Ó, Frisco nem New York. Irodalmi színpadunkat ezrek látogatják. A könyvkereskedés mindig tele van. Ez itt nem Los Angeles. Én át se repülnék már a fölött a város fölött.” – Stop for fresh Salads oranges strawberries (Állj! Friss saláta, narancs, földieper.) – Nem, San Francisco valóban nem kietlen megalopolisz, Frisco még mindig város az óceán ölelő karjai között. Az egyik kar a Golden Gate-öböl, a másik az Oakland-öböl, s e két kar között az ár-apály ringatásában a dombjaival hullámzó város, ahogy Ginsberg írja: „színházi létra-utcáival”. És a Golden Gate, az aranykapu! Nem a levizelnivaló aranyra nyit kaput széles, vizeken átrepülő acélszárnyaival, hanem Sausalito kikötőjére, mely Matisse színeiben villog az öböl túlpartján, s ahonnan továbbvisz az út a Muir-erdőbe, az ezeréves sequoia-fák fűszeres árnyékai közé, a mohás csöndbe s onnan megint ki San Rafael parti házikói közé, melyek Braque elvont tisztaságú vonalai szerint sorjáznak a Picasso totemjeire emlékeztető kiszáradt törzsű vörösfenyő-erdőkkel a Moon Valley-ig, ahol nappal is holdezüstös a fény, s amelynek erdejében ott áll a lak, amelyben valaha Jack London élt. És a múzeummá meredt erdei kőházban az egyik falon ott az idézet: „Inkább leszek hamu, mint por, az ember legbensőbb föladata az élet és nem a puszta létezés. Nem fogom arra vesztegetni napjaimat, hogy meghosszabbítsam őket. Én élni fogok az időmmel.” Egy vitrinben szocialista párttagsági könyve. Mellette levél: „1916. március 7. Kilépek a Szocialista Pártból, mert híján van a harci szenvedélynek és mert letett arról, hogy a fő hangsúlyt az osztályharcra tegye, stb., stb. Tisztelettel maradok a forradalom híve, Jack London”. Lenin akkor még ott volt Svájcban. Jártunk ott a zürichi Spiegelgasse-ban, közel a Voltaire-kabaréhoz. Fenn, az emeleten egy kis szobában a világot, lenn a pincében a művészeteket megváltoztató forradalom műhelye. Nem párhuzam, csak összefüggés-rendszer. – Ferlinghetti: „Szeretnénk fiatal költőket szárnyra bocsátani. Nemigen találunk. Nagy az apály. Igaz, a művészetekben korszakváltozás előtt állunk. Picasso is meghalt…” – Picasso is meghalt. Fölugrik a Picasso-képek ára. Talán a reprodukcióké is, amelyekkel még a San Francisco-i Hilton folyosói is tele vannak. A ma reggeli San Francisco Chronicle-ben olvastam, hogy végrendeletileg meghagyta: a Guernicát Franco után a New York-i Szépművészeti Múzeum adja át a Pradónak.
(BARSTOW): a moyavei sivatag kellős közepén. Csupa tüske Józsua-fák, kopár, agyagszínű cserjés dombok. – Hol vannak a kaliforniai narancsszín pipacsokkal teli dombok? A narancsligetek, a szőlők, a dinnyeföldek? – A New York-i múzeumban megszámoltam az Avignoni kisasszonyok (hiszen velük kezdődött az egész, aminek most alighanem vége) előtti asztalon: egy körte, egy alma, egy fürt szőlő és egy szelet dinnye. – Lapot vásárolok. A The Sun Barstow – Desert azt írja: „A falusi papot nem hívták meg Picasso temetésére, és így Picassót, aki egy életen át kommunista volt, feltehetően vallásos szertartás nélkül fogják eltemetni. (Új bekezdés.) A washingtoni National Gallery tegnap megvásárolta a műkritikusok szerint Picasso kezdeti kubista korszakának legjelentősebb alkotását. Noha a képtár hivatalosan nem közölte a vételárat, jól értesültek szerint az elérte az 1 millió egyszázezer dollárt.” – A sivatag – Hol, merre már az óceán? A Golden Gate?… Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu… Hol Berkeley? plakátjai, röpcédulái, izga agitátorai a campus lombsátrai alatt? – Az óceán, az óceán… – A könyvstand Berkeleyben a szocialista kiadványokkal – A holdezüst völgy, a kőházban Jack London könyveivel, és messze tőle az időben és a térben a hófúvásos Moszkva környéki ház, ahol Lenin halála előtt még arra kérte Krupszkáját, hogy olvasson fel neki Jack London novelláiból. – Felkel a Hold – Fenyőerdők – A kocsiból nem látni a fenyők csúcsait. – Holdfényes sziklák és hosszú sörényű vízesések – Faházikó a Yosemite rezervációban, gyantaszag és hideg-meleg víz. – Mély álom, Ferlinghetti kék szemében a csillámló öböl. – Másnap tovább. – Le a völgybe. – Indián gyerekek a Wawona-i benzinkút előtt. – Néptelen vidék. – Ferlinghetti verséből: „Egy szál telefonhuzal, árva sínpár… sehol senki? Mindenki elbújt? A Fehér Ember hazament?… Ki lopta el Amerikát?” – Sárga pusztaság, a nevadai sivatag. – Esőért imádkozó fakír-kaktuszok. – Nincs is óceán ezen a kerek földön, csak ez a mézgarekkenőségű semmi. – Egy kis vízesés is elkelne most, vagy (Ginsberg): „pezsgő hó a Sierra sziklakupáiban.” – Ki lopta el, valóban, ki lopta el a magasfeszültségű távvezeték tartóoszlopait, a reklámtáblákat, az útszéli bankházakat és szuper-áruházakat? – De itt jönnek már: Circus Hotel… Hilton International… Ceazer’s Palais… Aladin… Stardust… Lido… Money Money Money… Come to fabulous Las Vegas – Párizsban, amikor Brassainál voltunk, megajándékozott a Picassóról szóló könyvével. El akart vinni bennünket egy kínai vendéglőbe vacsorázni, de a felesége nem engedte. Az egész csak azért jut eszembe, mert rágyújtok a kocsiba idegesitően beomló fényárban és a neonszínes füstön át látom Brassai szobájában a Szent Sebestyén-szobrot, a nyilak helyén a cigarettákkal a vendégek számára. Picassóról úgy beszélt mindig, hogy: Pablo… – Félek, ha kilépek a kocsiból, elém toppannak a vásznairól ismert háromfejű szörnyek. De csak finom urak és hölgyek sietnek a kaszinóba. – Ez itt tehát Las Vegas: megérkeztünk sehova.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 20. számában, 1973. május 18-án.