Hiszem, ha látom – tamáskodott Karácsony Gergely főpolgármester a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának (FKT) öt évvel ezelőtti ülése után. Az akkor éppen Fürjes Balázs, a Budapest és az agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár által képviselt kormányoldal azzal szédítette a városvezetést, hogy a 2021–2027 közötti uniós pénzügyi ciklus forrásaiból, illetve a helyreállítási alapból (amit végül most sikerült hazahozni a Tiszának) ugyan csak 80 milliárd járna Budapestnek, de a jóságos Fidesz-kormány 3000 milliárdot költene el a fővárosban és az agglomerációs településeken. Karácsony úgy vélte, ez a pénz nem ajándék, „sokkal inkább juss, ami jár a budapestieknek”.

Akkor még nem sejtette, hogy ez volt a Tarlós–Orbán-paktum részeként életre hívott FKT utolsó ülése. Azután már a látszatra se adott a Fidesz.

A 2018-ban aláírt megállapodás eleve Orbán Viktor és Tarlós István személyes szövetségének szólt, a 2019-es önkormányzati választás előjátékaként. Már a voksolás előtt nyilvánvaló volt, hogy az ellenzéki Karácsonynak más lapokat osztanak majd, ha győz.

Nem mintha előtte Tarlósnál landolt volna az összes ász. Hiába a közös akol, Tarlós regnálása alatt a főváros elveszítette bevételeinek felét, iskoláit, kórházait, a Dagályt, a Városligetet, eladni kényszerült a Bálnát és a Főgázt, átadta a HÉV-eket. A beruházások indítása források híján, illetve a hitelfelvétel kormányzati jóváhagyása okán a kormány kegyúri kedvétől függött.

Azután beütött a közhelyek igazsága. Mindennél van rosszabb. Budapest Orbánék terepasztalává vált. Mindenféle értelemben. Az utcán nem vonultak tankok, nem volt hadüzenet és vasfüggöny, csak kíméletlen hidegháború, ahol az egyik fél erőforrásai messze meghaladták a másikét. A főváros kitartott, de súlyos károkat szenvedett. A végletekig kimerült.

A Magyar-kormány új aranykort ígér. Amikor valóban egy irányba húznak a lovak: a város, a kormány és a működő tőke szentháromsága együtt fejleszti a várost.

Ennek a partneri együttműködésnek az intézményi kerete volt egykoron az FKT. Magyar Péter kormánya most felélesztené, sőt törvénybe is foglalnák a működését. Az FKT ülésein elfogadott konszenzusos projektek rögtön gyorsítósávra kerülnek, kiemelt beruházásként élvezik mindazon előnyöket, amelyeket az előző ciklusban a NER kegyeltjei. Az uniós forrásokat nagyon gyorsan el kell költeni.

Közös lesz a terepasztal. A kormány és a főváros egyenlő számban állít jelöltet, a tanács elnöke a mindenkori miniszterelnök lesz, akit várhatóan Vitézy Dávid beruházási miniszter helyettesít majd. A társelnök a főpolgármester. A kiválasztott projektek megvalósítására a törvényjavaslat szerint külön gazdasági társaságot is létrehozhatnak, amelynek tulajdonjogán a magyar állam és a fővárosi önkormányzat szintén fele-fele arányban osztozik.

S minderre lesz pénz is. Vitézy Dávid úgy számol, hogy a fővárosra jutó uniós források együttes összege közelebb lesz az 1000 milliárdhoz, mint az 500-hoz. 

Ez a hazahozott uniós források cirka hatoda. Ehhez jöhet hozzá a magántőke, különösen a lakhatási projekteknél, mint például a Rákosrendező új negyede, amelynek megvalósítására szintén közös projektcéget hoznának létre. A főváros ugyan megvette – megakadályozva az arab területszerzést –, de a megvalósításra már nincs sem pénze, sem kapacitása.

Sőt másra sem. A Tisza egyelőre nem törölte el és nem is mérsékelte a szolidaritási hozzájárulást (bár Budapest fizetési haladékot kapott), nem fizeti a kötelező feladatok ellátására járó állami normatívát, nem utalta a közösségi közlekedés 12 milliárdját.

A hitelóra egyre hangosabban ketyeg. Már egy palack víz vásárlását is a főpolgármesternek kell engedélyeznie.

Egyelőre a tárgyalásokat sem kezdték meg a kormánnyal. Karácsony nem hiszi, hogy bedöntenék a várost. Valóban meglepő lenne. A szakadék széléről nézve azonban nagyon kell hunyorogni, hogy lássuk a partneri együttműködésen nyugvó új aranykort. 

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. szeptember 5-én.